A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-12-23 / 52. szám

200 ÉVES ORVOSI TANÁCSOK A MINDENES GYŰJTEMÉNYBŐL pontjában. Ez érthető, hiszen például, a bak­­terológiai, járványtani ismeretek hiánya mi­att, a különféle járványos megbetegedéseket is elsősorban a táplálék, illetve a levegő „romlottságára" vezették vissza. Általánosan elterjedt volt az a tévhit, hogy a nyers gyü­mölcs —­különösen a barack, szilva — evése hideglelést, azaz lázas megbetegedést, sőt vérhast is okozhat. A Mindenes felveszi a harcot e balhiedelem ellen, s 1789 nyarán, a gyümölcsérés idején leszögezi: „nem a jól meg­értt gyümölcsöktől, hanem a sok kövér hústól leli­ ki a hideg a Magyart." Egy másik írás arra figyelmezteti a szülőket, hogy a gyermeknek reggelizni is kell, s a „fölöstö­­köm"-re — reggelire — legmegfelelőbb ele­del a gyümölcs. Abban az időben, amikor az egyik legelterjettebb betegség az „ínyeket TUDOMÁNY­­TECHNIKA A seregélyfürdőtől a kristályig Bizonyára igencsak meglepődnénk, ha orvo­sunk — gyulladt szemünket látva — az iránt érdeklődne, meg tudjuk-e különböztetni a hím seregélyt a nősténytől. A Mindenes Gyűjteményt olvasó „szemfájást" azonban e kérdés nem lepte volna meg, hiszen a komá­romi lap két alkalommal is foglalkozott a „seregélytürdővel". Először egy „kipróbált" receptet ajánl: a szemfájás többször napjá­ban mossa meg a szemét abban a vízben, amelyben előzőleg három hím seregély fü­­rödte ki magát. Néhány héttel később a Mindenes egyik olvasója szól hozzá a témá­hoz, azt állítva, hogy a seregélyfürdő gyógyít­ja a hályogos szemet is. Ő is hangsúlyozza azonban, hogy a víz csak akkor hatásos, ha abban hím seregély fürdött. Ezért önzetlenül közli azokat a jeleket, melyek alapján bárki felismerheti a hím példányt. Az ismertetője­­lek egyik legfontosabbika a madár éneke, ugyanis „a nőstény is énekel, de nem oly szépen, mint a hím". Elhamarkodott s egyoldalú lenne ítéletünk, ha a fentebb idézett — éppen kétszázéves — kuriózum alapján akarnánk megítélni az első magyar nyelvű ismeretterjesztés hősko­rában. A Mindenes Gyűjtemény ugyanis az első olyan magyar nyelvű folyóirat volt, amely rendszeresen közölt egészségnevelő, egészségügyi felvilágosító írásokat. Már az 1789. január elsején megjelent első sza­kaszban, de különösen az 1789. július 1. és 1790. június 30. közötti — heti két alkalom­mal megjelenő — „levelekben" bőven talá­lunk olyan írást, amely megállta volna helyét bármely, korabeli orvosi könyvben is. Lapoz­zuk tehát a sárgult „leveleket", hogy hű képet kaphassunk arról, mit s hogyan ter­jesztett a Mindenes Gyűjtemény. Hűen a lap jelszavához — mindennek tetszeni lehetet­len, akarni együgyüség — csupán azokat az írásokat vesszük számba, amelyek az egész­ségneveléssel, az egészségügyi ismeretek terjesztésével foglalkoznak. rothasztó súlyú, azaz a skorbut, a gyümölcs­evés propagálása — ha nem tudatosan is — e C-vitaminhiányos állapot megelőzését is szolgálja. A vitamindús gyümölcs mellett a tej a másik alapvető összetevője az ésszerű táplálkozásnak. Ma is helytálló tehát a Min­denes véleménye: „a tehénnek teje eggy a leg­jobb eledelek közül”. „Ma a gyümölcsök felől szelídebben ítélünk .. Az egészségnevelés szerves részét képezik az életmóddal, életvitellel kapcsolatos taná­csok. A felvilágosodás korában különösen az életvitel két alkotóeleme, a táplálkozás és a személyes higiénia állt a figyelem közé.­ „A Kaffé hasznos is, ká­ros is lehet" Koffeinimádó korunkban nem lesz haszonta­lan, ha ismertetjük a kétszáz évvel ezelőtti véleményeket a kávéról. „A kafféval való kereskedés" c. írás két szempontból is figye­lemre méltó. Egyrészt megtudjuk belőle ,melly sok holmi kívántatik a kafféitalhoz: kaffé-tartó, főző, pergető, őrlő, kalán (kanál), finzsa (bögre), tzúkor, tej­forraló, tejes-kan­na”; másrészt e felsorolás érdekes gondolat­­menetre ösztönzi a cikk szerzőjét. Minél több kávét isznak az emberek, annál több kell a megnevezett „holmikból", melyek elő­állítása sok „munkás embernek" ad kenye­ret. Tehát e látszólag csak pénzt „pazarló" szokás, a kávéivás, más szemszögből nézve lehet hasznos is. Ilyen a természet rendje — szögezi le a cikk szerzője — s ezt erőszakkal befolyásolni nem kell, mert „szabadság a világ élete, a kénszerítés halála". Talán nem túl erőszakolt belemagyarázás ama sejtel­münk, hogy az 1789. szeptember 29-én megjelent írás szerzője így próbált utalni a Franciaországban végbement változásokra. A „felséges császári s királyi kegyelmes en­gedetem mellett" kiadott lapban ugyanis aligha lehetett volna nyíltan kiállni a szabad­ságot egyik jelszavának kikiáltó francia forra­dalom mellett. Visszatérve azonban a kávéhoz, a lap egyik „találós meséje" , találós kérdése azt is elárulja, hogyan készült 1789-ben a „kaf­fé-ital" . A tűzön kémérlés nélkül meg­pörkölnek. Azután keréken apró porrá törnek, S a vízbe áztatván porát törtt testemnek Főzik, míg gyász színe lészen a tevemnek; Osztán testem porát meg­vetvén ki­öntik. Gyászos levét pedig a torkokba döntik. .. már most némely­­lyek mázolni is szeretik képeket, s nem is szop­tatnak .. Feltétlenül meg kell emlékeznünk még egy „italról", melynek fontosságát, hasznát a Mindenes többször kiemeli. A kisdedek ita­láról, az anyatejről van szó, pontosabban a szoptatás fontosságáról. A kor leghíresebb doktora, a debreceni főorvos, Weszprémi István (1723—1799) az ellen a káros bécsi divat ellen emeli fel szavát a Mindenes hasábjain, hogy egyre több édesanya — szépségét és egészségét féltve — „engedi át" a szoptatás kötelességét a dajkának. Pedig — oktat a szakember — „maga a bölcs Teremtő úgy alkotta a Fejér nép természetét, hogy az édes Anyáknak éppen ne legyen káros se egészségekben se szépségekben saját gyermekeik szoptatások". A Mindenes egy másik írása szerint az anyatej „minden herbaténél" — gyógynövényből készült te­ánál — jobb a kisded számára. Ez az írás átvezet minket az egészséges életmód másik pillérének, a személyes higiénia, pontosab­ban a fürdés fontosságának hangsúlyozásá­hoz. „A ferdés eggy eszköz az egésségnek fel­tartására". Ám nem a meleg fürdő! Már a kisdedeket hozzá kell szoktatni a hideg víz­hez — olvashatjuk a már említett, az anyate­jet dicsérő írásban — mert az „állandó egésséget készít nekik nagy korukra". A felnőttek se féljenek a hideg víztől, bukjanak bátran fejjel a vízbe, hiszen az „Anglusok s Frantzok” is így csinálják. Ma is megfonto­landó az a tanács, hogy különösen az idegek gyöngeségében szenvedők — mai szóhasz­nálattal : a neurotikusok — éljenek gyakran a hideg fürdőkkel. A „vízzel való mosás" aján­latos a fogak tisztán tartására is, ám ha ez nem elég, megpörkölt kávé porával vagy kenyérhéjjal kell a fogakat „dörgölni". Ma is helytálló megállapítása a Mindenesnek: „... sok Szülék a sok tzúkor, s egyéb édes­ségek által gyermekiknek fogaikat el­ront­­ják". 16 Ám a kávé „gyászos levét" nem mindenki­nek ajánlatos a torkába dönteni. „A kávé plántáról" c. terjedelmes, nyolc oldalas ta­nulmány ugyanis már orvosi szemmel is vizsgálja a kávét, s annak ivását sem a gyermekeknek, s­em „azon fejér személyek­nek, kik az anyai méh miatt szenvednek" nem ajánlja. Azoknak pedig, kiknek „gyenge s érzékeny tagjai" vannak, egyenesen életve­szélyes lehet a kávé: „erős itala ... szél­ütést is okoz". Egyébként a korabeli orvosi véleke­dés szerint a kávé hasznos ital, mivel „igen segíti az eledelek meg­emésztését". „Ha ragadós a nyava­lya .. " A tisztaság, a higiénikus követelmények be­tartása egyik útja a betegségek elkerülésé­nek. A másik út, mai tudásunk szerint fogal­mazva : a fertőzés tovább terjedésének meg­akadályozása, a fertőző beteg izolálása. En­nek felismerése már körvonalazódik a Min­denes egyik-másik írásában is. A korabeli felfogás szerint a „ragadós nyavalyák" fő oka ,a Dunának gyakori ki­áradásából hátra­ma­­radó tavak, mozsárok, nevezetesen pedig a Vár árkaiban meg­penészedő vizeknek gő­zölgéseik". Egy további írás azonban már arra is figyelmeztet, hogy abban a szobában: „Levegő-eget kell a tü­dejébe be­fúni!" A Mindenes Gyűjtemény egészségügyi té­májú írásainak jelentős hányada foglalkozik a bajba jutottak megsegítésével, a mai érte­lemben vett elsősegélynyújtással. Hasonlóan az életmódra vonatkozó tanácsokhoz itt is váltakoznak az ésszerű, sokéves tapasztalá­son alapuló tanácsok a kevésbé racionális ajánlásokkal. Még az orvostörténészt­­ is meglepi például a „vízbe fukttak" esetén alkalmazandó módszer: „Levegő­eget kell a tüdejébe bé­fúni... az eggyik orra lyukába dugják a fúvónak tsőjét, s azzal fújjanak levegőeget, de úgy, hogy a másik orra lyukát és száját zárva tartsák. Ha fúvó nints, vala­­melly erős mejjű ember véghez viheti ezt." Nem tévedés, annak a szájból orrba való légzésnek leírását olvashatjuk a 200 éves lapokon, amely napjainkban is az újraélesz­tésnek egyik leghathatósabb módja. A ta­nács szépséghibája: csak ötödik lépésként ajánlja a befúvást, miután egyéb, kevésbé racionális módszerek csődöt mondtak. Ha­sonló a sorrend a megfagyott ember újjá­élesztésekor is, s egyezik a folytatás is: ha a befúvás nem segít „dohány füsttel kell kris­­télyozni". A kristály, beöntés, allövet nem ismeretlen fogalom a művelt olvasó előtt. Ami zavaró, hogy lehet füsttel kristélyozni ? A dolog magyarázata: eredetileg a dohány fő­zetét „öntötték" a belekbe, később tértek át a dohány füstjére — de az elnevezés nem változott. Elmés szerkentyűk egész sorát fej­lesztették ki e művelet megkönnyítésére, sőt mint azt a Mindenes is hírül adta: „az e végre készített eszközt a mostani leg­újabb Felsőbb rendelés szerint már minden Sebor­vosnak meg kell szerezni”. S ha nem volt a közelben seborvos? Erre is ad tanácsot a Mindenes: megteszi egy kettétört pipaszár is, a kupak nélküli vége kerül a „megmenten­dő" végbelébe és egy másik pipából felszí­vott füstöt fúj be a megmentő a pipaszár bélből meredező nyílásába. Egyébként a „klasszikus" kristélyozásra is gyakran talál a Mindenes javallatot, sőt egyik írása azt ne­hezményezi, hogy nálunk sok beteg iszonyo­dik a beöntéstől, „holott pedig más orszá­gokban a Fejedelmi Emberek s Asszonyok inkább élnek tíz kristéllyel, mint­sem eggy purgátlóval" (hashajtással). Időnk s terünk véges, de talán ennyi is elég annak felvillantására, milyen „orvosi taná­csokat" kaptak a Mindenes Gyűjtemény ol­vasói. Elfogultság nélkül állíthatjuk: Péczeli József s munkatársai 1789. január elsején olyan folyóiratot indítottak útjára, melyet büszkén vallhat elődjének napjaink egész­ségnevelése is. Dr. KISS LÁSZLÓ ahol „ragadós nyavalyában" szenvedő beteg fekszik „se ne egyenek, se ne igyanak­. .. orszásokat és kezüket gyakorta meg­mos­­sák". Az írás szerzője már sejti, hogy a ragadós nyavalyák fő terjesztői nem a várár­kok, pestises temetők — komáromi példák — gőzölgései, hanem a beteg ember váladé­kai. Ezért indít harcot a Mindenes a dajkák azon szokása ellen, hogy a rájuk bízott, még fogatlan gyermekeket „rágottal" etessék: „eggyik ember a másikkal a maga betegsé­gét semmi által sem közölheti könnyebben, mint a nyál által".

Next