Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 2. szám - MŰHELY - Ratzky Rita: Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái
Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái Műhely ük összevetésében, mert az apostol mint téma megjelenik ebben a korai novellában, tudjuk, hogy Petőfit mindvégig érdekelte a téma, sőt már itt is úgy jelenik meg az alkotó, mint aki az egész földet akarja megrendíteni. Csak a teljesség kedvéért utalok most a költő 1848- as Az apostol című elbeszélő költeményére, Jókay Mórhoz. Petőfinek az 1845-ös őszi életszakaszát (tulajdonképpen 1846 tavaszáig) a búskomorság jellemzi. Egy évvel korábban egymás után jelentek meg kötetei, melyeket a kritika górcső alá vett. Nem volt könnyű számára elviselni a bíráló megjegyzéseket, öntudatos költő volt. Ugyanakkor nem csak erről van szó. Petőfi számos helyén járt az országnak, részben diákköri iskolaváltásai miatt, részben vándorszínészként, de a vándorlási vágy önmagában is elindította egy-egy esemény hallatán, így hát sok barátja volt, könnyen barátkozott, de könnyen, gyakran meggondolatlanul meg is szakította egy-egy baráti viszonyát. Ez indokolja a szóban forgó költemény kiábrándultságát és a Jókai iránti barátság értékes voltát. Ahogy az a témához illik, a mű szenvedéllyel teli, vérbeli romantikus alkotás. Magának a ’barát’ szónak a komoly voltát megkérdőjelezi, a sok kudarc e téren már gúny tárgyává teszi számára e fogalmat. Ebben a lelkiállapotban Jókai személye, a kapcsolatuk felértékelődik. Bizalmát csak a komáromi fiú érdemli ki. Megjelenik az átok és áldás képe, az előbbi mindenkitől, az utóbbi csak Jókaitól száll reá. E két elementárisan ellentétes fogalomra a szalkszentmártoni időszakában majd Átok és áldás címen önálló vers épül. Érdekes, ahogy a fiatal költő előre megérzi, meglátja, hogy szakmai elismerése igazából csak halála után érkezik el. Felejthetetlen, ahogy barátját nevezi: „Te, lelkem megmaradt fele”. Teljességgel érthetetlen, hogy ilyen sorok után hogyan szakadhatott meg ez a kapcsolat. Pest Petőfi pozsonyi országgyűlési tartózkodása után kettejük kapcsolatának már Pest lesz a színtere. A fővárosban először 1844-ben a Pesti Divatlapnál segédszerkesztői álláshoz jutva, Petőfi az értelmiségiek életét élte. Jókai Mór ügyvédnek tanult, az ő útja is Pestre vezetett, 1846-tól a Tizek Társaságában a két jó barát újra együtt volt. A Tizek Társaságának tagjai: Jókay Mór (már 1846-ban demokratikus érzelmeinél fogva y-ról i-re változtatta vezetéknevének írását, mint tették ezt sokan mások is), Tompa Mihály, Petőfi Sándor, Pákh Albert, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Lisznyai Kálmán, Degré Alajos, Bérczy Károly. Ezekre az időkre vonatkoznak a társaság tagjainak olvasmányaira utaló Jókai-adatok: „Valamennyien franciák valánk! Nem olvastunk mást, mint Lamartine-t, Michelet-t, Lous Blanc-t, Sue-t, Hugo Victort, Béranger-t, s ha egy angol vagy német költő kegyelmet nyert előttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben franciák.”47 Itt ugyan látjuk, hogy egy társaság veszi őket körül, mégis ezen belül az ő kapcsolatuk szorosabb, mint a többiekhez fűződő viszony. Ezt bizonyítja egy Petőfi által Kecskeméthy Aurélnak írott levél 1846. január közepéről Pestről: „Amit én Jókayról írtam, azért egyik barátom sem apprehendálhat... mit én Jókay iránt érzek, az igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet, vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több... valami le nem irható, s tagadhatatlan, hogy a világon senki iránt sem érzem azt, egyedül ő iránta....” 48 47 Jókai: Az én színpadi életem, 85. 48 Petőfi Sándor összes művei, VII. köt. Petőfi Sándor levelezése. Első kritikai kiadás, Budapest, 1964- 35.