Aetas, 2003 (18. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Az „eurázsiai” történeti paradigma

SZILI SÁNDOR Az „eurázsiai" történeti paradigma* 1. Beveztés Az „eurázsiaiaság" (oroszul - jevrazijsztvo) az 1917 októbere után emigrációba kénysze­rült orosz értelmiség ifjabb nemzedékeit rövidebb-hosszabb időre rabul ejtő, nonkonfor­mista világnézet, politikai ideológia és mozgalom volt, amely az 1­920-as években élte fénykorát. Radikálisan szembefordult a nemzeti múlt európai hagyományaival és kommu­nista jelenével. Követői egy pravoszláv valláserkölcsi alapokon nyugvó, az egykori cári bi­rodalom keleti szláv népeinek, valamint finnugor, türk, mongol, paleoázsiai, kaukázusi et­nikai kisebbségeinek kultúráját harmonikusan ötvöző, autochton civilizációról ábrándoz­tak, amit „Eurázsiának" neveztek. Az „eszme" két fiatal tudós szellemi egymásra találásából született. A nyelvész Nyikolaj Trubeckoj Európa és az emberiség­ című esszéjében (1920) szenvedélyesen ostorozta Nyugat egoizmusának pusztító hatását. A román-germán kulturális expanzionizmus mimézisre kényszerít, amivel akadályozza a világ többi népének önmegvalósítását. A civilizációk csak akkor életképesek, ha saját belső értékrendjük szerint fejlődnek. Pjotr Szavickij az Európa és Eurázsia­ című írásban (1921) reagált Trubeckoj gondolataira. A brosúra már tartalmazta a későbbi platform valamennyi lényeges elemét. A geográfus-közgazdász szerint Orosz­ország földrajzi és etnikai értelemben sajátos világ. Se nem Európa, se nem Ázsia, a kettő szintézise. Kultúrája az ott élő népek értékrendjén alapuló közös alkotás, a nyugati civili­záció ellenpólusa. Az „eurázsiaiak" zászlóbontására Szófiában került sor 1921-ben. A Kivonulás Keletre­ tanulmánygyűjteményük címe az európai kultúra „egyiptomi fogságából" szabadulás katar­tikus élményének átélésére buzdított. A kötet elkészítésében Trubeckoj és Szavickij mellett részt vett Georgij Florovszkij teológus és Pjotr Szavcsinszkij zenekritikus. A kiadványt to­vábbi „eurázsiai" almanachok, periodikák, könyvek és füzetek követték.­ Az alapítók elő­adásokat és szemináriumokat tartottak. Az új irányzat népszerűsége gyorsan nőtt. Csatla­kozott hozzá - többek közt - Georgij Vernadszkij történész, Nyikolaj Alekszejev állam­jogász, Vaszilij Szezeman filozófus, Dmitrij Szvjatopolk-Mirszkij irodalomár. Bölcseleti rendszerének alapjait Lev Karszavin fektette le.­ A mozgalom központja Berlinben, majd Párizsban működött, de „eurázsiai" körök alakultak Prágában, Bécsben, Szófiában, Belg­rádban, Brüsszelben és Kaunasban is. Az „eurázsiai" gondolat az okóberi forradalom sajátos értelmezésével lépett színre a po­litikai ideológiák versenyében. Az autokrácia restaurálását óhajtó monarchistákkal, illetve a parlamentarizmus visszaállításáról álmodozó liberálisokkal szemben nem történelmi ki- Készült az T037739 számú OTKA kutatás keretében 1 Trubeckoj, Ny. Sz.: Jevropa i cselovecsesztvo. In: Trubeckoj, Ny. Sz.: Isztorija. Kultura. Jazik. Moszkva, 1995. (a továbbiakban: Trubeckoj) 55-104. A címválasztás utalás Danyilevszkij mű­vére. 2 Szavickij, P. Ny.: Jevropa i Jevrazija. In: Szavickij P.: Kontyinyent Jevrazija. Moszkva, 1997. (a továbbiakban: Szavickij) 141-160. 3 Iszhod k Vosztoku. Moszkva, 1997. (Az 192­1-es kiadás utánnyomása.) 4 Tételes felsorolásukat lásd: Polovinkin, Sz. M.: Jevrazijsztvo i russzkaja emigracija. (a további­akban: Polovinkin) In: Trubeckoj. 739. 5 Karszavin, L. P.: Cerkov, licsnoszty i goszudarsztvo. 1927. Párizs

Next