A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-22 / 38. szám
Riotita -eventeoc. Az elmúlt tíz-tizenöt esztendő folyamán a világsajtó sokat foglalkozott az indonéz népnek előbb a hódító japánok, majd a kíméletlert gyarmatosító hollandok ellen viselt hősi küzdelmével, amely végül is meghozta a kívánt eredményt: az Indonéz Köztársaság, majd kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű hatalmas szigetország teljes függetlenségét. Ennél többet azonban alig tudtunk e távoli országról, melyet az európai ember előtt valami misztikus homály fedett. Talán még azt, ha annyira emlékszünk a régi földrajzi könyvekre, hogy Kelet-Indiában — mert valaha így hívták — rizs meg sokféle,egzotikus fűszer terem, — s hogy híres a Bali szigeti lányok szépsége meg tánca. Főleg ez utóbbi magyarázza azt a hatalmas érdeklődést, amely a hateámklatt járó indonéziai kulturális misszió fellépéseit kíséri. A napokban Prága, Osztrava és Zsolna után, a pozsonyi közönségnek mutatkoztak be nagy sikerrel. Bár ezúttal a Bali szigeti táncok hiányoztak a műsorról — ezeket egy másik, hazánkban is járt tánccsoport mutatja be — az előadás felejthetetlen élményt nyújtott. A műsor valóban színes és tartalmas volt. Jáva szigetének régi, évezredes misztikus táncain kívül szerepeltek a mai észak-szumátrai fiatalság gitár-, sőt tangóharmonika kísérettel előadott modern dalai és táncai, valamint néhány — inkább sportszámnak beillő — gimnasztikai mutatvány is. A jávai táncok, mint a Sulitang, Kontráján, Kendit birajungkrab vagy a Kelana topeng nevezetű, az ősi brahmán művészet terméke, mondai elemek koreografikus feldolgozása; az egyik például a Mahabharata eposzból meríti tárgyát. Gongok, üstdobok és ukulele-szerű hangszerek kísérik egyhangú, de mégis melódikus zenével az évezredek hagyománya által előírt mozgásokból — főként kar- és fejmozgásból — álló pantomimokat, melyek a szerelemről, a harcról, a barátságról és a halálról mesélnek. Az ezeregyéjszakánál is tündöklőbb meseország vonul fel a néző előtt: színpompás, egzotikus mintájú selymek, pagodaszerű fejfedők, gyöngyök, korallok, ezüst- és aranydíszek, amit csak a keleti fantázia nyújtani tud. Nagyon érdekes a Pentjak (önvédelem) című tánc, mely teljesen modern feldolgozásban mutatja be az indonéz felszabadító háború népi harcosának küzdelmeit. Talán éppen ez a tánc az, amely a legjobban mutatja a fejlődés útját a hagyományos, kötött formától a modern táncművészetig. Egészen másfajta művészet az, amit a szumátraiak mutattak be. Ez mér beolvasztott sok idegen elemet magába; henai és európai hatás mutatkozik meg az arab eredetű dalokon és táncokon. A dalok olyannyira modernek, hogy gitár- és tangóharmonika kísérettel adják elő őket, ami kellemes meglepetés a sok ütőhangszer után az európai ember fülének. A melódiájuk is más, az általunk megszokottakhoz sokkal közelebb álló, rengeteg derűlátás és életöröm van bennük, egy hetvenhat milliós, nagy nép önbizalma, egy olyan népé, mely ki tudta vívni szabadságát s most elindult a haladás útjára. Az előadás kellemes meglepetéssel zárult: a Szlovák Népművészeti Együttes s az indonéziai kulturális misszió tagjai egy kis ünnepséget rögtönöztek, tanúságot téve népeink és az Indonéziai Köztársaság népei közti töretlen barátságról. — ta — Fellépés előtt Sugár György felvételei Ititram Nurshiwad és K. Kawindrobroto ősi harci táncot ad elő Sulintang — érdekes, mozgalmas leánytánc Kendit birajung — többezeréves monda , meseszép előadásban