A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK ■ ■■■■■■■ KÖNYV Három meztelen férfi Franz Fühmann elbeszélései A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti díjas írója elsősorban mint Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós ihletett tollú fordítója tette ismertté ne­vét a magyar olvasóközönség előtt. El­beszélésgyűjteményét megelőzően már négy kötetét adták ki magyarul, köztük a magyarországi tartózkodásáról szóló Huszonkét nap című útinaplója keltette a legnagyobb figyelmet. Nemrég fordításban megjelent új kötete — Három meztelen férfi a címe — nyolc elbeszélést tartalmaz, köztük négy a gyermek- és ifjúkor, az eszmélés kisebb-nagyobb válogatásait ecseteli, a másik négy a jelen társadalmának gondjait és problémáit feszegeti az el­kötelezett írásművész morális magatar­tásának dicséretes jeleivel. Fühmann gyakorlott lélektani tudás­sal közli mondandóját, és kötete két legsikerültebb alkotása, az Indián dot és a Nagyanyám kiűzetése maradandó értékű. Ugyanígy a kötet nagyobb ter­jedelmű írását, a Tehetetlenség címűt lélekismerete és erkölcsi szemlélete emelik az átlag fölé. Elbeszélő készsé­ge a többi novellában is megnyilvánul, stílusuk azonban nélkülözi azt a fűtött­séget és szenvedélyességet, valamint a pregnáns sűrítést, amely a prózának ezt a legnehezebb műfaját közel viszi a drámához. A könnyedséget nehézke­dés váltja fel és túlburjánzik a gondo­lati töltés a csehovi lírai telítettségű természetes emberi érzelmesség kárára. Hajnal Gábor, a kötet válogatója és az Utószó jól tájékozott, elfogulatlan írója találóan jegyzi meg, hogy Franz Fühmann új novelláiban „napjaink ••morális« kalandjait vizsgálja ugyan­olyan szigorúan s ugyanolyan gond­terhelten, ahogy a múltat boncolta, legfeljebb némi enyhítő iróniával". Ehhez csak azt tehetem hozzá, hogy hiányzik írásaiból az őt megelőző nagy német elbeszélőkre — a Mann-, a Zweig-testvérekre, Feuchtwangerre és Werfelre - jellemző erős gondolati töl­tés, a csehovi érzelemgazdagság, a szív ihletett dobbanása. Egri Viktor sajnos, mert az ilyesmi nemcsak költé­szetünk, szépprózánk és az utóbbinál is gyérebben csörgedező drámairodalmunk elismerését jelentené, de afféle nagy­­korúsító népszerűsítését is, sőt, kapu­nyitást is a szlovák, a cseh vagy más anyanyelvű közönség felé. Ezért hát örömmel elegy kíváncsiság­gal ültem április 23-án este „varázs­dobozom" képernyője elé, mert a bra­­tislavai adó a tévéjátékok rendszeres hétfő esti sorozatában ezúttal Dávid Teréz: Bölcs Johanna című színművének tévéváltozatát sugározta a kassai (ko­­šicei) stúdióból. Az eredeti színművet néhány éve a MATESZ is nagy sikerrel játszotta, és a darab tévéváltozata újra bebizonyí­totta, hogy a szerző olykor valóban karakterformáló dialógusokban igyek­szik jellemezni hőseit, kinevetni s ki­nevettetni gyengéiket, mintha egyben azt is akarná bizonyítani, hogy oldot­tabb formában is lehet komoly dolgok­ról beszélni. A tévébemutató újra meg­erősítette a színházi premier után ki­alakult véleményt, miszerint tehetséges játék a Bölcs Johanna, formáját tekint­ve pedig inkább valóság­metszet mint hagyományos komédia. Az írónő való­ban aktuális családi és erkölcsi problé­mákat közelít meg a megélt tapaszta­latok hitelével és a józanul ítélő, szati­rikus „rendreutasítás" művészi szenve­délyével. ]. Svoboda rendező tulajdonképpen híven követte az írónő elképzeléseit, nem keresett „lelkizésre" alkalmas mé­lyebb mondanivalót ott, ahol nincs. Lé­nyegében ragaszkodott az eredeti szín­padi változathoz, csupán a televízió sajátos lehetőségeivel élve folyamato­sabbá, pergőbbé tette a cselekményt, kifejezőbbé csiszolta a figurák jellemét. Eleinte ugyan úgy éreztem, hogy a já­tékot talán lehetett volna dinamizálni s tömöríteni, talán a darab humorán is lehetett volna igazítani, de később ki­derült: a rendező szándékosan kerüli az ironizáló hangnem erőltetését, mert a tárgyilagos játékstílus hitelesebbnek, meggyőzőbbnek bizonyult az íróilag csak itt-ott felszikrázó komédiázásnál. Gondolom, ez a Bölcs Johanna igazi küldetése: egy jelenségre figyelmeztet, a köznapi családi élet néhány jellemző kórtünetére. Néztem a tévéjátékot, örültem a rit­ka eseménynek és a vége felé az is eszembe jutott, hogy J. Lukošiková, P. Macek, H. Grissová mellett szívesen láttam volna írónőnk darabjában a ko­máromi MATESZ vagy a kassai (Košice) Thália színészeit is. Részben mert hazai magyar írónő darabjáról volt szó, rész­ben mert valóban ritkán jutnak rádió­zási vagy egyéb színházon kívüli sze­replési lehetőséghez. Miklósi Péter Bebizonyosodott, hogy Győry lírájának van mozgató és közvetítő, a múlton keresztül a mához is szóló ereje, mondanivalója. Igazolódott az is, hogy egy-egy költő munkásságának értékelé­sekor, lírájának megközelítésekor az irodalmi színpadi előadás, a jól szer­kesztett összeállítás csak segítségül szolgálhat. A jövőben talán még inkább szorgalmaznunk kellene az értékek fel­mutatásának ilyen formáit. Az sem ártana, ha a jól szerkesztett irodalmi színpadi összeállítások valamilyen for­mában kiadásra kerülnének. A József Attila Irodalmi Színpad április 9-én mutatta be új műsorát Ipolyságon. A bemutató előtt — mely­nek nagy közönségsikere volt —, dr. Sze­­berényi Zoltán irodalomtörténész, fő­iskolai tanár tartott figyelemre méltó előadást Győry Dezső költészetéről. Az előadás és a bemutató jól kiegé­szítette egymást. A József Attila Irodalmi Színpad mű­sorának értéke vitathatatlan. A produk­ciót azonban egy-két újabb rendezői ötlettel, kifejezési eszközzel talán még színvonalasabbá lehetett volna tenni. Csáky Károly TELEVÍZIÓ A Bölcs Johanna - szlovákul Hazai magyar újságírót, sajnos, ritkán kényezteti a sors azzal a kötelességgel, hogy hazai magyar író idegen nyelvre fordított alkotásának megjelenéséről, netán­ tán színházi vagy tévébemutatá­sáról kelljen beszámolnia . . . Mondom 8 IRODALMI SZÍNPAD Csak akit lélek lelkesít... Ez a címe az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad új műsorának, ame­lyet Győry Dezső verseiből Vas Ottó rendező, hazai magyar kisszínpadi mozgalmunk ismert képviselője állított össze. A rendező célja elsősorban az volt, hogy átfogó képet nyújtson Győry lírá­jánál; a szó erejével villantsa fel iro­dalmunk kiváló egyéniségének költői üzenetét. A műsor összeállítójának s rendezőjének ez a szándéka sikerült. Vas Ottó ugyanis jó érzékkel tapintott rá Győry költészetének lényegére. Az összeállítás alapos és körültekintő mun­káról tanúskodik. A műsor vonalveze­tése, felépítése tökéletes. Eszmei és esztétikai szempontból a legértékesebb verseket szólaltatja meg a rendező. RÁDIÓ Szilágyi János: Hányas vagy? A Kossuth Rádió a minap újra közve­títette Szilágyi János nevezetes, nemrég hanglemez-változatban is megérdemelt nagy sikert aratott rádiómonológját. „Hányas vagy?­­ Huszonnyolcas . Mi már félszavakból is értjük egymást" - ismételte az adás röpke harminc perce alatt legalább egy tucatszor a vissza­térő alapgondolatot a zseniálisan elő­adó Kálmán György, s gondolom kevés olyan hallgatója akadt, akit nem ugyancsak számvetésre, korának és kor­osztályának mérlegkészítésére ösztönzött e kiváló adás. Valóban megdöbbentő életsors ada­tott e húszas-huszonnyolcasoknak, a ma éppen ötvenedik-ötvenegynéhányadik születésnapjukat ünneplő bátyáinknak, miért mégis, hogy e rendkívüli sorsokat alig-alig őrzi, mondjuk egy ilyen rádió­monológhoz hasonlítható, katartikus erejű dráma, regény, film, opera? Mert nem őrzi! Rész­eredmények, azok akad­nak, főként lírában, de drámában, epi­kában? A Meztelenek és holtak vagy a Módosulás, a Bádogdob vagy A ver­senyló halála, a Húsz óra vagy A láto­gató ugyan eredményes, olykor hatal­mas kísérletek a húszasok-huszonnyol­­casok kor és életproblémáinak a meg­örökítésére, de csak kísérletek, rész­­problémák kidolgozásával, de az össze­gezés? Az Emberi színjátékhoz vagy Az eltűnt időhöz, az Ulysseshez vagy akár­csak az U. S. A.-trilógiához hasonlít­ható nagy összegezése a mai ötvene­sek nemzedékének mindmáig csak egy van, s jellemző, hogy az sem az ún. „nyugati kultúrkörben" született: a Száz év magány. Ne mondjuk azt, hogy korai még a szintézis! Ha nem születik meg az any­­nyit próbált nemzedék adekvát nagy irodalmi-művészeti dokumentuma, akkor mit tudhat majd meg az utókor erről a rendkívüli korosztályról? Mert a szá­raz történetírás ugyan megőrzi a puszta tényeket, de gondoljuk csak meg: mennyivel szegényebbek lennénk egy­­egy adott kort illetően a Gilgames­­eposz vagy az Odüsszeia, az Isteni színjáték vagy a Faust, a Háború és béke, vagy A tulajdonságok nélküli ember nélkül? Gondolom, folytatni fölösleges. Ben­nem ilyen gondolatokat ébresztett ez a rádiómonológ. (cselényi) INNEN­ONNAN Kitty O'Neil amerikai színésznő újab­ban szupernőt játszik. Felvételünkön éppen egy 42 méter magas szálloda tetejéről ugrik le. íme, az okos papagáj. Kiskanállal eszik. A londoni Charing Cross kórház egyik szimpatikus páciense különös feladatot kapott: egy 75 méter magas régi gyár­kéményt kellett ledöntenie rádión ke­resztül, távirányítással. Az egész spek­tákulumot egy jótékonysági akció kere­tében szervezték.

Next