Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 2. szám - MŰHELY - Ratzky Rita: Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái
Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái Műhely Vizsgáljuk meg ezek után Jókai Istenítélet című novelláját. Egyet kell értenünk Szilágyi Márton azon megállapításával, mely szerint a kutatás, a szakirodalom még a kritikai kiadás után is háttérbe szorította, a regényeihez képest elhanyagolta Jókai novelláit.20 Azért érthetetlen ez, mert Nagy Miklós már 1965-ben rámutatott: „A fiatal Jókai azonban elsősorban nem regényíró, hanem novellista, és novelláinak két egymástól élesen elkülönülő stílusirányzatát egyelőre még szervezetlen keverékben egyesíti a Hétköznapok.”21 Szilágyi így értékeli Jókai első kisepikas művét: „Jókai indulásának egyik kontextusa egy metafizikai világkép fenntartásának szándéka. Már első novellájának címe (Istenítélet) is erre utal, noha a cím sugallata ellenére itt csak az Istentől befolyásolt világrend belső arányairól van szó, maga a novella nem egy szabályos istenítélet kereteit látszik kihasználni. Tehát a novella nem a párbaj leírására vállalkozik (mint ahogy például majd a Hétköznapok című regény kapcsán erre látunk példát), s nem is a tüzesvas-próba középkori jogszokásának leírását kapjuk meg: voltaképp egy gonosz és gyilkos szándék meghiúsulásáról van szó, a két ember meggyilkolására készülők válnak saját tetteik áldozatává. Ez pedig a gondviselés működését látszik kirajzolni. A középkori tematikához ez a felfogás szervesen illeszkedik is. Megjegyzendő, Jókai nem ezzel a - kronológiai értelemben - elsőnek tekinthető novellájával indította el első novelláskötetét, mi több, ez a szöveg a kötetébe már be sem került.”22 Tegyük ehhez hozzá, hogy a kritikai kiadás mindig kronológiai sorrendet követ, ez a feladata, a szerző által megszerkesztett kötet ellenben mindig az alkotó szerkesztési elvei szerint épül fel. Számomra azonban most a két szerző összehasonlító elemzése a fontos, nem a saját szerkesztői elvek. Már csak azért is, mert Petőfi Sándornak ugyancsak van A párbaj címen egy novellája, amelyben az isteni ítélet/gondviselés szintúgy szerepet játszik. Nézzük az alig tizenhét éves Jókai munkáját. A kezdet egy állítás: „Gyönyörű az éjszaka. Nem itt a porban; itt sötét és kietlen!”23 Az állítást aztán egy hosszú-hosszú bizonyítás követi: „fönn, fönn, hova a ködök nem szállnak, hova csak a szentek könyörgése hat fel...” És ebben a gyönyörű éjszakában kellene megtörténnie egy bérgyilkosságnak, amelynek során két fiatal hagyná el a világot, hogy örökségük a gonosz rokoné legyen. Dolna úr a kitaláló, és Szentiváni Nero lovag lenne a végrehajtó. Hosszas vitába keverednek, de közben a leendő bérgyilkos magának szeretné a szépséges lányt megszerezni, aki természetesen a vadromantika szabályai szerint nemet mond. Isten azonban beleszól, és az ifjú, majdnem áldozat kiszabadítja húgát, és diadalmasan térnek vissza a nem őket váró tort ülőkhöz. Az események felépítése, azt hiszem, bátran nevezhető a szakirodalomból styl coupénak, „vagdalt stílusként” ismert szerkezetnek.24 Érdekes, hogy ezt a prózaírói stílust már Pulszky Ferenc is említi, amint azt Mártinké András észrevette. Jókai novellájában ugyan valamivel több a leírás, mint az ugyanekkor tájban keletkezett két Petőfi novellában, A bajazzoban és A párbajban. Ez is mutatja, hogy már ekkor, 1842-1843-ban benne rejtőzött a két szerzőben, hogy alkotó éveik során melyiküknek mi lesz a fő műneme. Jókainál ugyancsak dominál a sok párbeszéd, tehát a drámaiság. Mindkettejük esetében a műnemek összefonódásáról van szó, ami - mint már mondottam - a romantika egyik jellemző vonása. 20 Szilágyi Márton: Hagyománytörések. Tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról. Budapest, 2016.191. 21 Lásd: A magyar irodalom története. 4. köt. 1849-1905. (Szerkesztette: Sőtér István) Budapest, 1965. 285. 22 Szilágyi: Hagyománytörések, 192. 23 Jókai Mór: Istenítélet. (Sajtó alá rendezte: Oltványi Ambrus) Budapest, 1971. 5. 24 Lásd: Martinkó András: A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése. Budapest, 1965. 190.; Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete. Budapest, 2008. 98. 125