Aetas, 2004 (19. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Az erdélyi szász Raiffeisen-mozgalom kezdetei

EGRY GÁBOR Az erdélyi szász Raiffeisen-mozgalom kezdetei" „Ma 160 vidéki takarék- és előlegegylet létezik, ehhez jön még több mint 40 fogyasztási szövetkezet, egy pinceszövetkezet, összesen több, mint 200, melyek a Raiffeisen Szövetke­zetek Szövetségében egyesülnek. Népünk tudatában már természetes szükségszerűségként élnek, és a vidéki népjólét közvagyonát képezik. Az uzsorát, mely a falusi lakosságot pusztí­totta, hatásosan leküzdötték, így számos parasztgazdaságot a hanyatlástól megmentettek, és az amerikai kivándorlás is kezdett csökkenni a szász falvak közelében fekvő birtokok megvásárlásával és betelepítésével. A süllyedő földet a hervadó szász községekben betelepí­téssel újra felemelték. Nem harc nélkül, nem fáradság és kemény munka nélkül, nem súr­lódás és ellenállás nélkül, ami a vidéki szövetkezetek kialakításának útjában állt. De nagy­jából és egészében a Raiffeisen-eszme diadalútja volt ez, és az öregkor sok keserűsége közt örömteli elégedettséggel tekinthetek vissza az elvégzett munkára."­ - írja Karl Wolff, az er­délyi szász Raiffeisen-mozgalom vezéralakja 1910-ben. Negyedszázaddal a kezdetek után Wolff valóban joggal lehetett elégedett. A szász hitel­szövetkezeti mozgalom szinte a teljes szászok lakta vidéket behálózta, tevékeny szerepe volt a mezőgazdaság fellendítésében­, és új keretet teremtett nemzetük megszervezéséhez. A szász nemzeti bankrendszer integráns részeként a nagy,­városi pénzintézetek összegyűj­tött tőkéit közvetítette a falvak parasztgazdáihoz jelzálog és váltóhitelek formájában, mi­közben a falusi lakosság takarékoskodását is segítette. Erre a rendszerre a kortárs magyar közgazdák is elismeréssel, tisztelettel és - néhányan - félelemmel tekintettek.­ Huszonöt évvel korábban - a mozgalom indulásakor - a szász vidékek állapotát számos megoldatlan probléma jellemezte. A szász parasztság zömét kitevő kis- és középparasztság birtokai tagosítatlan földeken feküdtek. A gazdálkodási forma a legritkább esetben volt fej­lettebb a háromnyomásos művelésnél. A mezőgazdasági gépek száma elenyésző volt, a be­szerzés és értékesítés a vevők vagy eladók nagy száma miatt nehézkes, az egyes tételek vo­lumene miatt költséges. A szász falvak és parasztbirtokosok ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, mint általában magyarországi társaik, egyetlen lényeges különbséggel: a szászok közt elenyésző volt a birtoktalan agrárnépesség aránya,­ miközben jelentős középbirtokos réteg élt köztük. * A tanulmány a szerző doktori disszertációján alapul, s az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány, a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé alapítvány, a Politikatörténeti Alapítvány, a Politikatörténeti Inté­zet és a Siebenbürgen Institut (Gundelsheim am Neckar) támogatásával készült. 1 Wolff, Karl: Das Genossenschaftswesen im Land und Stadt. In: Wolff, Karl: Schriften und Reden. Hrsg. von Michael Kroner. Bukarest, 1976. 192-200.192. 2 A szászok mezőgazdaságára az 1910-es években sokan úgy tekintettek, mint a mezőgazdaság átala­kításának mintájára. Vö. Enesei Dorner Béla: Az erdélyi szászok mezőgazdasága. Budapest, 1910. 3 Vö. pl. Bodor Antal: Az erdélyrészi pénzintézetek. Közgazdasági Szemle, XXVIII. évf. (1904) 924-937.; Barabás Endre: A nem­zetiségi bankok székelyföldi actiója. Közgazdasági Szemle, XXVIII. évf. (1904) 815-825.; Nemzeti pénzintézetek. Közgazdasági Szemle, XXVIII. évf. (1904) 864-867.­­ 1900-ban például a szászok közt a birtokkal rendelkező napszámosok száma 3434 volt, és ez az összes birtokos 10,2 százalékát tette ki. Birtoktalan napszámos ennél is kevesebb volt. Jekelius, August: Die Bevölkerungs und Berufsstatistik des ehemaligen Sachsenlandes. Hermannstadt, 1908. 236.

Next