Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cieger András: Jókai Mór, a profi politikus?
G CIEGER András Tanulmány A fenti vélekedések - bevallva vagy sem - valójában Mikszáth Kálmán Jókairól írott életrajzi munkájára támaszkodnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a parlamenti életet évtizedeken keresztül tanulmányozó író-képviselő a fentieknél sokkal árnyaltabb képet rajzol Jókai politikusi magatartásáról, amely számos vonatkozásban máig hitelesnek tekinthető. Mikszáth Jókainak a Szabadelvű Párt megalakulásáig tartó pályaszakaszát alapvetően sikeresnek ítéli, és írótársát jó adottságokkal rendelkező, időnként vezérszerepet betöltő ellenzéki politikusként ábrázolja. Véleménye szerint Jókai jó debatter volt, aki humorral fűszerezett beszédeivel figyelmet tudott kelteni a Házban. Nem volt tanult szakpolitikus, de az ellenzéki szerep nem is ezt kívánta tőle: „Az egyes szakkérdéseknél természetesen nem hozott fel a mélységekből argumentumokat, hiszen ahhoz fáradságos tanulmányok kellenének, inkább az általánosságok felületén csapongott, könnyedén, mint a fecske.”„ Mikszáth életrajzában többször foglalkozik azzal, hogy Jókai mennyit áldozott magánvagyonától saját és társai választási kampányaira, és hogy az ebből származó adósságok milyen hosszú ideig nyomták a vállát. Mikszáth 1875 után nem valamiféle morális fordulatot, elvfeladást érzékel Jókai pályájában, inkább azt emeli ki, hogy a kormányzati szerepvállalás a korábbiaktól eltérő politizálást kényszerített ki a Szabadelvű Pártból és így Jókaiból is. A kormányzás számos szempontot mérlegelő felelőssége, valamint lélekölő napi rutinja hamar a népszerűség csökkenését eredményezte. Jókai nem vonta ki magát e feladatok alól, és elvállalta pártja képviseletét népszerűtlen helyzetekben is: „Fáradságos kortesutakra hóban, fagyban rászánta magát, ha a párt kívánta. Kényes, sőt gyűlöletes kérdésekben is fölemelte szavát a Házban...”. Mikszáth azonban észrevesz még egy változást, amely lezajlik a politikai életben. Saját bőrén is tapasztalhatta ugyanis, hogy lassanként átalakult a képviselői szerep: a politikusi munka a magyar parlamentben is üzemszerűbbé vált, és ezzel egy időben a képviselői tevékenység egyre inkább kiterjedt a képviselőház falain túlra is: a választójog kiszélesítése nélkül is nőtt (pártállástól függetlenül) a honatyák függése választókerületüktől. Mikszáth szerint ehhez Jókai már nem igazán akart alkalmazkodni: nem különösebben tartott kapcsolatot választóival, elvétve szólalt fel érdekükben a képviselőházban, és gyakran váltogatta választókerületeit: „...a választókkal való gyakori érintkezés zavarja és a protezsálás nincs ínyére. Ezért veszti el kerületeit örökösen. Ha szól is a miniszternek, mikor nagyon szorítanak valamit a kerületből, azt olyan modorban teszi, hogy nem törődik az eredménnyel.” Képviselői működésének utolsó évtizedével kapcsolatban pedig alapvetően Jókai életkorával és a részben ezzel összefüggésben álló ambíció hiányával magyarázza, hogy elvesztette érdeklődését az aktuálpolitikai történések iránt, visszahúzódott a frontvonalból (Mikszáth szavaival: „mezei had” lett), ám ekkor sem tudott teljesen megválni a képviselőház otthonos közegétől, legfeljebb némileg később járt be a Házba, és inkább a folyosón beszélgetett. „Nem érdeklődik a folyó ügyek iránt, nem kíván semmi részt venni a bizottságokban, nem hajkurász elnökségeket vagy előadóságokat, amelyekkel politikai szereplés jár, megelégszik minden második évben »egy görbe hónappal«, amit a honatyaság révén él át — mint Bécsben időző delegátus.” Bármennyire is jó megfigyelő volt Mikszáth, Jókai politikusi magatartását valójában csak az 1880-as évektől kezdve tanulmányozhatta közvetlenül - országgyűlési tudósító . Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Sajtó alá rendezte: Rejtő István. 2. köt. (Mikszáth Kálmán Összes Munkái 19.) Budapest, 1960. 63. 4 Mikszáth: Jókai Mór élete és kora, 106. 5 Mikszáth: Jókai Mór élete és kora, 125. 6 Mikszáth: Jókai Mór élete és kora, 102.