Aetas, 1994 (9. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Mályusz Elemér†: Az első Habsburg a magyar trónon
mond uralma alatt emelkedett a bárók közé. Nálukénál aligha lehetett Albertre ennyire kedvező azoknak a báróknak az állásfoglalása, akik származásuknál és vagyonuknál fogva kevésbé érezhették magukat Zsigmond iránt lekötelezetteknek, névszerint a macsói bánok: Garai Dezső és László, a székelyispánok: Kusalyi Jakcs Mihály és Tamási Henrik, az udvarmesterek: Marcali Imre és János, a lovászmester: Alsólendvai (Bánfi) Pál, anélkül, hogy akár az ő, akár más nagybirtokosok ellenkezését eleve valószínűnek kellene gondolnunk. Végül mint a párt tekintélyes tagját meg kell említenünk az esztergomi érseket, Pálóci Györgyöt, aki hogy meghálálja a támogatást, amelyet egykor bátyjától, a nádortól kapott, most unokaöccsei javára készült az Alberttől választási szolgálataiért remélt jutalmat értékesíteni. A választási feltételek szerint ők, akiket Zsigmond mint munkatársat kegyének jeleivel elhalmozva gazdagsághoz, hatalomhoz és tekintélyhez juttatott, személy szerint lehettek ugyan rendíthetetlen hívei, együttesen azonban saját csoportérdekeik érvényesítésére törekedtek. Szolidaritásérzésük nemcsak a közös fellépést könnyítette meg számukra, hanem az erkölcsi gátlás alól is segítette őket felszabadulni, mintha hálátlanok lennének elhunyt jótevőjük iránt. Albertnek nem eshetett nehezére elfogadni a bárók követeléseit, mivel Ausztriában, amely a rendi fejlődés vonatkozásában megelőzte Magyarországot, s ahol a rendek adómegajánlási jogukat ekkor már következetesen gyakorolták, hozzászokott, hogy a hercegi pénzforrások közt jelentős szerepet játszó adó beszedésének feltétele a rendek megajánlása legyen.13 Hatalomátvétele egyébként oly simán ment, hogy az megérte az áldozatot. 1438. január 1-jén megtörtént Székesfehérváron a koronázás,14 Budán pedig, Borbála csehországi híveinek kívánságát is teljesítve, ünnepélyesen kibékült anyósával. A megállapodás szerint az özvegy teljes egészében megtartotta csehországi birtokait, amelyeket Leibgeding címen kötött le számára Zsigmond, Magyarországon azonban csak öt váruradalom maradt hatalmában: Zólyom, Végles, Saskő, Dobronya és Lipcse. Többi váráról le kellett mondania. A magyar főurak követelésére is, akik tartottak attól, hogy könnyen a lengyelek kezébe kerülhetnek.15 Borbála személyi ambícióinak megfékezésében Alberttel egyetértett felesége, Erzsébet és ennek unokaöccse, Cili és Ulrik is. Az előbbi joggal gondolhatta, hogy a királynéi birtokok a tényleges uralkodó feleségét illetik, az utóbbi pedig elfogadta Alberttől adományul, a magyar urak kedvetlensége ellenére, a Borbálától visszavett Trencsént és a Vág menti erődítmény láncolatot. Nem a Cillei-ház hatalmának korlátozásáról volt tehát szó, hanem mindössze generációs cseréről: az anyakirályné helyébe hozzá hasonlóan energikus, de nálánál eszesebb leánya lépett. Aeneas Silvius az uralomvágyat emelte ki Erzsébet jellemvonásai közül,16 s ezt a tulajdonságot Albertnek már trónralépése előtt éreznie kellett. A reverzálist, amelyet pártja kívánságára volt kénytelen adni, nem egyedül ő, hanem feleségével együtt állította ki, hangsúlyozottan elismerve ennek örökösödési jogát azzal, hogy míg a választási feltételek őt „electus rex in Hungaria"-nak, Erzsébetet „nata Hungáriáé regina electa"-nak nevezik7 s a koronázáskor kétségtelenül Erzsébet követelése volt, hogy mint Máriát és Borbálát, őt is az esztergomi érsek, ne pedig a veszprémi püspök koronázza meg. Nem a király feleségét, hanem királynőt megillető hatalom birtokosának, születése jogán