A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 4. szám

Jól zárták az évet Paláston községünkben már szinte hagyomány, hogy a helyi Csemadok-szervezet színjátszói az ünnepek alatt színdarabbal szórakoztatják a lakosságot. Idén nagy sikerrel mutatták be Tóth Ede: A falu rossza c. háromfelvonásos színművét. A színjátszócsoport minden tagja ezúttal is jelesre vizsgázott. A tél folyamán a szomszédos községekbe is ellátogatnak vendégszereplésre. A jól sikerült előadás után éjfélig tartó István-napi mulatság következett. Kiss László, Palást köző akciókat szervezett, mint például a csallóközi árvízkárosultak, majd a harcoló vietnami nép megsegítésére folytatott gyűjtés. Kisebb kultúrakciókat is lebonyolítottak. Most az új kultúrház átadása után azt várjuk a kálnai kultúrtársaktól, hogy szép létesítményükben színvonalas kultúrműsorokat mutassanak be. A kálnain kívül még két községben adtak át új kultúrházat. Borfő és Horsa gazdagodott ezekkel a létesítményekkel. Belányi János, Deménd 17 Új létesítményekkel gazdagodtunk Gombamódra szaporodnak a lévai járásban a kultúrotthonok. E régiek helyébe is új, modernebb épületeket emelnek. Reméljük, hogy ezen létesítmények révén a kultúrmunka is fellendül. Garankánián nyolc évig épült az új kultúrház. Hathatós állami segítséggel sikerült végre a múlt év végén átadni rendeltetésének. A kultúrház értéke kb. egymillió korona. A munkák túlnyomó többségét az akció keretében végezték el. A Csemadok-szervezet remélhetőleg folytatja majd azt a munkát, amit a kultúrház építése miatt kénytelen volt abbahagyni. Meg kell jegyeznünk, hogy tevékenysége ez alatt az időszak alatt sem szünetelt. Külön Kapós a jó könyv Nagykaposon Nagykapos se nem falu, se nem város. Falunak nagy több mint ötezer lakosával, városnak elég kicsi. Az utolsó tíz év alatt lakossága 2100-al növekedett. A szocialista rendszer gyökeres változásokat idézett elő Nagykapos életében. Az utolsó évtized folyamán a kulturális igények határtalanul megnövekedtek. A könyvesboltban mindent a legnagyobb rendben találtunk, a kötetek témakör szerint sorakoznak a polcokon. Az üzlethelyiség szűknek látszik, mivel a raktárban még a padlón is hevernek a könyvek. A pult és az íróasztal mögött Fábry Mihály bácsi ül, az üzlet vezetője. Tapasztalt, okos ember, aki készségesen kiszolgál vagy tanácsot ad. Járatos az irodalomban, feladatát nagy buzgalommal, okos körültekintéssel látja el. Mihály bácsi már 18 éve foglalkozik könyvterjesztéssel, így jól ismeri a kisváros igényeit. — Régen főként az olcsó ponyvaregényeket keresték, még az értelmiség sem vágyott másra, — mondja Mihály bácsi. Ma már más a helyzet, megnőttek az igények. Nemcsak több könyv fogy, de az emberek színvonalasabb olvasnivalóra vágynak. A múlt évi eladási tervemet túlteljesítettem, s ezt nemcsak a könyvkiadás tervszerűségének, de a dolgozók növekvő anyagi jólétének köszönhetem. Különösen a hazai könyvkiadás termékei iránt nagy az érdeklődés. Sokan keresik Fábry Zoltán köre Ifjúsági klub alakult Múlt év december 16-án tartotta alakuló ülését a rimaszombati Tompa Mihály Ifjúsági Klub. Az első klubösszejövetel műsorán lapszemle, könyvismertetés, Rimaszombat török megszállásáról szóló előadás, hanglemezek hallgatása szerepelt. A műsort érdekes vetélkedő egészítette ki. Az a 70 fiatal, aki részt vett az alakuló ülésen, örömmel üdvözölte ezt az értékes új kezdeményezést. Sajnos, a Tompa Mihály Ifjúsági Klubnak is nehézségekkel kellett mindjárt az induláskor megküzdenie. Rimaszombaton nincs rendes kultúrház, a Művelődési Otthon épületét évek óta tatarozzák, így a klub alakuló ülését a Tatran szálló egyik helyiségében bonyolították le. Kovács Zoltán, Rimaszombat test. A magyar és a világirodalom klasszikusainak műveit is nagy számban vásárolják. Színvonalas ifjúsági és gyermekirodalommal rendelkezünk, de a mai fiatalság, úgy látszik, nem olvas eleget, ami kitűnik abból, hogy az ilyen témájú könyveket kevesen vásárolják. Úgy vélem, a tanítóknak kellene jobban megszerettetni az ifjúsággal az irodalmat. A városi népkönyvtár alig néhány lépésnyire van a könyvesbolttól. A két intézmény mindenképpen rokon. Kiegészíti, feltételezi egymást és nem elhanyagolandó az a szempont sem, hogy a könyvtár a legmegbízhatóbb közületi vásárló. Évente nyolcezer koronát fordít könyvállományának bővítésére. Papp Ilona, a könyvtár vezetője nagy megelégedéssel beszél a könyvtár forgalmáról, öt évvel ezelőtt még 420 állandó olvasójuk volt, ma már 600. A 600-ból 300 olvasó 15 éven aluli. A legkisebbek gyakran kölcsönöznek orosz nyelvű képeskönyveket. A színes, szórakoztató népmesék, versek segítik olvasóikat az orosz nyelv tanulásában. A magyar és a világirodalom klasszikusai itt is keresettek. Sokan a gyakorlati életben jó segítséget nyújtó szakkönyveket olvasnak. A könyvtár 10 427 könyvet tart nyilván. A kölcsönzések száma a múlt évben csaknem 20 000 volt. Egy ilyen kis városkában ez szép szám, s tömegigényről tanúskodik, épp úgy, mint a könyvesboltban eszközölt egyéni vásárlások összege. A kisvárosban kibontakozó magas színvonalú kulturális élet fényes bizonyságai ezek az adatok. Illés Bertalan Képek a rimaszombati Tompa Mihály Ifjúsági Klub első összejöveteléről Mikor hetekkel ezelőtt az éter hullámain világgá szállt a hír, hogy a megáradt Arno folyó szennyes árjával Firenze kincseit fenyegeti, az emberek szívét a döbbenet jeges markolata szorította össze. A félelem jogos volt, azt a várost pusztította az ér, mely tején a leggazdagabb műemlékekben, műgyűjteményekben, az olasz középkor szellemi központja volt, s melynek falai között két olyan egyéniség és egyben jó barát élt, mint Dante a költő, és Giotto, a festő. A „Commedia“ szerzőjéről két éve emlékezett meg a világ, születésének hatszázadik évfordulója alkalmából. Most a barát — Giotto di Bondone van soron, az, akinek ecsetvonásai örökítették meg Dante képmását az utókor számára. Hétszáz éve született Giotto. A pontos dátumot homály fedi s az ifjúságára vonatkozó adatok is eléggé bizonytalanok. Az azonban biztos, hogy az Assisi-beli San Francesco templom hatalmas freskó-sorozatai — melyek a szent életéből vett jeleneteket elevenítik meg — már a fiatal Giotto művei a hírnevének megalapozói. Ez után nyílnak meg előtte Róma, Padova, Firenze, Milánó kapui, hogy befogadják azt a mestert, aki tulajdonképpen a modern képzőművészet megalapítója. Dante és Giotto, bár egy korban éltek, mégis életük mozzanatai és alkotásaik kicsengése ellentétes. Dante életének nagy részét számkivetésben tölti, míg Giotto jelentős vagyonra tesz szert, sőt számos műhelye is van. Dante Isteni Színjátékéban összegezi a középkor emberének szellemét és a kor érzásvilégét. Giotto műveiben elindítója egy új áramlatnak, melybenérezhetően az egyéniség kezd dominálni. Giotto az első középkori művészegyéniség, aki magasan kiemelkedik összes névtelen elődei és társai közül. Ő az, aki kimozdította a festészetet a bizánci ikonokról ismert merevségéből és egysíkúságából. Művei, hasonlóképpen névtelen elődjeihez, a biblia és a szentek életét elevenítik meg. A különbség azonban abban van, hogy Giotto nem alakokat ábrázol, hanem emberi történeteket. Képein mindig történik valami s ezt a történést elevenítik meg az ábrázolt hősök, mozdulataikkal és arckifejezésükkel. S ha ehhez még hozzávesszük az alakok ruházatának életszerűségét, színeinek árnyaltságát s az egész történés térbe való helyezését, előttünk áll Giotto a maga teljes „forradalmi“ nagyságában. A padovai Mária templom valóságos Giotto múzeum. Falait, melyek elkerülték a pusztulást , a mester freskói borítják. Ezek sorából is kiemelkedik a „Joachim a pásztorok közé bújdosik“ címet viselő jelenet, mely mintegy summázza alkotója újításait. A háttér csupán jelzésszerű, szinte torz, s így még intenzívebben domborítja ki a kép súlypontját képező emberi alakokat. Az érzelmek ábrázolása oly monumentális erejű, hogy a mai szemlélőt is ámulatba ejti. Giotto számos műve áldozatul esett a hét évszázad viszontagságainak, mecénások, fejedelmek, pápák újjáalakító, korszerűsítő tevékenységének, de számos freskósorozat megmaradt. Remélhetőleg ezen kincsek számát az Arno medréből áradó iszap sem csökkentette. VARGA JÓZSEF (siotto