Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 2. szám - MŰHELY - Ratzky Rita: Petőfi és Jókai barátságából épült művészetek palotái
Műhely Ratzky Rita S most nézzük, hogyan próbálta Petőfi barátja életét irányítani. Értesítette Móric édesanyját Komáromban, hátha meg tudja akadályozni a szerinte is rossz választást. Úgy gondolom, akkor reprezentálható legjobban a történet, ha Petőfi levelét özvegy Jókay Józsefnéhez teljes egészében közlöm. „Tisztelt Asszonynéném!59 Pest, septemb. 6.1848. A küldött egyetmást szíves köszönettel vettük. Laborfalvi Móricról nem sokat tudok, a régi barátság tökéletesen ketté szakadt köztünk és örök időkre. Móric olly nemtelenűl, olly gyalázatosan viselte magát irányomban, hogy rá sem nézhetek többé soha. Midőn meghallottam, hogy megjött faluról már mint férj, oda mentem Emődihez,60 s kihivattam őt (mint azelőtt szokásom volt, mert L. Rózához soha nem mentem be) de Móric, ahelyett hogy kijött volna, azt üzente ki nagy gorombán, hogy menjek be, ha dolgom van vele, s én erre boszankodva hazajöttem. Másnap legényemet küldtem oda, hogy jőjön hozzám, mert igen fontos végezni valóm van vele, s erre a tegnapi pimasz gorombasággal ismét azt üzente: én is csak annyira lakom tőle, mint ő én tőlem, ha dolgom van vele, sétáljak hozzá. Láttam, hányadán vagyunk, s egy levelet írtam neki, melly utóló levelem hozzá az életben, s mellyben keserűen szemére hánytam irántami silány magaviseletét s különösen bizalmatlanságát, hogy házassága ügyében soha egy őszinte szót nem hallottam tőle. D e levelemért s különösen azért, hogy akkor a városban és a hegyek között kerestem őt, hogy állott rajtam boszút? csufondárosan! hírem és tudtom nélkül egy komisz cikket írt ellenem az Életképek utósó számában, mellyben engemet többek közt Vörösmarti iránti háladatlansággal vádol stb. pedig Móric sokkal több hálával tartozik nekem, mint én Vörösmartinak. Isten neki, már mindennek vége van, s ő bánja meg a dolgot, nem én, mert nekem, azért hogy ő elhagyott, még maradtak barátim, de neki én voltam az egyetlen igazi barátja. Én Móricot gyönge embernek ismertem, de elnézéssel viseltettem iránta, mert ezen hibáját fiatalságának tulajdonítottam, s abban a hiszemben voltam, hogy majd megemberedik idővel; gyönge embernek ismertem őt, mondom, de azt nem tettem föl róla, hogy alávaló, pedig íme világosan kimutatta, hogy az. Ezentúl ne kérdezősködjék felőle Asszonynéném én nálam, mert én semmit, de semmit nem tudok, nem is akarok tudni felőle. Nem érdemli meg, hogy figyelmemet csak egy pillanatig is rá fordítsam. A contractusunk december végén telik ki, addig már nem hagyhatom el az Életképek szerkeztését, de akkor tüstént el fogom hagyni. Szomorú vigasztalás, de én egyébbel nem vigasztalhatom Asszonynénémet, mint azzal, hogy elvesztette ugyan a fiát, de igen igen rosz fiút veszített, ki után nem méltó bánkódni. Feleségemmel együtt tisztelvén kedves Asszonynénémet, maradok őszinte jóakarójuk Petőfi Sándor” Nem könnyű kommentálni ezt a levelet. Kezdjük azzal, hogy mintha Petőfi tudomásul se venné, hogy egy anyának ír a fiáról. Az emlékezésekből tudjuk, hogy heves természetű, gyakran meggondolatlan ember volt. Jókai és Laborfalvi Róza házasságát egyébként sokan ellenezték. Barátságuk megromlásának azonban nemcsak ez volt az oka, hanem Petőfi Vörösmartyhoz írott költeménye is, amelyben a költő mélyen elítéli, hogy a hadsereg szervezése ügyében (tudniillik, hogy a német katonák maradjanak szolgálatban, minthogy ilyen gyorsan új sereget megszervezni nem lehet) a költő egykori mentora a többséggel szavazott. 59 Petőfi Sándor összes művei, 7. köt. Első kritikai kiadás, 167—168. 60 Emődy/Emődi Dániel, Petőfi és Jókai közös ismerőse egy házban lakott Jókaiékkal a Hatvani utcában, sajnos ez a ház ma már nem áll. 134