Aetas, 2010 (25. évfolyam)
2010 / 1. szám - MŰHELY - Varga E. László: Jan Emisarski vezérkari alezredes, budapesti lengyel katonai attasé működése, 1938-1940
Jan Emisarski vezérkari alezredes ... Műhely A Lengyel Köztársaság 1924-től 1938-ig, Emisarski akkreditálásáig nem rendelkezett katonai attaséval Magyarországon. Kinevezésének előzményei néhány hónappal korábbiak. A magyar és a lengyel vezérkar közötti kapcsolatfelvételre nem sokkal a kormányzó 1938 februárjában Lengyelországban tett látogatása 10 után került sor. Április elején Andrzej Marecki vezérkari ezredes, a varsói vezérkari főnökség 2. osztálytisztje érkezett Budapestre. Meglepő módon nem katonai, hanem csak politikai jellegű témák iránt érdeklődött.11 Hazaérkezése után Józef Beck külügyminiszter azon az állásponton volt, hogy a katonai kérdések megtárgyalását Varsóban lehetne folytatni, vagy lengyel katonai attasét kellene Budapestre kinevezni.12 A kettő persze nem zárta ki egymást, mert a politikai készség mindkét fél részéről megvolt. Rydz Kmigly tábornagy,13 a hadsereg főparancsnoka 1938. május közepén megadta elvi hozzájárulását a katonai attasé delegálásához.14 kormány léptette elő altábomaggyá 1964-ben. Kryska-Karski, Tadeusz - Zurakowski, Stanislaw: Generalowie Polski niepodleglej 1918-1939. Warszawa, 1991. 62. 9 A lengyel katonai képviselet kezdete Budapesten 1918 őszére nyúlik vissza. 1918. november 1-jétől Tabaczynski őrnagy a lengyel légiók gyűjtőállomásának parancsnoka, 1918. november 1-től Marek Myslakowski huszár százados a lengyel állam katonai meghatalmazottja, 1919. január elejétől Jerzy Potocki huszár százados katonai attasé, 1919. március 7-étől Alfred Wielopolski katonai attasé, 1921. május 6. és 1924. június 10. között Jerzy Grobicki őrnagy katonai attasé volt. Magyarország katonai ellenőrzésének megszűnte után, 1928-tól működtek nyilvánosan magyar katonai attasék külföldön, így Varsóban: Andorka Rudolf vezérkari alezredes (1927. december 4. - 1931. április 15.), Ujszászy István vezérkari őrnagy (1931. április 15. - 1934. május 1.), Lengyel Béla vezérkari őrnagy, majd alezredes (1934. május 1. - 1939. május 1.), Sárkány Jenő vezérkari őrnagy (1939. május 1. - 1939. szeptember 18.) Sipos Péter (főszerk.): Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-Zs. Budapest, 1997. 23., 454., 259.; Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Budapest, 2001. 25-26., 354-355., 203-204., 298. A lengyelországi magyar katonai képviselet előzményeit 1918-tól 1928-ig lásd: Árokay Lajos: Az önálló magyar katonai attasé szolgálat létrehozásának előzményei 1918-1919. Hadtörténelmi Közlemények, új folyam, 30. évf. (1983) 1. sz. 73-94.; uő.: A rejtett magyar katonai attasé szolgálat első állomáshelyeinek felállítása 1920-1923. Hadtörténelmi Közlemények, új folyam, 30. évf. (1983) 3. sz. 356-482.; uő.: A rejtett magyar katonai attasé szolgálat tevékenysége 1923-1928 között. Hadtörténelmi Közlemények, új folyam, 30. évf. (1983) 4. sz. 574-591. 10 Erre 1938. február 5-9. között került sor Krakkóban és Varsóban, közbeiktatva egy vadászatot Bialowiczaban. A kormányzót elkísérte István fia, Kánya Kálmán külügyminiszter, Csáky István külügyminisztériumi kabinetfőnök és Bakách-Bessenyei György, a külügyminisztérium politikai osztályvezetője, valamint Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, főhadsegéd, Uray István, a kabinetiroda főnöke, Brunszwick György útimarsall, vitéz Gerlóczy Gábor alezredes, első szárnysegéd, Németh Tibor őrnagy, szárnysegéd, Scholtz Andor folyamőr kapitány, szárnysegéd és vitéz Koós Miklós szárnysegéd. Lásd: Varga E. László: A kormányzó látogatása Lengyelországban 1938- ban. Hadtörténelmi Közlemények, 114. évf. (2001) 4. sz. 573-595. 11 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K 64. A külügyminisztérium politikai osztálya rezervált iratai. Küm. res. poL-1938-17-353. Kánya külügyminiszter Hory varsói követnek, 1938. május 4. 12 MOL K 64 Küm.res. poL-1938-17-366 rés. pol. Hory szig. biz. 110. pol/főn. jelentése 1938. május 4-13 Edward Rydzámigly (1886-1941) tábornok. Szépművészeti akadémiát végzett Krakkóban. Bécsben egyéves sorkatonai szolgálatot teljesített a 4. Hoch und Deutschmeister ezredben, zászlósként szerelt le. Továbbszolgálatra kapott felkérést, de nem vállalta. Az első világháború alatt a lengyel légiókban különböző parancsnoki tisztségeket töltött be. A szovjet-lengyel háború alatt az Északkeleti, majd a Középső front parancsnoka, a Wilnoi Hadsereg felügyelője (1921-35), a hadsereg főfelügyelője (1935-39). A szeptemberi hadjáratban a lengyel hadsereg főparancsnoka. A kormánynyal együtt Romániába menekült, ahol internálták. 1940 decemberében megszökött, Magyarországra jött. A Lengyel Életrajzi Lexikon szerint Budapesten a Dr. Pajor által vezetett szanatóriumban és gr. Marenzi Károly tábornok özvegyének villájában lakott. Balatonföldváron, Szántódon és Zamárdiban is tartózkodott. 1941. október 25-én indult Budapestről Varsóba, ahová öt nap múlva érkezett meg. 1941. december 2-án szívroham következtében meghalt, Adam Zawisza álnéven te- II.