A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-14 / 37. szám

NEVEZZÜNK. Csak a vakbelét! A többit tegyétek vissza a helyére ! Csend légy­ek ott fenti Látod, milyen szépen kifényesítettem a padlót? — Képzelje, Mancika, vagy egy tucat ven­déget hívtam és csak maga jött el! Szöveg nélkül VÍZSZINTES SOROK: 1 .Az Idézet első része. 12. Zola re­gényalak. 13. Ékezettel, eszével felfog. 14. Ádám partnere. 18. Olasz autó­márka (ford.). 17. Korszak. 18. Krajcár rövidítése. 19. Elektrokardiogram. 21. Mely személy. 23. Egyforma mással­hangzók. 24. Menet eleje. 25. Togó fő­városa. 27. Angol király. 29. Bécsi to­jás. 30. A kocsi része. 31. Lakásban van. 32. Az erő fizikai mértékegysége. 33. Kettős betű. 38. A lenini ige jövő­je. 38. Rendben van( ang.). 37. A Rhô­­ne folyó mellékvize. 38. Régi római pénz. 39. Időhatározói névutó. 41. Le­vegő görögül. 42. Após. 43. Becézett Mária. 44. Európai főváros. 45. Litera­­tus. 48. Termést betakarít. 47. Hangta­lan veret. 48. Turku finn város másik neve. 50. Égitest. 82. Nedv. 53. O. Y. 55. Izmos-e? 57. Angol dal (fon.). 80. Bécsi Utca (é. h.). 62 Fontos ásvány. 84. Tojás németül. 65. Fontos vegyipa­ri nyersanyag. 89. T-betűvel az elején: állam Ázsiában. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Folyó Svájcban. 2. Kevert tan. 3. Erna Anna. 4. Az idézet harmadik ré­sze. 5. Véredény. 8. Vannak szlovákul. 7. Levegő. 8. Esztendő. 9. Kátél 10. A hajó hátsó része. 11. Jane..., Bronte híres regénye (1—y). 12. Az idézet má­sodik része. 15. Az idézet negyedik része. 18. Állam Távol-Keleten. 20. Az idézet ötödik része. 22. A föld máso­dik legnépesebb országa. 25. Talál. 26. Egyszerű gép. 27. Kicsinyítő képző. 28. Angol szeszes ital. 34. Angol törté­net. 38. Tó Közép-Ázsiában. 40. Német hivatal. 43. Argon kémiai jele. 48. Ajándékoz. 49. Idegen szerv. 51. Függ. 54. Zamatok. 58. Nap angolul (i-y). 58. Oszkár István Béla. 59. Ezek szlo­vákul. 61. Szlovák álom. 63. Lógásban van! 66. N. H. 67. Lajos Nándor. 68. Hangtalan néma. Beküldendő a vízszintes 1. függő­leges 12, 4, 15. és 20. számú sorok meg­fejtése lapunk megjelenésétől számí­tott 6 napon belül szerkesztőségünk cí­mére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7, lehetőleg postalevelezőlapon. Az előző rejtvény helyes megfejté­se: „Vagyunk a jövendő, / Vagyunk az ígéret / Ma már a holnap / Uralja a földet.“ Zá­lváBkis NINCS TOLMÁCS összejövök egy bolgár fiúval. A barátom hoz­ta, de most itt kellett hagyja nekem, mert el kellett szaladnia valamit intézni. Rám hagyta a fiút, bemutatkoztunk, hellyel kínáltam, leü­lt és a barátom elrobogott, ők ketten tudnak egy kicsit németül, úgy értekeznek. -- Du ju szpik inglis? — mondom — és össze­szorul a torkom. Mindig ammóniákszag ül ilyenkor az orromba, mert az angol órákat többnyire el­lógtuk, nem készülvén a leckére, legbiztosabb menedékként a WC helyisége szolgált. Nem tu­dok angolul. Mégis ebben a szorult helyzetben volt képem megkérdezni: — Db Ju szpik inglis? — No — mondja a bolgár, és hatalmas szik­­latömb gurul le a szívemről. Látom, nagyon saj­nálja, hogy nem tud, de ha tudná, hogy én mennyire örülök ennek? Csönd. Kínos. — Inginer? — kérdem. — No Professzor — Aáá. — mondom én. — Brávol — mondom. Erre mond valamit, amit nem értek. — Á, á, á, — mondom. S bólogatok. Erre bele­jön s még tovább mondja, erősen gesztikulál, plasztikusan kavargat a levegőben, de nem ér­tek semmit. Mosolygok és bólogatok. Aztán elhallgat, és megint kínos csönd. — Rettenetes — szólalok meg —, de különben is mindenkivel így vagyunk. Nagyot bólint. — Hányszor, de hányszor találkozom ismerő­sökkel akikkel Csak összefutunk, és aztán nin­csen mit mondjunk egymásnak. S aztán mon­dunk mindenféle marhaságot, csak hogy mond­junk valamit. Ilyeneket, hogy: hogy vagy, meg a kedves családod, meg aztán megint elölről, meg hogy mi újság? Szóval nincsenek nyelvi nehéz­ségeink, csak közlési nehézségeink vannak, szó­val beszélni akarunk, de nincsen miről és csak beszélünk meg beszélünk. Hát esküszöm neked, jobb ha az ember egymást nem érti, mintha érti, ide feleslegesen. Mert a felesleges szavaknál nin­csen feleslegesebb. — Ja, Ja — bólogat teljesen egyetértően a bol­gár fiú. — Na örvendek hogy egyetértünk — mondom most már kissé cinikusan és röhögök —, jól je­gyezd meg, öregem: a felesleges szavaknál nin­csen feleslegesebb. Ekkor végre visszarobog a barátunk. — Na, hogy voltatok együtt? — kérdi tőlem, s mindjárt németül a bolgár fiútól. A fiú mo­solyog. S azt mondja: A, feles­leg­es szavákná­niesen felesle­gesek. — Mi ez? — kérdi tőlem a barátom hökkentem — Semmi különös — mondom. — Ezzel a fiú­val nem értjük egymást, de egyetértünk egymás­sal. * SINKÓ ZOLTÁN

Next