Aetas, 2001 (16. évfolyam)

3-4. szám - TANULMÁNYOK - Müller Ildikó: A nőoktatás helyzete Ausztriában az Osztrák–Magyar Monarchia idején

MÜLLER ILDIKÓ A nőoktatás helyzete Ausztriában az Osztrák-Magyar Monarchia idején A nők iskolázásának ügye Európa legtöbb országához hasonlóan az Osztrák-Magyar Monarchiában is a 19. század második felében került az érdeklődés középpontjába. E je­lenség hátterében a modernizáció, polgárosodás folyamata állt. A nőnevelés fejlesztése egy­részt a nőemancipáció fontos eleme volt, az pedig a 19. századi liberalizmus eszméinek lo­gikus következménye. A leányoktatás kiépítése másrészt szorosan kapcsolódott a művelt­ségnek, szaktudásnak a modernizáció során bekövetkező felértékelődéséhez, melynek eredményeképpen megnőttek a műveltséggel kapcsolatos elvárások, és mind szélesebb ré­tegek számára nyíltak meg megszerzésének lehetőségei. A nőnevelés fejlesztése a polgári nőmozgalom egyik legfontosabb követelése volt a 19. század második felében. Nemcsak elvi kérdés volt ugyanis férfiak és nők egyenjogúsítása az iskolázás terén, hanem nagy gyakorlati jelentőséggel is bírt. A nők magasabb szintű kép­zése lehetővé tette, hogy olyan jól fizetett és nagy presztízsű pályákra léphessenek, melyek eddig csak férfiak számára voltak hozzáférhetők. Ez nemcsak azt jelentette, hogy bővültek munkalehetőségeik, hanem nőtt társadalmi befolyásuk is. A nőnevelés kérdése tehát igen nagy jelentőséggel bír a társadalomtörténet szempont­jából, s ezt a történettudomány is mindinkább felismeri. A téma iránti érdeklődés meg­növekedését mindenekelőtt a nőtörténet és a gender studies térhódítása hozta magával. A történettudomány nemek szerepét hangsúlyozó új irányzataihoz hasonlóan a leányokta­tással kapcsolatos kutatásokban is az angolszász, főleg amerikai történészek járnak elöl. Nekik is köszönhetjük, hogy ma már több európai ország esetében rendelkezünk monográ­fiákkal a nőnevelés fejlődéséről. Ausztriában elsősorban az utóbbi tíz évben fordultak a történészek e téma felé. A publikációk száma itt ugyan kisebb, mint az angolszász orszá­gokban, de a kutatások előrehaladását mutatja, hogy a tanulmányok, monográfiák mellett egy, a nőnevelés történetéről áttekintést nyújtó, nagyobb terjedelmű tanulmánykötet is megjelent.­ Ugyancsak fontos eredmény, hogy külön monográfia készült a nők képzéséről mindhárom, már a Monarchia idején is létező egyetemen.­ Dolgozatomban arra vállalkozom, hogy bemutassam, milyen volt a nőoktatás helyzete Ausztriában 1867 és 1918 között. Elsősorban a közép- és felsőfokú képzésre koncentrálok, mivel a nők társadalmi befolyásának megnövekedése főleg ennek eredménye volt. Igyek­szem a magyarországi viszonyokat is szem előtt tartani, a Monarchia két felében lezajlott fejlődést összehasonlítani.­ ­ Brehmer, Ilse - Simon, Gertrúd (Hg.): Geschichte der Frauenbildung und Mádchenerziehung in Osterreich. Graz, 1997. {a továbbiakban: Brehmer - Simon) 2 Heindl, Waltraud - Tichy, Marina (Hg.): „Durch Erkenntnis zu Freiheit und Glück". Frauen an der Universitát Wien. Wien, 1990. (a továbbiakban: Heindl - Tichy); Steibl, Marié: Frauenstu­dium in Osterreich vor 1945, dargestellt am Beispiel der Innsbrucker Studentinnen. Disszertáció. Innsbruck, 1987. (a továbbiakban: Steibl); Kernbauer, Alois - Schmiedlechner-Lienhart, ICarin (Hg.): Frauenstudium und Frauenkarrieren an der Universitát Graz. Graz, 1996.

Next