Aetas, 2001 (16. évfolyam)
3-4. szám - TANULMÁNYOK - Müller Ildikó: A nőoktatás helyzete Ausztriában az Osztrák–Magyar Monarchia idején
1880-ban már csak 498. Ezt főleg demográfiai tényezőkkel, a nőtöbblet növekedésével magyarázták, de rámutattak arra is, hogy a házasságkötések száma is csökken, amit elsősorban arra vezettek vissza, hogy sok férfi rossz anyagi helyzete miatt nem, vagy csak későn tud házasodni. Felhívták a figyelmet még egy fontos tényezőre, mégpedig arra, hogy az ipar és a kereskedelem fejlődése fölöslegessé tette a háztartásban végzett női munka jelentős részét. Korábban otthon fontak, szőttek, varrták a ruhát, főzték a szappant stb. Most a modern ipar átvette ezeket a feladatokat. A háztartási munka csökkenésével nem tudtak már mit kezdeni a pártában maradt lányok, lánytestvérek, nagynénik munkaerejével. Azok csak teherként nehezedtek a családi költségvetésre. Olyan tevékenységi kört kellett számukra találni, ahol a társadalom javára hasznosíthatták munkaerejüket, és amely révén gondoskodni tudtak saját ellátásukról, hiszen erre családjuk mind kevésbé volt képes. A középosztály rászoruló asszonyai és leányai számára tehát munkalehetőséget kellett teremteni. A nők előtt a 19. század második felében nyitva álló foglalkozások azonban nem feleltek meg sem a középosztálybeli nők társadalmi presztízsének, sem szellemi igényeinek. Olyan pályába törekedtek, melyek megfelelő társadalmi állást biztosítottak számukra. Ezek pedig megfelelő képzettséget feltételeztek. A lányok felsőbb oktatása mellett természetesen nem csak a munkalehetőségek bővítésének igénye szólt. A modernizáció előrehaladása megnövelte a nők műveltségével szemben támasztott elvárásokat is. Úgy vélték, a művelt nő asszonyi hivatásának is jobban eleget tud tenni, jobb feleség és anya válik belőle. Megnőtt ugyanakkor a nők műveltségi szintje is, s ezzel együtt bennük is mind erőteljesebben jelentkezett az igény arra, hogy komoly szellemi tevékenységet folytassanak. Az ausztriaihoz hasonló diskurzus azzal nagyjából egy időben Magyarországon is lezajlott a nők felsőbb iskolázásáról. Az itt felmerülő érvek és ellenérvek lényegében ugyanazok voltak, mint a Monarchia másik felében. Annak ellenére, hogy a 19. század utolsó harmadában Ausztriában is kialakult a társadalmi igény a nők középfokú oktatásának megteremtésére, az állam meglehetősen passzív maradt e téren. A probléma megoldását átengedte a magánkezdeményezéseknek. A polgáriban megszerezhetőnél magasabb műveltségre vágyó leányok oktatása korszakunkban egyházi és világi magániskolákban történt. Az első ilyen világi iskola 1861-ben Bécsben nyílt meg. A 19. század második felében több hasonló oktatási intézmény alapítására is sor került. Ezek a németországi felsőbb leányiskolák (höhere Töchterschule) mintájára szerveződtek. Céljuk az volt, hogy a társadalom módosabb rétegeiből származó leányoknak társadalmi helyzetüknek megfelelő műveltséget nyújtsanak és felkészítsék őket női hivatásukra. Ennek megfelelően az élő nyelvek, irodalom, rajz, zene, történelem és a kézimunka tanítását állították a középpontba." Akárcsak Magyarországon, Ausztriában is úttörő szerepet játszott a leányoktatás fejlesztése terén a nőmozgalom. A nőszervezetek nemcsak beadványokkal fordultak az illetékes hatóságokhoz és a közvéleményt igyekeztek meggyőzni a nőnevelés fontosságáról, hanem maguk is létrehoztak iskolákat, tanfolyamokat. Különösen kiemelkedik a Wiener Frauen-Erwerb-Verein (Bécsi Női Munkaegylet) tevékenysége. Az egyesületet 1866-ban, a magyarországi nőnevelés fejlesztésében központi szerepet játszó Országos Nőképző Egyesület előtt két évvel, alapították. Célul a nők munka- és ezzel együtt képzési lehetőségeinek bővítését tűzték ki. Mindenekelőtt a középosztálybeli asszonyokat és lányokat kívánták tisztes megélhetéshez juttatni. Ennek érdekében az egyesület szakiskolákat (például keres- 7 Flich 52. 8 Flich 64. '' Laube, Grete: Mittelschulen. In: M. Braun (FIg..): Frauenbewegung, Frauenbildung und Frauenarbeit in Österreich. Wien, 1930. (a továbbiakban: Laube) 120-131.