A Hét 1992/2 (37. évolyam, 27-52. szám)

1992-09-25 / 39. szám

ÉLŐ MÚLT Az én háborúm ť (Részletek egy gömöri tanító naplójából) Egy kis füzetecske fekszik előttem. Fedele tépett, megsárgult lapjain helyenként elmosódtak a sorok. Aki teleírta lapjait, már nem ól. Tomory Lajosnak hívták, és tanító volt a Rimaszombathoz közeli Simonyiban. Mikor a füzetkét úgy ötven évvel ezelőtt megvette, valószínűleg jegy­zeteinek szánta. Akkortájt éppen Budapesten tanult. Mindez a kis füzetből tudható meg, mivel annak első oldalára gondosan rajzolt betűk­kel írta be, mikor és hol végezte iskoláit, milyen okmányokat (bizo­nyítványokat, kinevezéseket, okleve­leket) kapott, hol adták ki azokat, sőt, még azt is, milyen szám alatt. Bevezette, mikortól meddig volt tény­leges katona, mikor, hol és hány napig vett részt gyakorlaton, átkép­zésen, tanfolyamon. Ez utóbbi adatok azért sem érdektelenek, mert amikor íródtak (1942-ben), már javában dúlt a második világháború, s viszontag­ságai elől a jegyzetek írója sem térhetett ki. A füzetkóben a címeket, telefon­számokat, kiadásokat tartalmazó né­hány oldal után hirtelen egészen más jellegű feljegyzések következnek. A hatodik lap szélén egy dátum olvas­ható: 1944. augusztus 24. Fölötte egyetlen mondat: Az én háborúm. Innentől kezdve a sorokat már nem 10 A HÉT Tomory Lajos tanító, hanem Tomory Lajos zászlós írja. Tanulságos lenne közzétenni az egész naplót, benne mindazt, ami az akkor harminckét éves simonyi tanítóval a háború hátralévő hónapjaiban történt, amit gondolt, érzett a lövészárokban, me­nekülés közben, a kórházi ágyon fekve vagy később a fogolytáborban. Erre azonban itt és most nincs mód és hely. De talán néhány részlet is elég lesz ahhoz, hogy érzékeltessük, mit is jelentett a háború a Tomory Lajoshoz hasonló egyszerű emberek számára. A napló A második világháború Tomory Lajos számára 1944. január 31-én kezdődött. Akkor hívták be először Székelyudvarhelyre rendkívüli gya­korlatra. Onnan február 28-án még hazatérhetett feleségéhez, kislányá­hoz, de mindössze két hónapot töltheted otthon. A második behívó április elején érkezett. Tomoryék szeptember 11-éig Székelyudvarhe­lyen tartózkodtak, de az oroszok előrenyomulását már nem tudták feltartóztatni, s feladva a várost visszavonultak Magyarország belseje felé. A karácsonyt már Székesfehér­vár környékén az első vonalban töltötte Tomory Lajos. Akkor kerültek a naplójába a következő sorok. December 24. Ismét harc az orosszal. Karácsony szombatja. Még nem volt ilyen sivár karácsonyom. Az otthoni kedvesek vajon hogy ünne­pelnek? Ismét német szere­­tetcsomagot kaptunk. Violám, csoko­ládéevés közben rátok gondolok. December 25. KARÁCSONY a lövészárokban. Egész nap nagy ak­na- és gránáttúz. Egy gránát a bunkerba is becsapódott. Kovács hadnagy megsebesült. Nincs orvos. (Hajszálon múlt, hogy nem engem talált el.) December 26. Karácsony második napját is a lövészárokban töltjük. Elég nagy a hideg. Ha megélünk, betegség nélkül nem ússzuk meg a frontot. Egy tüzérségi lövedék a bunker elé csa­pódott, ahova éppen be akartam menni. December 31. Vasárnap. Az év utolsó napja. Egy patak medrében, a jégen hálunk már harmadik éjjel. A koszt jó. E sorokat egy lövészá­rokban, pokróccal letakarva, villany­lámpa mellett írom. Este nyolc óra. Vajon mit hoz az új év? Jolán, Violám, csak ti boldogok legyetek a többi kedveseimmel együtt. Tomory a Fehérvár környéki har­cokban légnyomást kap, és kórházba kerül. Ez lesz a szerencséje. A hátráló német és magyar csapatok ugyanis a sebesülteket is magukkal viszik, akiket majd Sopronban egy kórház­­vonattal Németország felé irányíta­nak. A határt március 30-án lépték átl Március 30. Nagypéntek. Hontala­nok lettünk. Mikor térhetünk vissza a hazánkba? Mikor láthatjuk meg a családunkat? (Ma van a 33. szüle­tésnapom.) A vonat Bécsen keresztül megy. A közelebbi úti cél Badgastein, ahol aztán napokig az állomáson, a vago­nokban vesztegelnek. A szerelvény április végén folytatja útját Salzburg felé, ahol gyűjtőtáborban helyezik el őket. Itt éri őket Mussolini kivégzé­sének, majd Hitler halálának híre. A várost május negyedikén elfoglalják az amerikaiak. Erről a napról a következőket olvashatjuk a naplóban. Május 4. A várost nyílt városnak nyilvánítják. A házakra felkerülnek az osztrák lobogók és a fehér lepedők. (Elózó este csomagok "osztása"). Az amerikaiak reggel bejöttek a városba. A táborunkban délután összeszedték a fegyvereket és összetörték. Egyéb­ként barátságosak. Ma tehát már foglyok vagyunk. Számunkra a hábo­rú befejeződött. A táborban megjele­nő amerikai katonák konyakot, cso­koládét, kekszet, cigarettát, kávét, konzervet osztogatnak. Visszatér a régi tisztelgés. A foklyok élete Salzburgban nem volt rossz, az ellátás a körülmények­hez képest jó volt, tisztességes bánásmódban részesültek, amelyről a pünkösdvasárnap alkalmából a naplóba bekerült feljegyzésekből is meggyőződhetünk. Május 20. Pünkösdvasárnap. Ki­lenc órakor tábori mise. Pintér vezérőrnagy rövid beszédében jobb jövőt és mielőbbi hazatérést kíván. Délután két órától lovasünnepély a tábor melletti téren. A magyar foglyok is közreműködtek... Az amerikaiak öszvéren, lovon, tehénen mutattak be tréfás lovaglást, lasszódobást Bohó­cok. Rengeteg amerikai katona és igen sok magyar fogoly volt jelen vegyesen. Mintha nem hadifoglyok volnánk, úgy barátkoztak velünk az amerikaiak. A baraktábor 25—30 kataszterholdnyi területen fekszik, kb. 10 hosszú barakkal, ugyanannyi is­tállóval. A barakkok között nagy konyhakertek, széles betonutak (most érik a saláta, retek, lesz sok karalábé meg káposzta is.) Van vízvezeték, rendes mosdók, WC, villanyvilágítás, 2—6—20 személyes szobák, ahol szekrény, ágy, asztal, szék a beren­dezés. A táborban 1500-an vagyunk. A konyha hatalmas, modern. Az étkezést konzervekból állítják elő. Elég egyhangú, jó volna egy kis zöldfőzelék. 20 dekg. kenyeret ka­punk, amely nagyon kevés. Sajnos, ebben a "luxustáborban" nem sokáig maradnak. Június 8-án már tovább küldik őket München irányába. Néhány napot egy Mülbach nevű majorban töltenek. Ott éri őket a hír a csehszlovák kormány kitele­pítési terveiről. Június 18. A párizsi rádió bemond-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék