A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-02 / 40. szám
CZUCZOR GERGELY A Duna-Tisza táján a múlt század első felében, a reformkorban a fejlődés szédületes iramot vesz. Sok kitűnő írónk, költőnk és politikusunk — Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Wesselényi, Táncsics, Vajda — a magyar jakobinus mozgalom vérbe fojtása után nemzeti függetlenséget és társadalmi haladást követel. Ezek az írók a mögéjük felsorakozó tömegekkel együtt, az európai történelem nagy eseményeinek hatása alatt egy frontba tömörültek a zsarnokság ellen s egyre határozottabban követelték az ország gyarmati helyzetének és társadalmi elmaradottságának megszüntetését. Haladást sürgettek minden vonalon. Évtizedek alatt századok mulasztását akarták helyrehozni. Az elnyomott nép ügyéért, a polgári átalakulásért vívott kemény küzdelemben Irodalmi életünk páratlan felvirágzásnak indult. E felvirágoztatás egyik szerény munkása, e kor egyik kiemelkedő és nagyhatású alakja Czuczor Gergely volt. Czuczor Gergely jobbágyszármazású bencés tanár, költő és nyelvész, a magyar romantikus irodalom egyik jeles egyénisége. 1800-ban született Érsekújvár mellett, Andódon. Gimnáziumi tanulmányait Érsekújváron, Nyitrán, Esztergomban és Pozsonybanvégezte. Már diákkorában híres volt nagyszerű emlékezőtehetségéről és példátlan szorgalmáról. Szenvedélyesen szeretett olvasni. Munkaszerető, kötelességtudó ifjú volt, aki mindig kitűnő bizonyítványt vitt haza. Nyitrán elsajátította a szlovák nyelvet, Pozsonyban pedig a németet. A latint mindvégig nagyon szerette, de még jobban a magyart, főként a költészetért rajongott. Apja, aki „utolsó barkáig lerótt mindent urának, megyéjének s a királynak“, tizenkét gyermeke közül Gergelyt katonának szánta, de fia mindenáron tanár akart lenni, s hogy — mint nem nemesi származék — célját elérje, unokafivérével, Jedlik Ányossal együtt Győrött a bencések rendjébe lépett. A pesti központi papnevelőintézetben alapos hittudományi és széleskörű bölcsészettudományi ismereteket szerzett. Mint tanár Győrött, majd Komáromban működött. Korán megszokta a múzsák társaságát, és fáradhatatlanul képezte magát a magyar nyelvtudományban. Tudós körökben feltűnést keltett „A magyar nyelv állapotja gimnáziumainkban“ és az „Újítás a nyelvben“ című értekezése. Nevét azonban országosan ismertté hazafias ihletű hőskölteményei teszik. A hősköltemény divatos műfaj volt a múlt század első felében. Akárcsak Vörösmartyra, rá is nagy hatást tett Aranyosrákosi Székely Sándor eposza, a székelyek eredetéről és a honfoglalásról szóló A székelyek Erdélyben című alkotás, a magyar eposz A Hét irollalmi melléklete 40 költészet előfutára. Czuczor e mű ösztönző hatására, a nemzeti öntudat erősítésére írta meg első hőskölteményét, az Augsburgi ütközetet. Ez a romantikus pátosztól duzzadó kis eposz a szabadságszeretetet, a függetlenségi eszmét dicsőíti s a nemzeti érdekek védelmét hangsúlyozza. Éles németellenes hangja félreérthetetlenül Bécsre és az uralkodóra vonatkozott. Következő eposza, az Aradi gyűlés is történelmi tárgyú. Ebben a pártoskodást, a széthúzást ostorozza, s politikai célzattal a nemzeti összefogástsürgeti. Hőskölteményei közül szerkezet, cselekvény, meseszövés, művészi megformálás tekintetében legsikerültebb és legmaradandóbb a teljesen romantikus jellegű Botond. Töredékben maradt ránk a tizenöt énekre tervezett Hunyadiász. A vázlat és az elkészült részletek arról tanúskodnak, hogy a költőben nagy volt a közösségi hivatástudat. A harmincas évek elején azonban felhagy az eposzírással, s Vörösmartyval csaknem egyidőben teszi le eposzból tollát. Valószínűleg az Athaeneumban az eposz korszerűtlenségéről indított vita hatására. Az elbeszélő költészethez azonban nem lett hűtlen. A múlt dicső alakjairól (Szondi, Hunyadi, Kont) nagyhatású balladákat írt. Ezekben a balladákban már nem a „dicső múlt“ harci mozzanatai, hanem a nemzeti eszmék erkölcsi követelményei: az önzetlen hazaszeretet, az önfeláldozás, a hősiesség kerültek előtérbe. Tanító célzattal a múltban keresett eszmény■ képeket a jelenkor számára. Ezek a költemények Kossuth hírlapjában jelentek meg és nagyban hozzájárultak a zsarnokság elleni küzdelem fokozásához. De nemcsak hazafi ideálokat mintaképül állító, patetikus hangú balladákat írt, hanem népdalokat, a nép nevelésének szándékával népies életképeket és demokrata eszméktől súlyos ódaszerű költeményeket is. A politikai és a gazdasági tespedésből való újjászületés korszakában Czuczort is fűti a demokratikus átalakulás vágya: helyesli a reformtörekvéseket, a haladó erők mellé áll, a hazafias ellenzékhez csatlakozik. Az e korban írt politikai versei híven tükrözik politikai szemléletét. Az irodalomban olyan eszközt lát, mely alkalmas a nép öntudatának ébresztésére, a polgárerények magasztalására s a feudalizmus kigúnyolására. Születése és neveltetési körülményei — hisz a vakációkban együtt kapált kaszáit a jobbágyokkal — egyre jobban a népéletére, a nép ügyére irányították a figyelmét. A híres Komáromi Kalendáriumban és a Mezei Naptárban számos népies költeményt jelentetett meg. Ezek közül több a nép ajkára került. A nép szívesen énekelte Czuczor dalait, népdalkísérleteit, a saját érzésére, a saját gondolkozásmódjára ismert bennük (helyzetdalok). Kodály Zoltán népdalgyűjtő útján fel is jegyezte az Alföldi legényt: Fúj, süvölt a Mátra szele, Üngöm, gatyám repül vele, Kalapom el is kapta már, Tiszába vitte a tatár stb. Czuczor dalai nagyrészt helyzetdalok, érzelmeit a nép gyermeke nevében adja elő. Dalaival az volt a célja, hogy „szép érzést, s jó kedvet gerjesszenek“. Egyes dalai, pl. a Szántó legény dala, a Fonóházi dal, A boros vándor stb. hiteles lírai darabok: Bort ittam én, boros vagyok, Haza mennék, de nem tudok. Aki tudja, mért nem mondja. Merre van az országútja stb. Czuczor dalaiban sok a szentimentalizmus, a finomkodó fordulat és kevés bennük az élményszerűség, mégis 113 népies versének legnagyobb értéke a tárgyi elem és a daloló típusok körének kiterjesztése. Czuczor kitűnő művésze volt a magyar ritmusnak, és nagy érdeme a nemzeti versidom népszerűsítése. A népdal belső formáinak megőrzésével gazdagította a nemzeti ízlés közkincsét, s ezzel azt az irányzatot kezdte meg, amelyet később Petőfi és Arany vitt diadalra. Népies elbeszélő költeményei közül igen népszerű a közvetlen hangú, kedves, hangulatos A falusi kislány Pesten című zsánerkép. Még híresebbek azonban a Paprikás versei, melyekben pedagógiai célzattal a jobbágyság erkölcsi hibáit javítgatja. Ezekben a verseiben pellengére állítja a hanyag gazdálkodást, a lustaságot és az iszákosságot. Szorgalmazza bennük a gazdálkodás fejlettebb módszereinek meghonosítását, a kötelességteljesítést, a szakosítást, a tapasztalatszerzést és a tanítást, mert „Emberré az embert csak oktatás teszi“. Nevetségessé tette a politikai élet viszszásságait és a választásoknál tapasztalt visszaéléseket. Ezek a költemények sok mozzanatot őriznek a korabeli jobbágyság keserves életéből. Talán paraszti származásának köszönhető, hogy érzékenyen reagált a jobbágyság helyzetére. A nemzeti balsors magyarázatául nyíltan vádolja a pórt elnyomó nemességet: Méltán szállá reád nemzetem egykoron A bűnsujtogató isten erős keze; Mert testvéreidet, pórnemű népedet Sebzéd orvosolatlanul. (Korunk olcsárlóihoz, 1836) De nemcsak verseket ír. A harmincas években sokoldalú munkásságot fejt ki: történelmi és nyelvtudományi műszakot, továbbá mesterségbeli szavakat és tájszókat gyűjt, latinból és angolból fordít, az Akadémia megbízásából értekezéseket, bírálatokat ír. Felhagy a tanítással, Pestre költözik, és az irodalomnak szenteli életét. A Kisfaludy Társaság tagjává választja, titkára, levéltárnoka, majd — munkássága és érdemei elismeréséül — rendes tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémiának. A költőt meleg barátság fűzte Toldy Ferenchez, „a magyar Irodalomtörténetírás atyjához“. Toldy 1836-ban külön kötetben adta ki Czuczor Poétái Munkáit. Ez a könyv szomorú fordulatot jelent a költő életében. A kötetben foglalt versek és a haladó írókkal való kapcsolatai miatt hajszát indítottak ellene. A vád pontjai híven jellemzik a kort. Feljelentették, hogy Zrínyi-dolmányban jár, hogy részt vesz mindenféle vallású egyének lakomáin, ahol a „demokratikus beszédeket tetszéssel hallgatja“, paphoz nem illő verseket ír, klastromon kívül él, világi öltözetben jár, szakállt és bajuszt növeszt, vendéglőben étkezik, magánházban lakik, színházba, kaszinóba jár és általában szerzeteshez nem illő életmódot folytat. Metternich kémhivatalának áskálódásai alapján „udvari parancsra“ Poétái Munkáit a tiltott könyvek indexébe sorozták és elkobozták, őt magát pedig visszarendelték Pannonhalmára, ahol egyházi fogságba helyezték és eltiltották a tanítástól. Pannonhalmán sokat betegeskedett és sokat dolgozott. A királyi kancelláriától önérzetesen kért szigorú nyilvános vizsgálatot maga ellen. A vizsgálat azonban elmaradt, de engedélyt kapott, hogy taníthasson a győri líceumban. Mikor 1844-ben az Akadémiától megbízást kapott a Nagy Szótár szerkesztésére, felettesei engedélyével ismét Pestre költözött és nagy kedvvel látott munkához. Minden idejét a szótár szerkesztésének szentelte. Betegeskedése ellenére is lázasan dolgozott, de 1848 forradalma őt is magával ragadta. Új világi szózata című versében lelkesülten, meggyőző erővel magyarázta a szabadság, egyenlőség, testvériség varázsos erejű jelszavát majd amikor látta az udvar árulását, fegyveres önvédelemre buzdító, gyújtó hatású költeményt írt. Ez a költemény a Riadó volt. Külön röplapon is megjelent, s a nép és a katonák forradalmi indulója lett. A császári önkényuralom Czuczort ezért a verséért elfogatta, s a haditörvényszék hat esztendei, bilincsben eltöltendő várfogságra ítélte. Eleinte Budán raboskodott, de az üldözött és megfélemlített szerzetest a börtön sanyarúsága nem törte meg. A rabságban is a szabadságharc költője maradt, amit ítélőszék előtt című költeménye is bizonyít. Ezt a költeményét, mint forradalmi vallomását a börtönben egy fehérre gyalult szék hátára írta. Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Hogy hazámat megtagadjam, Megvetés jelét hogy adjam: Azt se követelheti! Főbe lőhet, nyakaztathat. Bitófára fölakaszthat, ő erősebb, tegye meg! De az érzelem honában, Keblem titkos templomában: Én urat nem ismerek! Buda bevétele után a magyar sereg visszaadta ugyan szabadságát, ezt azonban a költő csak rövid ideig élvezhette, mert a császáriak nemsokára elfoglalták a fővárost, és Czuczort ismét fogságba vetették, s vasra verve a gyászos emlékmű Kufsteinba szállították. Kiszabadulása után Pesten telepedett le, s lankadatlan szorgalommal dolgozott a Nagy Szótáron 1866. szeptember 9-én bekövetkezett haláláig. Halála századik évfordulóján kegyelettel idézzük emlékezetünkbe a költőt, akinek portréját a reformkori demokrata törekvések, az 1848- 49-es küzdelmek fénye aranyozza be. Az andódi házikó földes szobájából kálváriás volt az útja a Magyar Tudományos Akadémiáig, de ezen az úton soha nem torpant meg. Nem volt harcos forradalmár, de néhány költeménye félreérthetetlenül tanúskodik arról, hogy Habsburg-ellenes volt, hogy helytelenítette a feudális társadalom osztálytagozódását.Demokrata gondolkozású és szabadságszerető volt. A hazaszeretet nem frázis volt az ajkán. Eposzai és sok költeménye ma már javarészt a múlté, de legjelesebb költeményei örökre megőrzik emlékét. Életét és munkásságát idézve, kegyelettel adózunk emlékének ... Ozorai Ferenc