Aetas, 1993 (8. évfolyam)
2. szám - FIGYELŐ - Mitől friss egy tudományos munka? (I. P. Kripjakevics: Isztorija Ukrajini. Red. F. P. Sevcsenko–B. Z. Jakimovics. Lviv, 1990. A. Zsukovszkij–O. Szubtelnij: Narisz isztoriji Ukrajini. Red. Ja. Hricak–O. Romannyiv. Lviv, 1992.) Kocsis Mihály
rán Tudományos Akadémia Történeti Intézetének tagozatvezetője lesz 1940 ben. És Lvivben érik a 30-as és 40-es években meg-megújuló igazságtalan támadások is. Először 1934-ben magát Kripjakovicset bélyegzik fasisztának a kijevi hivatalos tudós körök (ám vitathatatlan tekintélye ekkor még felülkerekedik az alaptalan vádaskodásokon), majd 1946-ban, amikor az ukrán értelmiséget burzsoá nacionalizmussal vádolják, a lvivi akadémiai intézmények válnak a „belső ellenségtől való" tisztogatások áldozatává. 1947-ben Ukrajna Kommunista Pártjának Központi Bizottsága határozatban ítéli el az akadémiai történeti intézet „politikai hibáit és nem kielégítő munkáját", s Kripjakevicset személyesen azért, mert „Hrusevszkij tudománytalan nézeteit" propagálja. Ekkor azonban már Kijevben él: a lvivi intézet felszámolásakor Kijevbe deportálták. Ebben az időben a kijevi újságok arról cikkeznek, hogyan törekszik Kripjakevics professzor arra, hogy „szovjet tudóssá váljon". Bár 1948 közepén visszatérhet Lvivbe (ahol hamarosan kinevezik az Ukrán Tudományos Akadémia lvivi társadalomtudományi intézetének igazgatójává), pályája végleg kettétörik: az egyetemi előadásokról vagy az annyira szeretett tudományos-népszerűsítő munkáról le kell mondania, csak kutatnia szabad. Kiadásra váró műveit a szerkesztők átdolgozzák (oldalakat kihúznak, hozzáírnak, átszerkesztik őket), így jár a perejaszlavi gyűlés évfordulóján (1954-ben) megjelent Bohdan Hmelnickij monográfiája is, amin pedig három évtizeden át dolgozott. Kripjakovics Ukrajna története 1938-ban jelent meg először. A mostani tehát valójában a könyv második kiadása. A munka 1918-ig követi nyomon a térség történetét. Ez 277 oldalt foglal magában; csaknem ugyanennyi a szerzőt méltató előszónak, illetve a kötetet záró jegyzeteknek, a név- és a földrajzi mutatónak, a fejedelmek és metropoliták adatait tartalmazó táblázatoknak, valamint a mellékelt történelmi térképeknek az együttes terjedelme. Kripjakevicset elsősorban az ukrán államiság kialakulása és fejlődése érdekli, s ez észrevehető műve belső arányain is: igen részletesen foglalkozik a törzsinemzetségi korral és a fejedelmi állammal (a kezdetektől a XIV. század közepéig), valamint a kozák állammal (a XVII. század közepétől a XVIII. század végéig). Kevesebb figyelmet szentel viszont a litván és lengyel uralomnak (a XIV. század közepétől a XVII. század közepéig terjedő időszaknak), továbbá a XIX. századnak. Ez azonban munkájának előnyére is vált: olyan kérdéseket jár körbe alaposan, amelyek hosszú ideje állnak szenvedélyes (sajnos, igen gyakran nemcsak tudósok közötti) viták kereszttüzében. Emeljünk ki kettőt közülük: a kijevi állam létrejöttének körülményeit és az 1654. évi perejaszlavi gyűlésen hozott döntést. A szerző igen nagy részletességgel vizsgálja azt, hogy milyen nyomai vannak az államiságnak a keleti szlávoknál a Kijevi Rusz megalakulása előtti időszakban. Megállapítja, hogy a térség korai államalakulatai közül sem a görög kolóniáknak, sem a szkítáknak nem volt hatásuk a későbbi szláv államszerveződésekre. Kimutatható viszont a gót befolyás (elsősorban a haditechnika és a katonai szervezés területén), a keleti szláv nyelvekben a kard, sisak és fejedelem jelentésű szavak gót eredetűek. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a mecs 'kard' szó germánból való származtatása erősen vitatott.) Kripjakovics külön figyelmet szentel annak is, mutatható-e ki valamiféle kapcsolat a keleti szlávok első államalakulata (az ant állam, a IV. sz. végétől a VIII. sz. elejéig) és a másfélszáz évvel később megszülető Rusz között, ám hipotézise, ami szerint ez azért feltételezhető, mert mindkét állam politikájában jelen van a Fekete-tenger partvidékének birtoklására irányuló törekvés, nem meggyőzőoldalakkal később maga a szerző bizonyítja, hogyan jelentkezik természetes módon a tengerhez való kijutás igénye egy igen aktív keres.