A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-20 / 16. szám
öt fiatalkorú — egyik sem több tizennyolc évesnél — áll 1950-ben a párizsi bíróság előtt. Philippe apja dúsgazdag vállalkozó, Richardé pedig melankolikus, antiszemita zenész. Jean anyja elhagyta férjét, hogy túlzott, féltékeny szeretettel csak fiának éljen, de fogalma sincs gyermeke vágyairól, Daniel szülei koncentrációs táborban pusztulnak el, Liliannak nincs anyja, apja pacifista professzor, bátyja józan kommunista. Öt, különböző társadalmi rétegből kikerült gyermek, egyik sem jobb vagy rosszabb az átlagnál. Kétrendbeli gyilkossággal vádolják őket. Mindez vajon kinek a bűne? Az övék? A környezetüké? A koré, melyben élnek, a szülőké, akik akár nemtörődömségből, akár önzésből érlelik meg gyermekeikben a bűnt? A koreai események miatt Franciaországban pattanásig feszül a háborús hisztéria. Az öt barát elvágyik ebből a bizonytalan környezetből valahová, ahol nyugalom van és béke. Hogy pénzt szerezzenek, betörnek a gazdag Montessan villájába, aki Philippe anyjának szeretője. Megzavarja őket az éjjeliőr, akit Jean véletlenül lelő. Daniel autóján elmenekülnek, majd mikor a rendőrség megállapítja az autó számát,, félelmükben, hogy el ne árulhassa őket, megölik Dánielt is. Öt mesterien idegrajzolt családon keresztül mutatja be A. Cayette, az író és rendező ezt a sajnos ma is égető problémát, hogy odakiáltsa a szülőknek: Vigyázzatok! Értsétek meg és támogassátok gyermekeiteket zsenge fiatalságuk e legveszélyesebb idején, mert ők elsősorban tőletek várnak megértést és segítséget! De talán még nagyobb vádat emel a kiváló szerző azok ellen, akik a háborús készülődéssel az egész világ ifjúságának legszebb éveit teszik tönkre. A filmet háborúellenes irányzatánál fogva is az utóbbi évek egyik legkiválóbb alkotásának mondhatjuk. A kitűnő rendezőn kívül a színészi teljesítményeket kell magasra értékelnünk. Marina Vlady (Lilian), B. Blier (Noblet professzor) és C. Costelet (Montessan) alakítása az egész nagy művészek színvonalát éri el. A becsületes tolvaj Ivan Stodola Pacsik Jóska karrierje című színművéből készítette Ivan Bukovcan a film forgatókönyvét. A becsületes tolvaj a Csehszlovák Állami Film 1958-as termésének első szlovák filmbemutatója. A történés színhelye Bratislava az 1930-as években. Jóska pénztáros a Humanitas nevű jótékonysági egyesületnél. Talpig becsületes ember, akinek szerény emberi vágya mindössze egy véglegesített állás. Egy alkalommal tetemes pénzösszeg elsikkasztásával vádolják és vizsgálati fogságba kerül, ahol hiába erősítgeti ártatlanságát. Lassanként azonban meglepetéssel tapasztalja, hogy mint állítólagos tolvajnak mennyivel nagyobb jelentőséget tulajdonítanak és mennyivel több előnyhöz juttatják mint azelőtt a szürke, de tisztességes embert. Az egész jótékonysági apparátus, nem törődve az adakozásból összegyűjtött összeggel, hivatalos kitüntetés reményében az eltévedt lélek megmentésén fáradozik. Pócsik megérti az egész hamis és hazug társadalmi rendet, magára veszi a lopás bűnét, mert így nemcsak magán, hanem özvegy nővérén és ennek gyermekein is segít. Mikor a végén kiderül Pócsik ártatlansága — az összeg megkerül — megszűnik „eset" lenni a jótékony egyesület részére, újra visszamerül a névtelen kisemberek kilátástalan életébe. A Ján Lackó rendezésében készült film bővelkedik igaz és a nézőt keserű kacagásra késztető jelenetekben. A címszerepet legjobb jellemszínészeink egyike, a mindig kitűnő Jozef Kroner alakítja. A hazug humanizmusra rádöbbenő, elkeseredett kisember figuráját senki nála jobban nem játszhatja. Hogy némely jelenetben e tragikus alakot bohózatszerűen állították be, — a rendezés hibája. Kísértetiesen élethű Martin Gregor elvhajhász hivatalvezetője. Kisebb szerepeikben kiválóak K. Skovaj és O. Jakabek. E. Kríziková egy kacér hivatalnoknő alakjában jeleskedik. H. Melicková, a jótékonysági egyesület elnöknőjét személyesíti meg. Ezt a hálás szerepet túlzottan modorosan s nem e kitűnő színésznőtől megszokott művészettel alakítja. SIMKÓ MARGIT özönvíz előtt A Humanitas elnöknője foglalkozik az „esettel" — H. Melicková és J. Kroner Ártatlan vagyok! — hangoztatja Pacik Jóska— Szegény embert még az öntözőgép is húzza — Jozef Kroner J. Kroner