A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-21 / 12. szám
GONDOLKODÓ Az Erdélyi Szépmíves Céh A múlt nyáron történt, egyik komáromi utam alkalmával meglátogattam Kis Mihályt, a Csemadok területi titkárát. Lakásán fogadott, és régi szokásomhoz híven a könyveken siklott át tekintetem. Szobájában, a padlótól egészen a plafonig nyúló könyvespolcán pillantottam meg az Erdélyi Szépmíves Céh halinakötésű kiadványait. Már nem emlékszem, hogy mennyi volt a "fehér posztóba öltöztetett" könyvek száma, de abban megegyezett véleményünk, hogy a Szépmíves Céh vezetői nemcsak a könyvek szerkesztéséhez, a szerzők megválogatásához értettek remek kézzel, hanem a könyvterjesztés tudományából is jelesre vizsgáztak. Könyveik nemcsak Erdélyben és Magyarországon találtak táptalajra, hanem eljutottak a történelmi Felvidékre, országhatárokon át az I. Csehszlovák Köztársaság magyar falvaiba is. Sőt, a zömében szlovák környezetben élő magyarok is olvashatták a formás köteteket. Miska barátom bölcsen mosolygott dús bajusza alatt és velős elmélkedésünkre azzal tette rá a pontot, hogy íróasztalának egyik fiókjából színes díszoklevelet vett elő, amelyet Nagy Bélának, anyai nagyapjának küldtek Búcsra. A díszoklevél nyilván a Szépmíves Céh fennállásának 15. évfordulóján készült, aláírói Bánffy Miklós, Kemény János és Kós Károly voltak. Az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi írószervezet alapításának tervét 1924. március 29-én tették közzé a kolozsvári Keleti Újságban. Ám az első könyv — Gulácsi Irén: Hamueső című regénye — 1925-ben került az olvasók asztalára... A minap kisebb leltárat tartottam könyveim között, melynek eredményeként kiderült, hogy a "szépmíves", halinakötésű könyvekből 9 példány megmaradt birtokomban. Mondom megmaradtak, mivel emlékezetem szerint több, jó állapotban lévő kötetem is volt belőlük. A könyv forgandó, az idők folyamán egy-egy példány valahol elmaradt. A könyvtáramban lévő kötetek szerzőinek listájára érdemes odafigyelni: Kemény János (Kutyakomédia), Karácsony Benő (Új élet kapujában), Makkai Sándor (Egyedül), Szántó György (Stradivari; Fekete éveim), Nyírő József (Uz Bence; Kopjafák). Az utolsó kötetem, az Erdélyi csillagok című antológia, amely több szerző munkájának eredménye. Az Erdélyi Szépmíves Céh rövid történelméhez tartozik, hogy húsz év alatt (1944-ben megszűnt) 14 sorozat keretében 133 címet adott ki, 163 kötetben. A kolozsvári Mózes Huba irodalomtörténész szerint a fenti címekhez járul még továbi 11 cím, 12 kötetben. A 144 címen 53 szerző "osztozik"; az élen Tamási Áron áll 13 kötettel és címmel. Őt követi Makkai Sándor 9 címmel és 11 kötettel, majd Nyírő József következik 6 címmel és 9 kötettel. A sikeres írói közösséget, a Szépmíves Céhet a második világégés után megszüntették. Most azonban örömmel olvastuk a hírt, hogy az Erdélyi Szépmíves Céh újraalakult, elnöke Szőcs Géza, tagjai Bálint Júlia, Keresztes Zoltán és Mózes Huba. Az újonnan alakult céh levélben fordult a magyar olvasókhoz. Többek közt az alábbiakat írták: "A romániai új körülmények között a céh újraindulását a felcsillanó igazságos jövő és a sanyarú jelen szükségleteinek kielégítése diktálja. Kós Károly példáját követve, nekünk is alapító és pártoló tagok segítségével kell célunkat elérnünk: a régi céh kiemelkedő könyveinek hasonmás kiadását tervezzük, régi és mai erdélyi magyar írók munkáit kívánjuk megjelentetni." László Ferencnek a Ring 7. számában közölt írása is azt sejteti, hogy az agyonhallgatott Erdélyi Szépmíves Céh teljesíti majd küldetését, és külföldön is támogatókra, de mindenekelőtt olvasókra talál... Lapozgatván a régi köteteket úgy érzem, hogy az erdélyi magyarság ősi szelleme szól belőlük, a ma emberéhez küldi üzenetét, csakhogy az élet bonyolultabbá vált napjainkban. Ámde a jó könyv ma is az ember támasza lehet tisztán és töretlenül. MOTESÍKY ÁRPÁD *lerdélyi@ilépmivendék örömmel tapasztalta SLIo. AAMUxii a* erdélyi irodalom iránt tanúsított szeretetét és áldozatkészségét, őt az erdélyi pelikon magyarországi barátai közé választotta, aminek igazolásául neki a jelen díszoklevelet szolgáltatjuk ki kérve, hogy ápolja továbbra is azt az elszakíthatatlan lelki kapcsolatot, amely a magyarországi és erdélyi irodalmat egymáshoz nizi.oozívár, 1050 A HÉT 5