A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-21 / 21. szám
Hemikiéiái Santa Clara város egyik középkorias jellegű utcájában van a G-2-es csoport főhadiszállása. A kapuban géppisztolyos milicisták igazoltatnak bennünket, majd az első emeletre vezetnek. Lisandro Ramon Sanchez vegyes házasságból származik: apja kreolbarna, jellegzetesen kubai férfi volt, anyja pedig néger. Amint meglát bennüket, felugrik az asztaltól, és azonnal mostani munkájára tereli a szót. — Éppen tegnap zártunk le egy ügyet — mondja. — Már hetek óta rejtélyes dolgok történtek itt a környéken. Az első bejelentések a most alakult termelőszövetkezetekből érkeztek. Állataik sorra hullani kezdtek. Az állatorvosi vizsgálat eredménye mindig ugyanaz volt: a lovak és a tehenek méregtől pusztultak el. Majd sorozatos rablásokról és fosztogatásokról kaptunk híreket. Tíz nap óta pedig ismeretlen tettesek parasztmilicistákat gyilkoltak meg orvul éjszakánként. Tudtuk, egy szervezett ellenforradalmi banda garázdálkodhat, de képtelenek voltunk nyomukra bukkanni, pedig több ízben gondosan átfésültük a környék összes mocsaras és erdős területeit, mivel azt gondoltuk, hogy a banda tagjai csak ott rejtőzködhetnek. Miközben eredménytelenül nyomoztunk, a gyilkosságok szaporodtak. Mozgósítottuk az egész környék parasztmilíciáját, s állandó éjjel nappali őrszolgálatot szerveztünk. Már-már úgy látszott, ez sem vezet eredményre, és én azt kezdtem fontolgatni, hogy katonai erősítést kérek Havannából, a mocsaras-erdős vidék teljes lezárására, amikor végre sikerült nyomra bukkanunk. Maria Gomez — kérem, jegyezze fel a nevét, hiszen olyan bátor forradalmár és milicista nő, aki felveszi a versenyt sok férfivel is — kihallgatásra jelentkezett nálam. Elmondotta: szövetkezetükben van egy magányosan élő parasztember, akinek háza közvetlenül a mocsár mellett terül el. Ez az ember, akit egyébként Carlos Marceronak hívnak, visszautasította az új modern lakást, amelyet felajánlottak neki, a szövetkezet központjában. Azt mondotta, neki nagyon is megfelelő az a ház, amelyben apja, nagyapja lakott, s az ő emléküket sértené meg, ha elhagyná ősei hajlékát. Emellett azzal is érvelt, hogy nem akar adósságot csinálni. (A szövetkezeti parasztoknak ugyanis öt esztendő alatt kell letörleszteniök az új, modern házak árát.) A szövetkezet vezetősége nem is erőltette a dolgot. Marcero elvégzi a munkáját mindennap a földön, de azután visszavonul isten háta mögötti hajlékába. Maria tegnap őrszolgálat közben elvetődött arra is, s egy csoport ismeretlent látott bemenni szürkületkor Marcero házába. — Azonnal intézkedtem — folytatja Lisandro. — A G-2-es csoport különítményeivel rajtaütésszerűen megjelentünk a helyszínen, s körülvettük a házat. Marcero eleinte szívélyességet színlelt, s csak akkor kezdett idegeskedni, amikor parancsot adtam a ház átvizsgálására. Amikor lefelé indultunk a pincelejárón, alulról tudtuk magunkat. Abanditák, akik a pincében rejtőzködtek, kisebb tűzharc után belátták, hogy céltalan az ellenállás s megadták magukat. — Két napon át folyt kihallgatásuk, amelynek során mindenre fény derült. A banda vezére egy Juan Alcante nevű földbirtokos volt, aki a forradalom győzelme után Floridába szökött át. Ott gyűjtötte össze közönséges bűnözőkből és olyan volt Batista-trartekből álló tizenhét tagú bandáját, akiknek kezéhez kubai forradalmárok vére tapad, s akik a felelősségrevonás elől — a forradalom győzelme után — szintén Floridába menekültek át. Két hónappal ezelőtt a floridai ellenforradalmi központból azt az utasítást kapták, hogy egy motoros bárkán szánjanak partra Kubában, s terrorakciókkal keltsenek bizonytalanságot és zavart, hogy így előkészítsék az általános támadást a forradalom ellen, amely — mint nekik Floridában mondták — már hamarosan bekövetkezik. Alcanta földbirtokai a forradalom előtt itt terültek el, ahol most elkobzott földjein termelőszövetkezeteket alakítottak. Alcante és bandája kiszemelte Marcero házát, amely akciókra azért is különösen alkalmas volt, mert a mocsár mellett terül el, s szükség esetén ott reméltek búvóhelyet, ha felfedezik őket. Marcerót részben azzal a fenyegetéssel bírták rá a hallgatásra, hogy leszámolnak vele, ha beszélni mer a titokról, másrészt kijelentették neki: a nagy partraszállás hamarosan megtörténik Floridából, s a forradalmat megdöntik, s akkor majd Marcerót a földesúr igazolja s megmenekül a büntetés elől, amelyben mindenszövetkezeti parasztot részesítenek, aki elmerészelte foglalni a földesúri földeket. — Feltűnővolt, hogy a banda tagjai milyen buzgón vallanak. Sőt, tízt is sejtették, hogy még sok mindent tudnának mondani az országban működő más ellenforradalmi terrorcsoportokról, de azt nem velem, hanem csupán Havannában, magasrangú személyiségekkel hajlandók közölni. Akkor még nem tudtam ezt mire vélni. Csak ma reggel értettem meg, hogy húzni szerették volna az időt, amíg be nem következik a „nagy partraszállás”, amitől életük megmentését várták. Ma hajnalban ismerik a hírt ugye? — néhány bárka ellenforradalmi csoportokkal partraszállást kísérelt meg. Partvédelmünk azonban vagy megsemmisítette, vagy elfogta a Floridából küldött banditákat. Én amolyan tapogatózási kísérletnek tekintem ezt a partraszállást, hogy kipuhatolják, milyenek egy nagyobb akció esélyei. Azt hiszem, jó leckét kaptak, s egy időre elment a kedvük a hasonló próbálkozástól . .. Megláthatták, hogy népünk teljes egységben kész felvenni a harcot — ha kell — a támadóval. A partraszállást nem is a katonaság, hanem a környező vidékek parasztmilícia-egységei verték le . . . Eljárt az idő. Lisandro az órájára tekint, s elnézést kér tőlünk. Havannába kell mennie, jelentéstételre. A két barát melegen megöleli egymást a búcsúzásnál. „Nagyszerű ember — mondja a hadnagy. — Semmit sem változott. Ma is olyan határozott és elszánt, mint ott fenn a hegyekben. Boldogok lehetünk, hogy ilyen nagyszerű forradalmáraink vannak”. Azóta már közismert tény, hogy Kubában az amerikai kuperniftizmus közvetett agressziója összeomlott, a halálos veszély azonban továbbra fenyegeti a Utal köztársaságot. Az alábbi írás a kubai forradalmárok hazaszeretetéről és éberségéről beszél, a G-2-es csoportok szerepéről az ellenforradalmárok elleni harcokban. Hogy mik a C-2-es csoportok? A munkás és paraszt milíciák élgárdája, a forradalom védelmére szervezett speciális egységek. Feladatuk: az ellen forradalmi bandák és terroristák kinyomozása és felszámolása, géppisztollyal lőttek ránk. Szerencsére idejében fedezni 18 Munkás-milicista a forradalmat védi Egy nép fegyverben: kubai páncélos elhárítóosztag lás —