Aetas, 2005 (20. évfolyam)
1-2. szám - HATÁRAINKON TÚL - „… humanista vagyok, és szerintem a humaniórák lényegében az olvasásról szólnak.” Beszélgetés Hayden White történésszel (Az interjút készítette: Kisantal Tamás, Krommer Balázs)
Ranke, Michelet, Burckhardt, Tocqueville. Azt mondtam magamnak: vegyük ezeket a szövegeket, és nézzük meg, milyen strukturális hasonlóságok vannak köztük. Hogy újra megtenném-e ezt? Nem! Miért tenném? Ha az ember egyszer elvégez egy strukturális elemzést, és látja, hogy működik, utána inkább más dolgokba kezd. Mostanában a történelmi szövegek olvasásának másféle, nyitottabban dekonstruktív megközelítését alkalmaznám. A Metahistory nem arra szolgál, hogy a fiataloknak, a történészhallgatóknak vagy egyáltalán bárkinek megtanítsa, hogy kell egy történelmi szöveget megírni. Épp ellenkezőleg: arról szól, hogyan olvassuk a történészek műveit, és milyen komponensek alkotnak egy történelminek nevezett szöveget. Vagyis a könyv a műfajról, egy bizonyos diskurzus műfajáról szól. Változtatnék-e valamit a Metahistoryn? Nem! Mint mondtam, gyakran felteszik nekem azt a kérdést, nem vagyok-e következetlen, mivel a később, más könyveimben írtak nem teljesen egyeznek a Metahistoryban megfogalmazottakkal. Általában azt szoktam válaszolni, hogy egyrészt a gondolkodásom is változott, másrészt pedig próbáltam reagálni a Metahistoryval kapcsolatos, általam jogosnak vélt kritikákra, így aztán máshogy fogalmaztam meg a kérdéseket. Nem hiszem, hogy a Metahistory örökérvényű mű lenne. Egy adott történeti pillanatban keletkezett, egy olyan kulturális mozgalom terméke, melyben én is részt vettem, ráadásul a strukturalizmus nagyon izgalmas módszernek bizonyult a különböző filozófiai, teoretikus és módszertani kérdések megvitatásához. A humántudományokban már elmúlt ez a pillanat, de felejthetetlen marad. A strukturalizmus a mai napig adekvát megközelítése az elemző kutatásnak. Bizonyos poszt-strukturalista szemléletű munkák azonban egyre inkább átalakították a különböző diskurzusok vizsgálatának módját. Az olyan teoretikusok, mint Foucault, Derrida vagy Roland Barthes poszt-strukturalista korszakukban más módszereket alakítottak ki az olvasásról való gondolkodással kapcsolatban. Engem az olvasás érdekel. Ebben az értelemben humanista vagyok, és szerintem a humaniórák lényegében az olvasásról szólnak. A humanistának tudnia kell összetett diskurzusokat összetett módon olvasnia. Manapság már nem akarnék a Metahistoryhoz hasonló könyvet írni. Mostanában sokkal inkább érdekel a szépirodalmi szövegek elemzése, mert ezek szerintem még a történelemnél is realisztikusabbak. Mi Magyarországon gyakorlatilag a g6-es évek elejétől kezdtük el az Ön munkásságát megismerni, 1997-ben jelent meg nálunk az első könyve, egy tanulmánykötet A történelem terhe címmel. Közvetlenül megjelenése után milyen hatást váltott ki a Metahistory? Mit szóltak hozzá a történészek? Nos, a történészek nem voltak túlságosan elragadtatva tőle. Úgy gondolták - ahogy sokan mások is -, hogy engem egyáltalán nem érdekel a történészek tevékenységének kutatási szakasza, csupán az írásra fordítottam figyelmet. Azt mondták, White úgy olvassa a történelmi szövegeket és a történészek szövegeit, mintha irodalmi alkotások lennének. De egy történelemi szöveg - állították - nem irodalmi mű, nem kezelhetjük irodalomként, s így White rossz kritériumokat alkalmaz, illetve csupán az ilyesfajta történetírás felszíni aspektusát elemzi, így a történészek elutasították a Metahistoryt, mivel szerintük egyszerűen irreleváns történelmi szövegeket úgy olvasni, mintha azok irodalmi alkotások, mondhatni fikciók lennének. Én azt akartam kimutatni, hogy a történetírás többé vagy kevésbé tudatosan, de mindenképp alkalmaz a szépirodalomból származó fikcionalizáló technikákat. A történész ezeket képzése során sajátítja el, vagyis mindez a Bildung része. Amennyiben a historiográfus egy történetet akar elmondani - legyen az akár igaz történet -, lényegében kénytelen létrehozni azt. Amikor valaki megfogalmaz egy történetet, ezt olyan történetmondási minták alapján teszi, melyeket művelődése során sajátít el: az elolvasott regények.