A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-22 / 8. szám

2 Következő számunk tartalmából: Mécs József: MINDEN NAPRA EGY TOJÁS? Fülöp Imre: HARCRA IS EDZETT A TORNA Miklósi Péter írása a MATESZ bemutatójáról Emlékek, vallomások, találkozások című sorozatunkban: RÁCZ OLIVÉR ÍRÁSA Kamocsai Imre: HÁROM DIMENZIÓ P. Zachara: NEPÁLI KALANDOK Címlapunkon Kontár Gyula fel­vétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Cs. almády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské t­ačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél Harminchét év telt el 1948 februárja óta. Február meghatározó jelentőségét életünkben nem kell külön hangsúlyozni. Nemrég egy kerekasztal-beszélgetés során nem történész vagy irodalmár, hanem egy agrárszakember Bartos Andor, a dunaszerdahelyi Járási Mező­­gazdasági Igazgatóság vezetője fogalmazott képletesen, amikor azt mondotta: „A fáraók piramisokat építettek, hogy az utókor számára fennmaradjon a nevük. Szerintem, a csallókö­zi emberek az utóbbi három és fél évtizedben maradandóbbat alkottak, mert a piramisok építésénél ezrek pusztultak el, nálunk viszont jól élnek azon a piramison, amelyet mi építet­tünk fel. Végtelenül boldog vagyok, hogy ré­szese vagyok annak a nemzedéknek, amely ezt véghez vitte". Ez így igaz, hiszen a történel­met valóban az emberek alakítják, és a törté­nelem folyamán ilyen nagy arányú fejlődést még soha sem ért el az ember. Ennek bizonyí­tására épp egy adatot használnék az említett kerekasztal-beszélgetésből. Míg az utóbbi év­század hetven éve alatt a hektárhozamok csupán 140 kilóval növekedtek, addig az utóbbi harminc év alatt az ötszörösére emel­kedtek. A CSKP egész tevékenysége megala­pítása óta arra irányul, hogy valóra váltsa az ember következetes szociális felszabadításá­nak és sokoldalú fejlődésének programját. A februári győzelem és a szocializmus építésé­nek fő irányvonala megteremtette a szükséges feltételeket ahhoz, hogy fokozatosan döntő változásokat eszközöljön a társadalom életé­ben. Gazdasági erőink állandó fejlesztése és a munka szerinti elosztás szocialista elvének érvényesítése fokozatosan megteremtette a feltételeket a lakosság reáljövedelmének olyan növekedéséhez, amely lehetővé tette a nép valamennyi rétegének a javak egyenletes fo­gyasztását. A fogyasztás növekedésével kapcsolatban azonban látnunk kell azt is, hogy ez nem lehet öncélú. Hanem csupán eszköze az egyén és a társadalom sokoldalú felszabadításának. A ki­termelt és elfogyasztott értékek mennyisége csak befolyásolja az ember életét, de önmagá­ban nem alakítja az életet Társadalmunkban az élet gazdagsága elsősorban a munkában és általában az ember képességeit fejlesztő olyan tevékenységben rejlik, amelyek fokozzák azt a lehetőséget, hogy nemcsak saját hanem az egész társadalom érdekeinek megfelelően ér­vényesüljön. Életszínvonalunk elválaszthatatlan része erős kapcsolatunk a kultúrához és művészet­hez. A kultúra és a művészet széleskörű társadalmi támogatása, demokratizmusa és az anyagi alap kiépítése lehetővé tette, hogy mindenki hozzájuthasson a kultúrához és a kultúra mindannyiunk mindennapi szükségle­tévé vált. Tulajdonképpen minden háztartás­ban egy vagy több rádiókészülék, minden családban televízió van. A színházak, mozik, könyvtárak, hangversenytermek, képtárak és múzeumok hálózata nemzetközi viszonylat­ban a legfejlettebbek közé tartoznak. Orszá­gunk 85 állandó színházát évente csaknem tízmillió néző látogatja. E napokban kaptuk kézhez a Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentését, népgazdasá­gunk tavalyi fejlődéséről. Ez a dokumentum ismét kihangsúlyozza, hogy elért eredménye­ink lehetővé tették az életszínvonal megőrzé­sét, minőségi fejlesztését a szociális biztonság további szilárdítását. A jelenlegi nemzetközi viszonyok mellett ez nem kis eredmény, és arra ösztönöz, hogy továbbra is szocialista gazdaként kell viszonyulnunk feladataink tel­jesítéséhez, tudatosítva, hogy nemcsak az ér­tékek használói, fogyasztói vagyunk, hanem egyúttal termelői és előállítói is. Az Alsó-Garam mentén 1944 december vé­gén uralkodó nyugalmat a Budapesten kö­rülzárt hatalmas erők kiszabadítására törek­vő német parancsnokság újabb kísérlete tör­te meg 1945. január elején. Az ennek érde­kében létrehozott csoportosítás 13 páncé­los- és 2 gyaloghadosztályból, valamint 1 gépkocsizó dandárból állott. Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjának meg kellett semmisítenie az ellenség páncé­los egységeit. A tervezett támadás során nehéz felada­tok vártak a hosszú harcokban kimerült és nem teljes hadrendű szovjet csapatokra. A jól kiépített, lövészárok-rendszerrel és tűz­fészkekkel rendelkező, páncélelhárító tüzér­séggel megerősített és többek között akna­mezőkkel is ellátott Garam-menti német vé­delem komoly akadálynak tűnt. Szovjet szemszögből az erőviszonyok nem voltak éppen kedvezőek. Az ellenfél által felvonult Felszabadító harcok az Alsó-Garam vidékén (1945 január—február) latott erők 60 ezer katonát, 100 tankot, 580 ágyút és aknavetőt számláltak. A két szovjet gárdahadsereg együttesen 65 ezer katoná­val, 214 tankkal, 714 ágyúval és aknavetővel rendelkezett. 1945. január 6-án hajnali három órakor megindult a szovjet támadás az Alsó-Garam 36 kilométeres szakaszán, Vezekénytől (Vo­­zokany) a Garam és a Duna összefolyásáig terjedő szélességben. Már a támadás más­napján rendkívül heves harcokra került sor elsősorban Köbölkút (Gbelce) és Bátorkeszi (Vojnice) birtoklásáért. Az ellenfél a szovjet csapatok megállítására a legkomolyabb kí­sérletet a Štúrovo térségében végrehajtott ellentámadással tette, amelyben egy gépesí­tett gyalogezredet húsz páncélos is támoga­tott. A Garam keleti partjáról irányított tüzér­ségi tűz azonban mégiscsak meghátrálásra kényszerítette a hitlerista csapatokat. Az Folytatás a 4. oldalon Szovjet tüzérség lövi az ellenség állásait Emlékmű a Léva melletti Siklós hegyen Archívumi felvételek

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék