A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-20 / 34. szám

Az új dolgok mindig érdekesek is. Az újra mindig kiváncsiak va­gyunk, új dolgokat keresünk. Hiá­ba, az ember már ilyen. Napjaink­ban rengetegen utaznak. A nemzet­közi turista­forgalom soha nem volt még ilyen eleven. Az utazás egyre több ember számára válik állandó igénnyé. Barátom és én elhatároztuk, hogy szabadságunk alatt bejárjuk egész Jugoszláviát s elsősorban a ma már annyiszor megénekelt ten­gerpartot. A szabadságunkat októberben vettük ki, és amerre csak jártunk, mindenütt hazai turistáink nyomai­ra bukkantunk. Milyen nyomokra? Üres konzervdobozokra, üvegekre, júliusi és augusztusi újságokra. A tengerparti napozóhelyen ak­kor már kevesebb volt az ember, kisebb volt a zaj, alkalom nyílt a valódi pihenésre, tűnődésre. A szállodákban is volt hely bőven, küldje a­ nagy család valamelyik tagjának a világ másik végire. Így beszél az angol ausztráliai barátjával, varsói kenyaival — a világ téges-legeldugottabb szigeté­ről is száll a jel... hogy ott ép­pen esik az eső, hogy az adójába betáplált teljesítmény nem több egy hatvanwattos égő fogyasztá­sánál. Ígérve, hogy amikor teheti elküldi a QSL lapot, mellyel bizo­nyítható, hogy ekkor és ekkor húsz­­méteres amatőrsávban összekötte­tést létesített egy csehszlovákiai és egy pápuai rádióamatőrállomás. Olyan kedvtelés ez és nemcsak az, hiszen, már régen túllépte a barkácsolás és fúrás-faragás hatá­rát , amely komoly földrajzi szak­ismeretet ad minden űzőjének. A társadalomnak is haszna van e „hobby“-ból, hiszen a kibernetika, távvezérlés területén előkészíti a kádereket. Nem egy találmány születése kö­szönhető rádióamatőrnek. A rövidhullámok távközlésre va­ló kihasználását is egy tizenhat éves angol diák indította el, aki a hu­szas évek elején egy újj-zélandi ama­tőrrel létesített először összekötte­tést éppen azon a hullámhosszon, amelyet az akkori szakemberek mint használhatatlant az amatőrök­­nek engedtek át. Azóta már szinte nyüzsögnek a különböző szolgálatok, műsorközlő adók az éterben. Aki egyszer a rádiózás csodála­tos bűvkörébe kerül, nehezen sza­kít vele. Ez készteti az ifjú diákot, mér­nököt, orvost, tudóst egyaránt, nem kellett kapcsolatokat keresni, az utazási iroda kegyeit kérni. Az utakon is kisebb volt a forgalom, tehát nagyobb a biztonság. Jugoszlávia népe valóban megtett mindent, hogy úthálózata, amelyen évente ezer és ezer külföldi turis­ta megy a tenger felé, minden kö­vetelménynek megfeleljen. Az uta­kat itt nem csak javítják, hanem új utakat is építenek. Gyorsított ütemben, kegyetlenül nehéz, szik­lás terepen keresztül. Mindeneset­re a csehszlovák motorosoknak ta­nácsolnám, hogy ne térjenek rá olyan utakra, amelyeket épp javí­tanak, vagy újjáépítenek, még ak­kor sem, ha úgy vélnék, ezzel útju­kat megrövidítik, időt nyernek. Elő­fordulhat, hogy az útépítők teljes munkaidőre lezárják az utat . Így a siető turista bizony egy napot is elveszíthet. Továbbá még egyszer hangsúlyozom, hogy Jugoszláviá­ban a tengerparti üdülés legkelle­mesebb a főidény után, ősszel, hi­szen délen a nap még akkor is tel­jesen tűz, a kékeszöld Adria vize kellemesen langyos. Mit hoztam Jugoszláviából? Nem konyakot és rákiét, hanem sok máig is eleven emléket és né­hány érdekes felvételt, melyeket Itt mellékelek. HAŠKO PAVEL függetlenül hogy szakmája-e vagy sem a villamosság, arra, hogy: — gyűjtögesse a QSL lapokat egy-egy diplomához, — huszonnégy, néha negyven­­nyolc órát a készüléke mellett ül­jön, hogy részt vegyen egy-egy versenyen, melynek eredményét sokszor csak egy év elmúltával tudja meg, hogy ki is csinálta a legtöbb összekötettést a megsza­bott idő alatt, — gyakran hátára vegye holmi­ját, megmássza a hegyet, mert az ultrarövid hullám korlátozott vi­szonyok között terjed (mint a TV- műsor), hogy onnan vegye az Eu­­rópaszerte népszerű csehszlovák­­német—lengyel amatőrök által rendezett „Mezei nap“ műsorát. — szerelje berendezését, mely gyakran fölülmúlja az ipar által előállított cikkek minőségét, még az anyagi és nem utolsó sorban alkatrészhiány ellenére is, a vevővel a kezében keresse a rókát (rejtett adóállomást) a bo­zót sűrűjében több kilométeres kör­zetben. A rádióamatőrködés e sportágá­ban a műszaki felkészültség mel­lett több száz kilométernek is lá­baiban kell lennie a versenyzőnek. — Türelmesen oktatja a klubok helyiségeiben ez ifjú rajongókat, megnyitva az utat egy ismeretlen világ szépségeihez. Zümmög a vevő. Lassan elné­mulnak a keleti állomások, de a sáv nem hal k. Fölváltják őket a nyugati földtekéről jövő jelek. Száll a jel... itt WE­­­ANE ... Ka­nada ... WOULD YOU MIND SEN­DING YOUR CARD TO ME — kéri a lapot Rob a Hawaii-szigetekről... ESPERE UN MOMENTO ... várj egy kicsit — hangzik Argentínából... QSY UP—hangolj feljebb, kéri Har­vey az Agalega szigetről, aki csak egypár napra utazott oda (érthe­tő a nagy tömörütlet körülötte), hogy ezreknek biztosítson egy új , földet" a diplomához. Pihenés nélkül forgalmaz, hogy minél többnek szerezzen örömet nem is­merve nemzeti, faji különbséget. Minden rádióamatőrnek ugyan­az a fény csillog a szemében, ugyanez a tűz hevíti szívét a béke és barátság jegyében, áldozatké­szen segíteni a bajbajutottaknak a földön-vizén egyaránt, minden idő­ben szívélyes üdvözletével nyug­tázni, hogy nekem, Tokió lakójá­nak, nekem a Kordillerák tetején, nekem a Kilimandzsáró alatt nincs ellenséges gondolaton és szeretet­tel kívánok sok szerencsét továb­bi nemes munkádhoz... és az Író felsóhajt: — ,41a a világ minden embere ilyen volnál“ VIRÁG BARNA 5

Next