A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-03 / 9. szám
Sikeres évzárók A Csemadok Nové Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezetének sikeres évzáró taggyűléséről előző számunkban már hírt adtunk. Természetesen nemcsak a járás székhelyén, de a falvakon is ünnepélyes keretek között tartják meg a helyi szervezetek évzáró taggyűléseiket, melyek minden esetben szórakoztató kultúrműsorral vagy értékes előadással vannak egybekötve. Zemnén (Szímő) január 30-án a helyi szervezet tánccsoportjainak, szólóénekeseinek és szavalóinak sikeres műsorszámai adtak ünnepi keretet az évzáró taggyűlésnek. Az elmúlt esztendőben végzett jó munkáról és az 1972-es év terveiről a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Kanyicska Béla számolt be. Mužlán (Muzsla) pedig táncmulatságot szerveztek és ugyancsak sikeres esztrádműsorral szórakoztatták a évzáró taggyűlés résztvevőit. Barok László, a helyi szervezet elnöke többek között nagyra értékelte a Csemadok járási bizottsága által Muzslán szervezett dal- és táncünnepélyt. A helyi szervezet vállalta, hogy szívesen segít a járási bizottságnak e sikeres rendezvény szervezési munkáiban. Az évzáró taggyűlést amint ezt már fentebb is említettük, táncmulatság követte: Pepes Sándor népi zenekarának pezsdítő muzsikájára a muzslaiak reggelig szórakoztak. Sikeničkában (Kisgyarmat) Henczi Béla számolt be a helyi szervezet működéséről. Nagyra értékelte a 60 tagú „Kurtaszoknyás együttes" működését; az együttes sikeres műsorszámait a járás határain túl az országos rendezvények közönsége is jól ismeri. 1971- ben például a zselizi dal- és táncünnepélyen szerepeltek nagy sikerrel. ŐSZI IRMA Csak így tovább Nagy várakozás előzte meg a Csemadok és a SZISZ borsi helyi szervezeteinek közösen rendezett szóltakoztató műsorát december végén. A fiatalok szorgalmasan eljártak a próbákra — ilyenkor a borsi kultúrház kivilágított ablakai jelezték, hogy mindegyik helyiség foglalt, mindenütt próbálnak a csoportok valamit. A késő éjszakába nyúló próbáknak meg is lett az eredménye, mert akik december 25-én a zsúfolásig megtelt nézőtéren szemlélhették a valóban válto zatos és mintegy két és fél órás műsort, elégedetten távozhattak: jelenetek, táncdalok, népi és modern táncok, magánszámok, mókás vetélkedők és egy kedves irodalmi összeállítás tették színessé, élvezetessé a kabaréműsort. Ami pedig páratlan, sőt az egész trebisovi (tőketerebesi) járásban is egyedülálló összefogásnak a jele, hogy ebben a műsorban közel negyvenen léptek fel. Negyven lelkes fiatal, olyan létszám, amellyel Fábiánék minden bizonnyal a jövőben is számíthatnak. Ugyanis a műsort Fábián Marika és az apja rendezte közösen. Egyikük a SZISZ, másikuk a Csemadok helyi szervezetének az elnöke. A műsort a Szivárvány tánczenekar nyitotta meg. Egyrészt az énekeseket kísérték, másrészt önálló számokat is adtak. Ez a kitűnő zenekar, amely mindössze két éve alakult, nagyon emelte a műsor színvonalát. A táncdalénekeseken is meglátszott a komoly felkészülés, az összeszokottság. A vidám jelenetek szereplői között kétségkívül Tárcás István aratta a legnagyobb sikert. Amint megjelent a színpadon, derültség, vidámság fakadt a nézőtéren. A partnerei szintén megállták a helyüket. Nagy közönségsikert aratott a Zelene László koreográfiája alapján bemutatott modern tánckompozíció s a két népltánc is, Kassai Béla betanításában, valamint a Fábián Gergely veszekedése, a „Boci, boci, tarka“ c. operettből. Az est egyik kiemelkedő eseménye volt az irodalmi csoport szereplése, klasszikus és mai költők szerelmes verseiből készült összeállítása, amit a kísérőzene s a fényhatások jól egészítettek ki. Fábián Zoltán szellemesen konferálta a műsort. Talán a számok közötti szünetet kellene egy kicsit lerövidíteni. A borsiak jó munkát végeztek, azóta erről Kis- és Nagykövesden is meggyőződhettek. A jövőben nyilván más szomszédos községekben is előadják jól öszszeállított szórakoztató műsorukat, s hisszük, ott sem marad el a siker. dal— A tizenöt éves Kodály Zoltán Daloskor Megbízható adataink a galántai kórusmozgalom tervszerű megindításáról jó negyven évre visszamenőleg vannak, amikor is a harmincas évek elején a Hanza Dalárda elnevezésű férfikórus, Szőke Péter karnagy vezetésével, megkezdte munkáját. Ez a kórus nem is végzett rossz munkát, hiszen néhány év alatt az akkori legjobb énekkarok közé küzdötte fel magát Szlovákiában. Sikeresen szerepelt a Nové Zámky-i (érsekújvári) és a komárnói (komáromi) országos dalostalálkozókon, az 1943-as galántai Kodály-ünnepségen és más rendezvényeken. Ez az énekkar 1945-ben megszűnt, tíz évig nem volt dalárdája Galántának. 1956 őszén, néhány lelkes és odaadó, dalolnivágyó galántai, mint Papanek Imre, Záveczky László, Gálffy László és még egynéhányan, hozzáláttak egy új dalárda megszervezéséhez. A szervező bizottság az énekkar szakmai irányítására Ág Tibort, a CSMTE jelenlegi karnagyát nyerte meg, aki Galántára költözött és az énekkar lelkes vezetőségével karöltve, alapos, lelkiismeretes, fáradságot nem ismerő munkával megteremtette a galántai Csemadok énekkart. Az énekkar vezetősége az első sikerektől felbuzdulva, felkérte Kodály Zoltánt, járuljon hozzá, hogy a galántai énekkar az ő nevét viselhesse. A Mester nagy örömmel tett eleget kérésünknek, sok hasznos tanáccsal látott el bennünket éveken át. A Kodály Zoltán Daloskor sikeresen szerepelt a különböző országos énekkari rendezvényeken, kerületi és járási dalostalálkozókon, a május elsejei és kilencedikei ünnepségeken, a járási Csemadok-napokon; kivette a részét a választási kampányból, s a kösúti emlékünnepségekről, a kerületi békenapokról sem hiányzott. Ezekben az években igen jó együttműködést építettünk ki az akkori Járási Kultúrotthonnal, amelynek vezetője Szabó László nagy megértést tanúsított munkánk iránt. Különböző objektív akadályok miatt az ének- kar 1962-ben átmenetileg megszűnt működni. Kodály Zoltán szomorúan vette tudomásul ezt a hírt. A „dalszerető galántai mezítlábas gyerekek“ unokái azonban ezután sem szűntek meg azon fáradozni, hogy a széthullott énekkart újjáteremtsék. Záveczky, Gálffy és Papanek dalostársak munkáját siker koronázta, és régi-új karnagyunk, Ág Tibor irányításával 1969 februárjában, az I. Országos Kodály-napok tiszteletére az újjáalakult Kodály Zoltán Daloskör, mint vendéglátó, igényes, szép műsorral készült erre a régen várt alkalomra. Az 1969. június 21—22-én megtartott Kodálynapokon mutatkozott be az új Kodály Zoltán Daloskor. Úgy hisszük, semmivel sem kisebb sikerrel, mint régen. Azóta is szorgalmasan dalolnak a galántai Kodály Zoltán Daloskor tagjai. Ennek tanúi voltak 1970 márciusában a szenei Szenes Molnár Albert napok résztvevői, továbbá a Lenin-centenárium alkalmából Galántán rendezett ünnepség közönsége is. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának helybeli ünnepségén, valamint a kosúti sortűz 40. évfordulóján ugyancsak sikeresen szerepeltek. Ott voltak a komáromi Egyetértés Munkásdalárda megalakulásának 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségen, valamint eleget tettek Dózsa György városa, Cegléd vasutas dalosai meghívásának és sikeresen szerepeltek a Városi Zeneiskolában. A galántai csehszlovák—szovjet barátsági ünnepség népes közönsége, a nagymácsédi választópolgárok, és még sokan mások forró tapssal köszönték meg a kórus által előadott népdalokat, a munkásindulókat, magyar, szlovák, és külföldi klasszikusok kórusműveit és természetesen a galántai Népiskola egykori tanítványának, Kodály Zoltánnak alkotásait. Sikerekben, de csalódásokban egyaránt gazdag tizenöt év van a galántai Kodály Zoltán Daloskor mögött. E tizenöt év után hirdette meg énekkarunk vezetősége a Mester 90. születésnapja alkalmából 1972-ben újra Galántán sorra kerülő II. Országos Kodály-napok feladatait, mind a közös énekkari számokban, mind pedig saját műsorunkban. Mi galántaiak szeretnénk méltóképpen szerepelni ezen a jelentős országos énekkari fesztiválon, de ugyanakkor szeretnénk helytállni a levicei (lévai) körzeti dalosversenyen, valamint a Székesfehérvár ezeréves fennállása alkalmából 1972 júniusában megtartandó ünnepségeken, ahová énekkarunk meghívást kapott. A galántai Kodály Zoltán Daloskor saját jeligéjének is vallja a Mester egyik kórusművének, a „Jeligének“ alábbi sorait: Zengjen a bátrak országában újszeri ének, ősi dal, ifjak ajkain Ámor, büszke szabadság és igaz emberség dala hajh, amúgy Isten igazában! Vén idők unokája ébredj! Dalra szabad nép! (Kodály — Jankovich: Jelige) ZÁRECZKY LÁSZLÓ A Kodály Zoltán Daloskör 11