Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cieger András: Jókai Mór, a profi politikus?
14 CIEGER András Tanulmány e fölött el is keseredik. Én idején észrevettem a magam helyzetét s nem támadt miatta bennem keserűség.”36 A politikától azonban ekkor sem tud végérvényesen megválni, 1897-ben már a felsőházi teremben találjuk kritikusa, Gyulai Pál társaságában. Főrendiházi tagként szerzett tudomást arról, hogy a képviselőházban írói kegydíja kapcsán támadt éles vitában Madarász Imre egyenesen a haza ellenségének minősítette őt.37 Pedig politikusként rendszeresen fellépett a közéletet megosztó konfliktusok csillapítása érdekében és a nemtelen támadások ellen (emberi és művészi idealizmusát élete végéig nem adta fel). A terjedelmi korlátokra tekintettel csak néhányat említünk ezen alkalmak közül: ellenzéki lapszerkesztő-politikusként nyílt levelet írt 1872-ben kollégájának, Tors Kálmánnak a miniszterelnök magánügyeit érintő lejárató cikke miatt; igyekezett elsimítani a párttársai (Csernátony Lajos és Horn) között támadt viszályt. 1880-ban az újságírás etikája és az újságírókat érő támadások csökkentése érdekében újságíróegylet alapítását kezdeményezte; felemelte szavát az antiszemita mozgalom ellen; önmérsékletre kérte az őt tüntető jelleggel ünnepelni akaró egyetemi ifjúságot.38 Végül részt vállalt a nemzetközi békemozgalomban és az európai párbeszéd fenntartását célzó Interparlamentáris Unió munkájában. Összegzés Tanulmányunk végén - Max Weber jól ismert kategóriarendszerét alapul véve 39 - a következőképp összegezhetjük Jókai politikusi tevékenyégéről rajzolt képünket. Több adattal és életrajzi mozzanattal igyekeztünk bizonyítani, hogy Jókai - írói teljesítménye mellett és ellenére - a 19. század második felében lassan kiformálódó hivatásos politikusok közé számítandó. Méghozzá, megítélésünk szerint, a hivatásos politikusok „archaikus” típusába tartozott, aki a politikáért és nem a politikából élt. A tőle származó idézeteken kívül ezt tanúsítják pénzügyeivel kapcsolatos iratai is. A bevételeit és kiadásait rögzítő kimutatások szerint szorosan vett politikusi tevékenységéből éves keresményének csupán egy tizede származott: képviselői, valamint delegációs napidíja és lakpénze. Ha ehhez hozzászámítjuk az újságíróként általa szerkesztett politikai napilapok (A Hon, majd a Nemzet) honoráriumait, akkor is a politikából származó közvetett és közvetlen bevételei az 1870-es évek kezdetén éves jövedelmének nagyjából a felét tették ki, az 1880-as években pedig már csak ötödrészét alkották.40 A hagyatékában található számos váltó és levelezése viszont arról árulkodik. 36 Jókai Mór búcsúzó levele a karcagi szabadelvű párt elnökéhez, d. n. [1896. november 3. előtt] Jókai Mór politikai beszédei, 2. köt. 390. 37 Madarász Imre 1902. április 18-i felszólalását (94. ülés) lásd Az 1901. évi október 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. 5. köt. Budapest, 1902. 414. 38 Az említett eseteket lásd: JMÖM Levelezés. 2. köt. 740., 867.; JMÖM Levelezés. 3. köt. 196-198., 273-274., 587. 39 Bővebben: Weber, Max: A politika mint hivatás. [1919] In: uő: Tanulmányok. Budapest, 1998. 156-209.; Cieger András: A politikus mint hivatás a 19. századi Magyarországon? Korall, 2010. 42. sz. 131-150. 40 Jókai bevételeit és kiadásait évről-évre feljegyezte noteszeiben. Az OSZK Kézirattárában található füzetek megjelentek: JMDM Följegyzések 1-2. köt. Sajtó alá rendezte: Péter Zoltán és Péterffy László Budapest, 1967. Az 1886 és 1890 közötti évek kimutatásait, valamint Jókai váltóinak jegyzékét a Petőfi Irodalmi Múzeum Kéziratgyűjteménye őrzi, lásd például: V. 2583., V. 2858., V. 4512/7. A teljes katalógus: „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk.”A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról. Budapest, 2004. Jókai gazdálkodását röviden elemzi Szombathy Viktor: Mennyit keresett Jókai? Forrás, 2. évf. (1944) 6. sz. 350-354.