Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 2. szám - MŰHELY - Ratzky Rita: Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái
Ratzky Rita Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái Kimeríthetetlen téma az utókor számára Petőfi Sándor és Jókai Mór barátságának, emberi, művészeti kapcsolatának elemzése. Kimeríthetetlen, mert több szempontból feldolgozható. Ha életük közös szakaszára koncentrálunk, amely Petőfi halálával lezárult, akkor párhuzamos biográfiai áttekintést készíthetünk. Ha figyelembe vesszük, hogy Jókai hosszú élete során milyen sokszor írt Petőfiről, nem egyszer önmagának ellentmondóan, akkor egy Petőfiértelmezésbe bonyolódunk. Harmadik szempont lehet az egy időben keletkezett műveik érintkezési pontjainak elemzése. Tanulmányomban mindhárom megközelítési lehetőségből kiemelek néhány fontosnak tartott momentumot. A két költő/író ismeretségének, barátságának adatai 1841 és 1846 között korai műveikhez fordulva segítségért Petőfi Sándor a nála két évvel fiatalabb Jókai Mórral Pápán ismerkedett meg, ahol a költő a katonaságtól való leszerelése után tanulmányait folytatta. Petőfi 1841 októberétől 1842. július végéig tanult az ottani Református Kollégiumban. Nélkülözhetetlen számunkra az a leírás, amit Jókai adott Petőfi külsejéről a jóval később született, Az én kortársaim című munkájában, bár ezt a megjelenítést nem kötötte meghatározott időponthoz, így talán egész ismeretségük idejére vonatkoztatható. „Halvány szikár arca letörölhetetlen dac kifejezését hordta magán mindig, semmi más árnyalat fölvételére nem volt képes, rendbeszedhetetlen sűrű haja felállt az ég felé; orra római szabású volt, de kissé hegyes; szemei bátrak és szögezők, homloka nyílt, ajkai szépek; csak mikor nevetett és nevetése olyan volt, mint egy kínzotté, még a hangja is hozzá -, olykor tűnt ki egy a sorból kiálló hegyes fog felülről, mely valami démoni kifejezést adott arcának: mikor megbosszantottam valamivel, ezzel a hegyes foggal szokta a fejemet megszúrni.” (Ez a kiugró fog később szerephez jut a 20. századi szakirodalomban a szibériai legendával kapcsolatban, ez azonosíthatta volna Petőfi koponyáját, ha valóban az övé került volna elő.) A két fiatalember az utcán látta egymást először. Petőfi kurta gallérköpönyeget viselt, és mint a kortársai visszaemlékezéseiből tudjuk, mindig rohant. „Fizikus diák voltam Pápán. Egy korábbi tanulmányomban e témában más megközelítésben foglalkoztam a két alkotó kapcsolatával. Lásd Ratzky Rita: Jókai emlékbeszédei Petőfiről. In: Ratzky Rita: „Halhatlan a lélek”. Válogatott tanulmányok, cikkek, kritikák a XVIII—XIX. század magyar irodalmáról. Budapest, 2015. 125-144. 2 Jókai Mór összes művei. Nemzeti Díszkiadás 96. kötet. írások életemből. I. Az én kortársaim. Budapest, 1898.172. Tanulmányomban, az idézetekben a korabeli helyesírást követem. 3 Fekete Sándor kifejezése. Fekete Sándor: A szibériai métely. Egy Petőfi-legenda feltámadása és újbóli elhantolása. Budapest, 1990. Aetas 32. évf. 2017. 2. szám 121