A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-25 / 16. szám
Cseh kislány a magyar filmekben Jaroslava Schallerová új csillagocska a filmművészet egén ... Már a múlt évben is tudhattam volna, ha... ha az ember mindent figyelemmel kísérne, ami filmberkekben lejátszódik. Csinos, karcsú lány, a haja hosszú, az arca, ej, de ne hízelegjünk... Szép, és kész. Mi többet és szebbet írhatnék egy tehetséges fiatal kislányról, aki többet szerepel Magyarországon mint nálunk? Két évvel ezelőtt egy tehetségkutató versenyen vett részt, győzött és ez jelentette az első filmszerepet. Arcképe megjelent a képes hetilapok címoldalán. S éppen ez a „semmiség" döntötte el a még csak tizennégy éves Jarka sorsát, felfigyelt rá Mészáros Márta magyar filmrendező. Mészáros Márta akkor készült a Szép lányok, ne sírjatok című film forgatására, és egy lányt keresett a főszerepre. A jelentkezők közül senki nem nyerte meg a tetszését, így aztán nekem telefonált, hogy jelentkezzem nála próbafelvételre — meséli kissé elfogódottan Jaroslava. — Talán látta valahol a fényképemet és éppen olyan lánynak képzelte adni afőszerepet, amilyen én voltam ... Vagy amilyen én vagyok ... S aztán — megkaptam a főszerepet! Egy olyan lánynak a szerepét kellett eljátszanom, aki a bátyjával együtt dolgozott ugyanabban a gyárban. S velük még egy fiú — bátyjának a barátja. A lány megismerkedik ezzel a fiúval. Együtt járnak, sőt megtartják az eljegyzést is, de lényegében semmit sem érez a fiú iránt, nem szereti. Közben egy klubesten, ahol két híres magyar táncegyüttes, a Metro és a Keks játszik, megtetszik neki a csinos konferanszié, beleszeret és... szóval annyira szereti, hogy neki adja magát először. Csak később tudja meg, hogy a fiú úgy cserélgeti a szeretőit, mint más a fehérneműjét. Ez kijózanítja, s visszatér a jegyeséhez, a felesége lesz ... így végződik a film. Kihasználom a beszédszünetet és megkérdezem: — Tudom, hogy ott voltál a film bemutatóján. Hogy vélekedtek róla a magyar nézők? — Sokaknak tetszett, sokaknak nem. A bemutatón a nézők állandóan tapsoltak a zene ritmusára, topogtak, de végül mégis szigorú kritikát kaptunk. Nem tetszett nekik az, hogy a film kissé eltúlozza a valóságot. A bemutató utáni sajtókonferencián megkérdezték, mi az én véleményem, hányadik filmszerepem ez, és mit csinálnék akkor, ha magam kerülnék az életben hasonló helyzetbe. A magánéletem is érdekelte az embereket. A Szép lányok, ne sírjatok után egy másik magyarországi filmszerep következett. Jancsó Miklós — Mészáros Márta rendező férje — forgatás közben felfigyelt farkára és szerepet kínált neki az Égi bárány című filmjében. — Ez a film a vöröskatonák harcát eleveníti fel az 1919-es évekből. Háborús eposz. Én egy tizennyolc hónapos kisfiú mamáját játszom. Ez merőben új szerepkör volt, és elmondhatom, hogy sokat köszönhetek ennek a szerepemnek. A Szép lányok, ne sírjatok bemutatója után láttam ennek a másik filmnek a kópiáit. Mondhatom, nagyon tetszett a film, és a saját játékom is; kár, hogy az Égi bárány még nem jutott el hozzánk... Három a magyar igazság! — mondják, s így azután már senkit se lephetett meg, hogy Jarka harmadszor is szerepet kapott Magyarországon Kenyeres Gábor Éleslövészet című filmjében. Igaz, hogy ez nem címszerep, de „a kis hal is hal" — mondja Jarka. — Ez megint amolyan katonás történet, de most játszódik le. A filmben egy fiúról van szó, aki hazatér a katonaságtól, találkozik régi ismerőseivel, ismerős helyeken jár, de mindent másmilyennek lát, mint bevonulása előtt. Találkozik barátaival és az ismerős lányokkal, de mindegyikük más, mint volt. Én egy italboltban vagyok felszolgáló ebben a filmben ... Egy év alatt három filmszerep Magyarországon — ez nem kis dolog. Megkérdem tőle: — Jarka, és tudsz te egyáltalán magyarul? — Dehogy tudok, de amit én nem tudok kimondani, azt elmondja helyettem más. Én inkább alakítok ezekben a filmekben és keveset beszélek. Minden szerepem teljesen átélem, s ez nem is esik nehezemre, mivel azt kell csinálnom, amit magamtól is megtennék, ha hasonló helyzetbe kerülnék. Egyszóval: testreszabott szerepeket kaptam Budapesten. — És mit szólnak a filmezéshez az iskolában? — Kínlódnak velem, de megértenek, s nem gördítenek akadályt az érvényesülésem elé. Az elmulasztott tananyagot természetesen utólag pótolnom kell a vizsga előtt. Azt is mondhatnám, hogy mióta filmezek, jobb a tanulmányi előmenetelem. Sokkal többet tanulok, mióta nem járok rendszeresen iskolába. A prágai Vodicková utcai lakásba, ahol Jarka szüleivel, s nemrég még nővérével együtt lakott, lassan belopakodik az alkonyat. A csöppnyi lányszoba asztalán a tankönyvek között ott egy magyar szótár meg egy nyelvtan. A csehszlovák színészek arcképei között ott vannak a külföldi színészek is. A külföldiek között első helyen Belmondo és Sophia Loren. — Eddig csak a külföldi szerepléseidről beszélgettünk. Tudtommal már itthon is kaptál filmszerepet. — Igen, a Volt úr menyegzői című filmben Hajiókának, az árvalánynak szerepét játszom. Igazán nagy élményt jelentett nekem ez a szerep, mivel eddig csak hozzám hasonló kezdőkkel játszottam. Stekly rendező filmjének forgatása közben ismerkedtem meg például Milos Kopeckyval és több más híres cseh színésszel. Iskola, tanulás, filmezés, kosztümpróba, szövegtanulás — ez a napi program. — Van neked időd egyáltalán a szórakozásra? — Kevés szabad időm van ebben a nagy hajszában. Szeretem a modern zenét, de szívesen hallgatom Mozartot és Csajkovszkijt is. Ha van időm, elmegyek táncolni, olvasok ... Tizenöt éves. Milyen fiatal. Jarka Schallerová helyet kapott a filmvásznon és csupán a filmnek akar élni. Az idén befejezi az általános iskolát és valószínűleg beiratkozik a konzervatóriumba. Tőle függ, és miért ne sikerülne neki? LADISLAV CZIMEL A szívek muzsikusa Megemlékezés Lavotta Jánosról, Kalájának 150. évfordulója alkalmából Csokonai Vitéz Mihály simogató bársonyos sorai nemegyszer ihlették meg az ifjú Lavotta Jánost, a 18. század végén üstökösként feltűnt kitűnő zeneszerzőt és hegedűvirtuózt. Ahogy Csokonai Vitéz Mihály sorai ma is örökszépek, Lavottának ezekhez írt zenéje 150 év távlatából is felejthetetlen élő valóság maradt. Lavotta volt az első, aki átfogó formában kísérelte meg a verbunkos muzsikát feldolgozni. A magyar zene történetében kétségtelenül nagyjelentőségű úttörő volt e téren, és az akkori időben tündöklő Biharival, és Csermákkal együtt méltán nyerték el a „virtuóz triász" kitüntető elnevezést. Lavotta zenéje ma is a szívekhez szól és halála után 150 évvel sem takarta azt be a feledésnek mindent elborító fátyla. Életpályája szintúgy regényes. Volt katona, szerzetes, úri kúriákon nevelő, zenetanár, zenekarigazgató, kottaboltos, azonban sehol sem bírt sokáig maradni, nyugtalan természete mindig máshová sodorta szerte az országban, sőt a határokon túl is. Az egykori Pozsony megyei Pusztafödémesen (Pustelany) látta meg a napvilágot 1764. május 5-én. Szülei idb. Lavotta János és Szvetner Klára voltak. Atyja a Helytartótanács tisztviselője volt Pozsonyban, ahová Sopronból került. Atyja maga is zeneértő volt, s így fia már 10 éves korában tudott hegedűn játszani. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban (Trnava) és Pozsonyban végezte. Később vándorlásai idején 1786-ban Pesten jogot is hallgatott egy ideig, de ezt is otthagyta. A fiatal Lavotta mostohája kíméletlen bánásmódja miatt húszéves korában megszökött a szülői háztól és felcsapott katonának. Atyjának csak nagy nehézségek árán sikerült őt — mint egyetlen gyermekét — onnan kiszabadítania. Ekkor azonban jónak látta — a családi helyzet miatt is — azonnal Bécsben elhelyezni, zenei tanulmányainak befejezése céljából. Zenetudása Bécsbe való érkezése után rohamosan bontakozott ki, és a császárváros legfényesebb termeiben állandóan nagy sikerrel lépett fel, Őt azonban nem érdekelte az ünnepeltetés, mert időközben hangulatváltozás vett rajta erőt. Került mindenféle társaságot és legszívesebben a természet ölén, az erdei magányban lelte örömét. A hallgatag természetű ifjú 1786-ban elhagyta Bécset és Fürstenstein városkában, a Szervita-rend kolostorában keresett menedéket. Nyugtalan természete nem engedte, hogy sokáig ott maradjon. Pár hónap múlva Fraknón, majd Sopronbánfalván találjuk. Még ez év végével vándorlásainak útja Pestre vezeti. Itt mint hegedűvirtuóz diadalt diadalra arat. Itt mutatja be először saját szerzeményeit. Pest műértő köreit egészen felvillanyozza sohasem hallott virtuóz játékával. 1788-ban elkótyavetyéli anyjától rámaradt kis vagyonát és újból vándorlásnak indul. Szerte az országban felkeres sok vendégszerető és művészpártoló házat. Nyugtalan vándorlásai során számos nemesi kúriában megfordul. Csokonai és Kölcsey rajong érte. Kazinczy 1816-ban Nagyszebenben hallgatja nagy élvezettel hangversenyét, de még ebben az évben Debrecenben találjuk, ahol kottásboltot nyit. Ez idő tájt veszi utoljára a kezébe a vándorbotot. Az idő elmúlt fölötte. Már csak négy évig bírja. 1820-ban régi barátjához, Eöri Filep orvoshoz Tállyára (Zemplén megye) viszi az útja. Itt pár nap múlva ágynak dől és augusztus 11-én, 56 éves korában kiesik kezéből örökre a sok diadalt és nélkülözést látott hegedűje. Barátja hantoltatja el — örök nyugalomra — a tállyai temetőben. Lavotta homlokát múzsája csókja már ifjú korában ihlette meg, azóta a zenén kívül semmi sem érdekelte a világon. Bolyongásai közt muzsikálva-nótázva járta az erdőket és mezőket. Soha nem nősült meg, egyedüli élettársa hegedűje volt. Azóta sok zenész homlokát övezte babérkoszorú, de Lavottához hasonló egy sem akadt, aki az egész nemzeté lett volna. Emlékét a kései utódok soha el nem múló szeretete őrzi. UJVARI GYŐZŐ