Aetas, 2020 (35. évfolyam)
2020 / 3. szám - Tanulmányok - Papp Sándor: „Rendkívül felemelő és megindító látvány ennek a rabságból felszabadult keleti népnek a lelkesedése” Forradalom és alkotmányosság a 20. század eleji Isztambulban egy magánszemély és a hivatalos diplomácia szemszögéből
.Rendkívül felemelő és megindító látvány... Tanulmány időszakban nem volt független ország, a kiegyezést követően sem folytathatott önálló külpolitikát.13 Pontosan ezért nagyon különleges Karácson ezen tevékenysége, hiszen a Monarchia egységes külpolitikája ellenére nem hivatalos formában, de a budapesti magyar kormány egyfajta ügyvivőjeként tartották őt számon Isztambulban. Karácson a magyar kormány utasítására és II. Abdülhamid szultán külön engedélyével kezdte meg kutatásait Isztambulban. Elsődlegesen a II. Rákóczi Ferenc vezetésével kitört felkelés és az annak leverésekor az Oszmán Birodalom területére menekült magyar bujdosók mindennapjaira vonatkozó levéltári és kézirattári források feltárását szándékozta elvégezni. Isztambulba 1907 áprilisában érkezett meg, és kint tartózkodásának első másfél évét az oszmán bürokráciával folytatott küzdelmével töltötte. Annak ellenére, hogy levéltári kutatásaira vonatkozóan rendelkezett szultáni és nagyvezíri engedéllyel, újabb kérvényekkel és az állandóan akadályokat gördítő hivatalnokokkal való vitatkozással kellett töltenie idejét. Naplójában állandóan visszatérő motívum a reménytelenség. Más szavakkal, naplójának állandó témája a török bürokrácia lassú és eredménytelen működése. Katolikus papként vallási szempontból sem volt semleges a muszlim világgal szemben. Visszaemlékezéseiből érzékeny és nyugtalan személyisége, lelki egyensúlyának hiánya szintén kimutatható. Nagyon feltűnő, hogy napi bejegyzéseiben a törökökre vonatkozó pozitív és negatív megjegyzések szinte rendszeresen egymást követve szerepelnek, mindig annak megfelelően, hogy miképpen telt az elmúlt napja. A bejegyzések híven tükrözik lelkiállapotának változásait, időnként nagyon radikális kijelentésekre ragadtatta el magát, mint például: „A török néppel való rokonságkeresés éppoly téves út a magyar tudományban, mint aminő téves politikai irány volt a törökkel való szövetkezés. A török nép faji jellegére, természetére nézve teljes ellentéte a magyarnak. Őseink szinte fékezhetetlenségig szabadságszerető nép voltak mindig, a török pedig rabszolgatermészet volt mindig. E népnek a szabadság iránt semmi érzéke nincs és nem is volt soha.”'* Az 1908. július 18-i naplóbejegyzésében kitért arra, hogy a fővárosi lakosság nagy szegénységben él, és információi szerint már harmadik hónapja nem kaptak fizetést. Az Ajaszófia Könyvtárában (Ayasofya Katüphanesi) egy könyvtáros pénzt kért tőle kölcsön, hogy eltarthassa a családját.15 (Sajátos, ahogyan a tartozását visszafizette: néhány hét múlva egy kéziratot adományozott Karácsonnak, amely feltehetően a nevezett könyvtárból származott.)16 Mint bárki másnak Isztambulban, Karácsonnak sem volt fogalma arról, hogy az Oszmán Birodalomban hamarosan politikai fordulat következhet be. Sőt, még négy nappal azelőtt, hogy az alkotmányt másodszorra kihirdették volna, Avlonjai Ferid pasa arról beszélt az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövetének, hogy a nagyvezír bármennyire is erős személyiség, mégsincs arra hatalma, hogy az alkotmányt érvényre juttassa.17 Ezen vélemény ellenére más történt. Július 22-én Karácson a Báb-i Áli főutcáján a következő jelenetnek volt tanúja: „Ma délután, midőn a Portára mentem, ugyancsak különös 13 Az Osztrák-Magyar Monarchia Külügyminisztériumának a Balkánt és különösen Bosznia-Hercegovinát érintő politikájára lásd: Bridge, Francis Roy: Österreich-(Ungarn) unter den Grossmächten, Die bosnische Annexionskrise. In: Wandruszka, Adam - Urbanitsch, Peter (Hrsg.): Die Habsburgermonarchie im System der internationalen Beziehungen. Teilband 1. Die Habsburgermonarchie 1848-1918. Bd. VI/1. Wien, 1989.309-318. '4 Karácson Imre: Törökországi tartózkodásom főbb eseményei. (1907, Karácson Imre gépelt naplója) OSZK Kézirattár, Föl. Hung. 1903. 51. 15 Csorba: Történész a történelem viharában, 90. 16 Karácson Imre Thallóczy Lajosnak. Isztambul, 1908. október 15. OSZK Kézirattár, Levelestár 17 Pallavicini János Alois Lexa von Aehrenthalnak. Yeniköy, 1908. július 21. ÖSIA HHSIA PAXII. Türkei Berichte, Kt.195. föl. 351.