A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-02 / 1. szám

1. évfolyam 1956 X 11. 2. Ára Kás 1.50 • • • • BEKÖSZÖN Ezekben a drámai eseményekkel terhes, súlyos napokban, amikor minden jószándékú haladó em­ber megfeszített erővel küzd a béke és a szocia­lizmus erőinek győzelméért, ünnepi érzéssel lépünk lapunk első számával olvasóink elé. Hiszen­ nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a csehszlová­kiai magyar kultúra A Hét megjelenésével újabb teret hódított, ami legfőbb kötelességünkké teszi, hogy e térhódítást hazánk és népünk javára, a bé­ke és a szocializmus megerősítésére használjuk fel. A Csallóköznek és Szlovákia délvidékének egész magyar népe az október végi és novemberi viharos napokban, a magyarországi tragédia legválságo­sabb óráiban higgadt magatartásával és megfon­tolt tetteivel a szocialista hazafiságnak valóban legfé­nyesebb tanújelét adta, a szocialista humánum pa­rancsszavának pedig min­den előzetes felszólítás nél­kül páratlan módon eleget tett és tesz. Buzdítóan és példaadóan hat népünknek ez a magatartása: arra kö­telezi íróinkat és kultúránk valamennyi munkását,­­ akiknek feladatköre ma je­lentékenyen kibővült, fele­lőssége ugyanakkor teteme­sen meg­növekedett,­­ hogy egész tehetsége lat­­bavetésével és minden ere­jével segítsen a szocialista demokrácia elmélyítésében és a dolgozó nép hatalmának megszilárdításában. Ne hangozzék üres fogad­kozásként, mikor félreért­hetetlenül kijelentjük, hogy magyar dolgozóink pártál­lásra való tekintet nélküli szoros összefogása érdeké­ben kívánunk dolgozni, sík­­raszállva azokért a vívmá­nyokért, amelyek előfelté­telei a szocializmus további építésének. E lap hasábjain hétről hétre tájékoztatni fogjuk olvasóinkat köztár­saságunk és a világ­ fontos művelődési eseményeiről, szólunk a magunk dol­gairól, s a kultúra, a művészet, az irodalom terü­letén végzett­­munkákkal segíteni próbálunk meg­lévő hibáink kiküszöbölésében és elért eredmé­nyeink megszilárdításában. Meggyőződésünk, hogy csak akkor fejthetünk ki hasznos munkát népünk érdekében, ha nem kicsinyeljük le eredményein­ket, nem szűnünk meg lelkesedni eddig elért vív­mányainkért és megfelelő becsben tartjuk ország­­építésünk vitathatatlan nagy alkotásait — mind­azt, amit munkásaink keze emelt, tudósaink elmé­je tervezett. Ugyanakkor az a kötelesség is hárul ránk, hogy rámutassunk a haladásunkat gátló aka­dályokra. Véleményünk szerint nincs szükség a valóság szépítgetésére, mindig az igazat, fogjuk írni minden kendőzés nélkül. Ott pedig,­ahol és amikor a helyzet megkívánja, vitát indítunk a ja­vítás, a helyzet tisztázása érdekében. Hangsúlyoz­zuk, hogy ezt a vitát az öntudatos állampolgári fegyelem szellemében kívánjuk folytatni, azzal a határozott céllal, hogy ezzel is elősegítsük társa­dalmi rendünk megszilárdulását és egész kulturális életünk elmélyülését. A Hét szerkesztősége egyik legfontosabb felada­tának azt tekinti, hogy a haladó szocialista­­ember gazdag lelkivilágának és építőmunkájának meg­mutatásával szólamok nélkül bebizonyítsa: egyedül a szocializmus az ember jövője, a jólét forrása, az igazi­ kultúra, a béke, a szabadság és a fejlődés legbiztosabb alapja. Nevelni dolgozóinkat, elsősor­ban az ifjúságot, megerősíteni szocialista hazafisá­­gát, növelni a Szovjetunió iránti szeretetét és megszilárdítani a népek bartaságát — ez lapunk további küldetése. Mindig szem előtt kell tarta­nunk, hogy minden ellentét, amelyet a múlt világa támasztott hazánk népei közt, jónak bizonyult arra, hogy elterelje a figyelmet a kizsákmányolás tényeiről, gátolja a közös munkát és­­ megbéké­lést szolgáló törekvéseket. A múlt letűnt társa­dalmi rendjének kapóra jött minden ellentét, így a nemzetiségi is, hogy alátámaszthassa vele ural­mát. Mai életünkben nem tűrhetünk olyan jelen­ségeket, amelyek megbontják az együttélést, mert a zavartalan együttélés, a súrlódásoktól mentes munka nyugodt mindennapunk és szebb holnapunk záloga. A Hétre tehát az a különleges feladat hárul, hogy nyíltan és helyesen feleljen a közös együttélés kérdéseire, figyelje a problémákat és megadja az útmutató választ az együttéléssel kapcsolatos kér­désekre. Kulturális munkánkban, egész irodal­munkban nem a széthúzó, hanem az összefogó erő­ket kell keresni. Íróinktól és kultúránk munkásai­tól elvárjuk, hogy segítsék megerősödni népünket szocialista emberségében, hazafiságában és ma­gyarságában. Törekvésünk az, hogy lapunk hasáb­jain olyan irodalmat adjunk, amely a tények meg­látásával, a valóság felismerésével előreviszi azt a munkát, amely a nép javát szolgálja, hazai ta­lajból fakad, sajátosan a mi törekvéseinknek ad hangot, ihletőjét és ösztönzőjét a népben látja, táplálóját a magyar irodalom hagyományaiban — de helyzeténél fogva a cseh és szlovák kultúra ha­ladó eszméitől is termékenyül, hogy sajátos hiva­tását betöltse. E beköszöntőben nem mutathatunk rá valamennyi feladatunkra, mert célunk nem az, hogy teendőinket szólamszerűen pusztán fel­soroljuk. Tettekkel, lapunk tartalmával akarjuk bebizo­nyítani, hogy tisztában va­gyunk a ránk váró felada­tokkal, amelyek nagyok, fe­lelősségteljesek és amelyek­kel egyik napról a másikra nehezen tudnánk megbir­kózni. Munkánk sikeréhez szükség van olvasóink bi­zalmára és türelmére. Arra kérjük őket, hogy jószán­­dékú bírálatukkal és hozzá­szólásaikkal legyenek segít­ségünkre abban, hogy la­punk betölthesse nemes és szép küldetését. Őszintén el kell mondanunk egymás­nak, mi az, ami szívünkön fekszik, aminek rendezését, megoldását szükségesnek tartjuk. Szükségünk van olvasóink tanácsára és tá­mogatására, hogy a jövőben jobban és biztosabban lát­hassuk el feladatainkat, szí­nesebben, érdekesebben szólhassunk gazdagodó éle­tünk eredményeiről, de bát­rabban írhassunk árnyolda­lairól is, bátrabban felemel­hessük szavunkat mi­nden kultúraellenes tett ellen és mélyebb felelősséggel­ szegezhessük szembe a gáncsoskodóknak igazsá­gunk döntő érveit. Szükségünk van olvasóink segítségére, hogy la­punkból száműzhessük a szürkeséget, a felszíne­set és hétről hétre olyan írásokkal jelentkezhes­sünk lapunk hasábjain, amelyek a fény mellett meglátják az eltüntetésre váró árnyat, felismerik életünk tökéletlenségeit, harcba szállnak azok megjavításáért, igenük az újat, a szocialista életet, az építést.­­ Békét, szabadságot akarunk­ közösen teremteni. Azt szeretnék, ha ezt a munkánkat — a szocialis­ta demokratizmus szellemében írott lapunkat olyan szeretet fogadná, amilyennel hétről hétre útjára bocsátjuk. Hisszük és reméljük, hogy ebben az ér­deklődő és elismerő szeretetben már a kezdetben találkozunk. A Hét szerkesztősége - ÉLJEN A CSEHSZLOVÁK,SZOVJET BARÁTSÁG! A mai szám tartalmából :­ ­ Az emberiesség hangja Zoboraljai riport I. Budapest visszatér az életbe Költőink új verseiből Egy kolostor dicsérete

Next