Aetas, 2012 (27. évfolyam)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Vér Eszter Virág: Újraértelmezett szerepvállalások (avagy Erzsébet császárné alakváltozásai 1866-ban)
Újraértelmezett szerepvállalások Tanulmányok utazást, illetve a pest-budai tartózkodást a korábbiakhoz képest jóval intenzívebb magyar sajtókampány kísérte.59 A kellő hatás elérésének érdekében a hideg idő ellenére Erzsébet nyitott hintón kocsizott át Budára, az öltözékének kiválasztásakor magyar utalásokkal - ami szinte végigkísérte magyarországi reprezentációját:60 „Nyitott hintón hajtatott be a városba, a lehető legegyszerűbb ruhát viselte, fekete bársonyköpenyt és kis magyaros kalapot toll nélkül, amely nagyon egyszerűen bársonnyal volt szegélyezve. Igen szép asszony, különösen gyönyörű az arca felső része, és pompás a haja. Üdvrivalgás fogadta, ő pedig a vasútállomástól a palotáig nem szűnt meg bólogatni. Mivel ez egy órányi kocsiút, szegény lélek jól elfáradhatott. Vele volt a császár huszáruniformisban, de az arcán még mindig meglehetős rosszkedv látszott, bár bizonyára örült a fogadtatásnak. Az állomásnál egy ideig vesztegeltek, mert az emberek, amint itt gyakran teszik, túlzásba estek, körülvették a hintót, és lehetetlen volt elindulni.”61 Miközben az uralkodópár bevonulását övező reményteljes hangulatot 6263 és érzékelhető változást a Lajtán túl is kedvezően fogadták, egyúttal reményeket tápláltak Erzsébet női mivoltából következő szerepvállalását illetően, s mintegy a békéltető szerepkörben „léptették fel”: „Bizonyosan nem közönyös dolog az, hogy a Császárné Felséges Férje karján a budai királyi váriakba bevonult. A lelkesedés, melylyel üdvözöltetett, nem szólhat csak az Uralkodóné személyének. »Férfiak alkudoznak. Hová a nő férje kíséretében lép, többnyire minden viszály elnémul, a béke biztosítva van.«”63 [Kiemelés ta gozat.) Budapest, ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, 2006. 64-68.; Tomsics Emőke: Királyi öltöztetőbabák. Az 1866-os király látogatás képei. Fotóművészet, 52. évf. (2006) 1. sz. 118-120. 59 Az előzményekhez összehasonlításként lásd: Manhercz Orsolya: Az 1857-es császári utazás sajtója. In.: Gergely Jenő (főszerk.:) Fejezetek a tegnap világából. Budapest, 2009. 57-62.; az információgyűjtés nehézségeihez, valamint az ebből fakadó esetleges tévedésekhez lásd még kortárs viszszaemlékezést: Náday Ezüstös [Ábrányi Kornél]: Fővárosi levél. (Pest, febr. 8.) Magyar Világ, 2. évf. 31. sz. 1866. febr. 9. 60 Erzsébet ruhatárában fellelhető példának okáért egy zsinóros díszítésű korai (1864 körüli) Worth darab (boleró) is. F. Dózsa Katalin - Hegyiné Déri Erzsébet, (szerk.:) Párizs és Budapest a divat tükrében 1750-2003. Budapest, 2003. 144. (MNM Ksz.: T. 1966.80); Borovi: Habsburg reprezentáció, 67. 61 Mary Elisabeth Stevens levele nővérének, Elisa Stevensnek ([Buda], 1866. febr. 3.) Közli: Levelek az Andrássy-házból, 193-194. A magyaros viselet a nemzeti ellenállás részeként az 1860-as évek elején reneszánszát élte Magyarországon, de erre az időszakra azonban már kezd visszaszorulni: „De bármennyire volt is magyar Ő Felsége öltözéke, kötelességem kinyilatkoztatni, hogy a nemzeti viselet az idei farsangon ismét csak mostoha gyermekül tekintetik.” Divattudósítás. Családi Kör, 7. évf. (1866) 5. sz. 118.; a korábbi jellemzőkhöz lásd: Berzeviczy Albert: Régi emlékek 1853-1870. Budapest, 1907. 122.; Váry Gellért: Magyar viseletek 1861-ben. In: A föld megőszült, 26-28.; F. Dózsa Katalin: A budapesti divat fénykora. A magyar divatipar megerősödése és nemzetközivé válása 1850-1918 között. In: F. Dózsa Katalin (szerk.:) A Magyar Divat 1116 éve. A magyar viselet a honfoglalástól a 21. század elejéig. Budapest, 2012.104-111.; Lukács Anikó: Átöltözések. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében. Aetas, 23. évf. (2008) 3. sz. 51-56. 62 A nagyszámú tömeg ellenére a korábban alkalmazott katonai felügyelet helyett a helyszínek biztosításában ezúttal - egyes laptudósítások értesülései szerint - egyetemisták és a rendezőség tagjai vettek részt. Áldor Imre: A hét története. Magyarország és a Nagyvilág, 2. évf. 5. sz. 1866. febr. 4-75-63 A Presse tudósítását idézi: Sürgöny, 6. évf. 25. sz. 1866. febr. 1. Ennek egyes hangsúlyos részeihez lásd: Rákai Orsolya: Kaméleon-kultusz. (Erzsébet királyné kultuszának alakulástörténete a kollektív identitás alakításától az egyéni identitás alakítása felé.) In: Hites Sándor - Török Zsuzsa (szerk.:) Építész a kőfejtőben. Tanulmányok Dávidházi Péter hatvanadik születésnapjára. Budapest, 2010. 250-258.