A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-18 / 25. szám

Most, miután befejeződött Komáromban a ki­lenc napig tartó fesztivál, ahol a vers- és pró­zamondók, irodalmi színpadok, színjátszó együtesek mutatták be művészetük legjavát, az értékelés éppen olyan felelősségteljes, mint volt az előkészület. Az értékelés akaratlanul is visszatekint az elmúlt négy esztendőre, amikor első ízben szervezte meg a Népművelési Inté­zet és a Csemadok Központi Bizottsága az első Jókai-napokat. E visszatekintés azért is indo­kolt lehet, mivel ma már a komáromi Jókai­­napokat,­ a csehszlovákiai magyarság legna­gyobb kulturális ünnepének tekintjük. A négy esztendővel ezelőtt született elgon­dolás abból a tényből indult ki, hogy a Nép­művelési Intézet anyagi és módszertani, vala­mint a Csemadok Központi Bizottság irányító és szervezési adottságai teremtsenek lehetőséget egy, az egész mozgalmat átfogó seregszemlére az eddigi területi fesztiválok helyett. Az eddi­gi Jókai-napok művészi színvonala, mozgósító hatása bizonyító tény, hogy a műkedvelő együttesekkel szemben joggal támaszthat igényt bárki, ha azok számára olyan fórumot­­teremt, amely méltó a meghirdetett igényhez. Joggal és talán némi büszkeséggel is állít­hatjuk, hogy e két szándék ez évben is talál­kozott Komáromban: a rendező bizottság és az együttesek igénye egyre elkötelezettebben szolgálja a harmadikat, a nép igényét, amiért mindez történik. Addig azonban, amíg a vers- és prózamon­dók, irodalmi színpadok és a színjátszó együt­tesek eljutnak Komáromba, egy egész eszten­dő felelősségteljes előkészületeire van szükség. Mondhatnánk úgy is, hogy a Jókai-napok utol­só napjával kezdődik az elkövetkező év sikere. Azt hiszem, hogy erről kellene a legtöbbet szólni egész éven át, amíg tart az előkészület, hogy a felkészülés izgalma elég hőfokot biz­tosítson az előadott, bemutatott műveknek a j jól időzített alkalommal a Jókai-napok bemu­tatóin. A jövőre vonatkozólag, talán figyelmeztetés­képp, a vers- és prózamondók fesztiváljának előkészületeiről. Ez alkalommal tizenkettedszer rendeztük meg Komáromban a vers- és próza­mondók fesztiválját. Negyedik alkalommal a Jókai-napok keretében. A szervezési gondok minden alkalommal abból adódnak, hogy a Jó­kai-napok előkészítő bizottsága által meghirde­tett fesztiválra nem minden esetben azok ke­rülnek, akik részt vettek a járási alkotóver­senyeken. Ez évben az elgondolás szerint a III., a IV., az V., és a próza-kategóriából hív­tunk meg előadókat, a vers- és prózamondók fesztiváljára. Ez azt jelentette, hogy járáson­ként négy személy vehetett részt a Jókai-na­pok vers- és prózamondó seregszemléjén. A Jókai-napokat megelőző években a vers- és prózamondók fesztiválját különböző elgon­dolások határozták meg. Az eddigi elgondolá­sok tapasztalatából kiindulva, személy szerint úgy vélem, az a leghelyesebb, ha a járási alko­tóversenyek első helyezettjei, az első kategó­riától a felnőttekig, részt vehetnek a Jókai-na­pok központi vers- és prózamondók fesztivál­ a Hét irodalmi melléklete 25. -án. Természetesen ez csak abban az esetben hozhatna teljes értékű eredményt, ha minden járásban, a követelményeknek megfelelően tartanák meg az alkotóversenyeket. Ebben az esetben ez azt jelentené, hogy va­lóban az első kategóriától kezdve a felnőttekig minden járásból az első helyezett kerül Ko­máromba és nem történik meg az, mint ez év­ben, hogy a 12 járásból, ahol a magyarság több­ségében él­t, korosztály szerint nagy eltoló­dás mutatkozott: a harmadik kategóriából 17, a negyedik kategóriából 22, az ötödik és a próza-kategóriából négy előadót küldtek Ko­máromba az illetékes járási szervek. Joggal bírálhatjuk, hogy az iskolai verse­nyek csak alig néhány járásban kerültek meg­rendezésre. Mint ismeretes, a Jókai-napok előtt, már a járási versenyeket megelőzően, osztály- és iskolai szavalóversenyeket kell tartani, hogy legalább február végével tiszta képet nyerjünk arról, melyik járásban kik azok, akik méltók a Jókai-napok vers- és prózamondók fesztiválján való részvételre. Ha mindez az elő­készítő munka nem történik meg, úgy az elő­készítő bizottság kénytelen a járási szavaló­versenyeken kívül, azok mellőzésével elfogad­ni szavalókat, prózamondókat a Jókai-napokra. A magyar iskolák tanárain, pedagógusain múlik az, hogy az előkészítő munka biztosíté­kot nyújtson a Jókai-napok vers- és prózamon­dók fesztiváljára. Ennek ellenére az ez évi Jó­kai-napok vers- és prózamondó -fesztiválján határozottan komoly haladás mutatkozott a szavalok versválasztásában, korszerű versmon­dásában. A zsűri jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a szavalok elsősorban a költők által megfogalmazott gondolatot tolmácsolták, és személytelen magatartásukkal elevenítették meg a költőt. Az évek óta hangsúlyozott kor­szerű versmondás követelményeinek megfele­lően készültek fel versmondóink arra, hogy a lényeg a mondanivaló és ezen belül a költő magatartásának hőfoka. Prózamondóink ez évben, sajnos, a 12 járás­ból csak négy előadóval képviselték a feszti­vált. Maga ez a tény is elgondolkoztató. A Jó­kai-napok bizottsága határozottan feltételezi, hogy egy-egy járásban nem egy, de több olyan prózamondónk van, aki részt vehetne a köz­ponti fesztiválon és művészi előadásmódjával bizonyíthatná egy-egy járás ilyen irányú moz­galmát is. Természetesen ehhez az szükséges, hogy pedagógusaink sokkal nagyobb gondot fordítsanak az előadóművészek képzésére. Az irodalmi színpadok ez évi fesztiválja csak regisztrálta azt a fejlődést, amely öt évvel ez­előtt indult el útjára. Az irodalmi színpadok mozgalmát, joggal mondhatjuk, a Jókai-napok fesztiválja karolta fel és adott számukra igé­nyes irányzatot. Számukra, egyelőre, nem ren­deznek járási fesztiválokat, — kivételt képez a pozsonyi járás —, ahol a Szenes Molnár Al­­bert-Napokon megtartották a járási feszti­vált, — ezt elmondhatjuk e járáson kívül min­den járásról. Ez évben, következetes munkájá­ból eredően, már negyedik alkalommal vett részt a Csemadok rimaszombati helyi szerve­zete mellett működő „Fáklya“ irodalmi szín­pad Komáromban a fesztiválon. Joggal nyerte el a zsűri Nagydíját, állandó dramaturgiai, rendezési, fellépési, és színpadi beszéd (szava­lat) munkájáért. A „Fáklya“ mellett részt vett a pozsonyi Magyar Középiskola „Forrás“ iro­dalmi színpada, igényes Arany János emlék­műsorával, a komáromi Petőfi Ifjúsági Klub irodalmi színpada, Petőfi életművének összeál­lításával, a Csemadok pozsonyi helyi szerve­zete mellett működő József Attilla Ifjúsági Klub irodalmi színpada a forradalmi költők műveiből készült összeállítással és az ez évben alakult szenei irodalmi színpad Radnóti Miklós „Eclogák“ című összeállítással. Az irodalmi színpadok fesztiválján megálla­pítást nyert, hogy a korszerű versmondás, tol­mácsolás, személytelen, puritán előadásmód az, amely kellő hőfokon képes tolmácsolni a költők műveit a közönségnek, elhitetően és meggyőzően. A zsűri e korszerű előadásmódot és emellett azt, hogy az irodalmi színpad egész évben keresztül hány fellépésen vett részt, működési helyén és azon kívül, mérle­gelte és eszerint díjazta az előadásokat. Ez évben hiányzott az irodalmi színpadok fesztiváljáról a kassai Új Nemzedék, a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad az ipolysági József Attilla Irodalmi Színpad, és nem beszél­ve arról, hogy eddig még nem vett részt a Jó­kai-napok fesztiválján Bodrogköz, a rozsnyói járás, Galánta, Érsekújvár, de sorolhatnánk to­vább azokat a városainkat, amelyekben magyar általános középiskola működik. De hiányol­juk a legfontosabb pedagógiai intézményünk, a nyitrai pedagógiai fakultás irodalmi szín­padát, ahol talán a legtöbb lehetőség van arra, hogy magas színvonalon, művészi igényű, ál­landó jellegű irodalmi színpad működjék. A műkedvelő színjátszó együttesek fesztivál­ja, a Jókai-napokon ez évben is bizonyított. A Csemadok pozsonyi helyi szervezete mellett működő Déryné Színkör, a Csemadok kassai színjátszói, a Csemadok losonci szervezetének Madách Színköre, a lévai járási Népművelési Intézet Garamvölgyi Színháza, valamint a Cse­madok losonci színjátszóinak csoportja és vé­gül, de talán elsősorban, a komáromi Magyar Általános Iskola 130 tagú színjátszó együttese valóban azt bizonyította, hogy műkedvelő szín­játszó mozgalmunk a vélt megtorpanás ellenére is komoly művészi eredményeket képes fel­mutatni. A magyar műkedvelő színjátszó mozgalom­ban is azok a hibák mutatkoznak, mint általá­ban a műkedvelés területén. Az illetékes járási szervek (járási népművelési intézetek, Csema­dok járási bizottságok), nem fordítanak kellő gondot szeptembertől arra, hogy helyes mű­vészi és tartalmi műsorpolitikával, átgondolt szervezéssel ösztönözzék együtteseinket a já­rási alkotóversenyekre, hogy ott a zsűrik által legjobbnak ítélt együtteseket nevezzék be a Jókai-napok országos fesztiváljára. Az elmondottak csak gondolatok, de az adott helyzetből kiindulva megállapított tények, és ahogy erről már az előzőekben szó volt, csakis következetes irányító munkával lehet elérni azt a színvonalat, amely évről évre a Jókai-na­pok kulturális seregszemléjén előlegezett biz­tosíték a jövőre nézve, hogy többet mutathas­sunk fel ma, mint tegnap műkedvelőink képes­ségéből. A Jókai-napok vers- és prózamondók, irodal­mi színpadok és színjátszó együttesek zsűrije, úgy vélem, pártatlan munkát végzett. Döntései­ben figyelembe vette az együttesek állandó jellegű tevékenységét, és eszerint is ítélte meg a díjakat, amelyet a Jókai-napok bizottsága tű­zött ki a személyi és az együttesek jutalma­zására. Természetesen a díjak nem fedik eléggé azt a munkát, amelyet az egyének és kollektívák végeznek egész éven keresztül. Hiszen azt a fáradozást, amelyet munkájuk mellett végez­nek műkedvelőink, díjakban nem lehet kife­jezni. Munkájukért a közönség, az a nép mond köszönetet, amelynek érdekében művészi tevé­kenységüket végzik. A díjazásról csak annyit, hogy a Népműve­lési Intézet és a Csemadok Központi Bizott­sága ez évben mint az egyes fesztiválok Nagy-­ díját (Nagy bronz) és díját (Kis bronz) ítélte oda az arra érdemes személyeknek és együt­teseknek, valamint egyenként 90.—• Kis érték­ben könyvajándékot és a Jókai-napok bizottsá­ga oklevelét. A Jókai bronz emlékplakett Nagy János szobrászművész alkotása, amelyet évről évre kiad a bizottság. De mindezen túl a Jókai-napok résztvevői — egyének és együttesek — tudják és érzik, hogy nem díjért és dicséretért munkálkodnak, hanem azért, hogy a Jókai-napok mint a cseh­szlovákiai magyarság legnagyobb kulturális ünnepe, egyre inkább az legyen, amire hivatott. GYURCSÓ ISTVÁN Szerkesztőségünk felkérte Gyurcsó István költőt, ez esetben, mint az ez évi Jókai-napok szervező bizottsága, a vers- és a prózamondó és az iro­dalmi színpadok fesztiválja zsűrijének elnökét, hogy mondjon véleményt kulturális seregszem­lénkről.

Next