A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-25 / 39. szám

ja, hogy Csehszlovákia a németeket és a magyarokat ki akarja telepíteni. (Na jól nézünk ki. Vajon mi lehet otthon?) Valószínűleg e hírrel kapcsolatban a táborban összeírják azokat a hadi­foglyokat, akik valamely utódállam állampolgárainak vallják magukat. El­különítik, majd Münchenen túlra, egy Hohenfels melletti táborba szállítják őket — sokkal rosszabb körülmények közé. Június 23. Autón indultunk Münche­nen át Neumarktba, onnan tovább egy hadifogolytáborba. Csomagvizs­ga (óra, bicska, borotva, töltőtoll elvétele), alvás a szabadég alatt. Kettős drótkerítés, kívül fatornyokban géppuskás őrök. Eddig szabadok voltunk aránylag, most lettünk igazán foglyok, pedig haza akartunk menni. A koszt igen gyenge. Kenyeret három napra adnak 10 dkg-ot Június 30. Napi étkezés: reggelire keserű feketekávé, ebéd fél deka sajt, egy deka szalámi, vacsora, leves. Egész napra 10 dkg kenyér, a leves 15 kg húsból, 30 kg krumpliból készül 670 ember részére. Igen nagy az éhség, az emberek füvet esznek nyersen vagy főre. A nehéz tábori élet, a nélkülözések, a bizonytalan jövő mellé egyre rosszabb híreket kapnak a Csehszlo­vákiában élő magyarok sorsáról. Az otthon utáni vágyódás aggodalommal párosul. Augusztus 11. Japán letette a fegyvert. Ezzel teljesen befejeződött a második világháború. A Jóisten megőrzött bennünket a nagy világ­égés közepette. Csak az otthoniakról tudnám, hogy mi van velük? Mikor szabadulnak a "fogságból"? Az ő körülményeik a háború befe­jezésével sem változtak. A menü továbbra is többnyire krumplileves vagy takarmányrépa-leves. A mi kró­nikásunk rajzolással próbál enyhíteni helyzetén. Arcképeket, táborrészlete­ket rajzol cigarettáért. A cigarettát aztán továbbcseréli konzervre, ke­nyérre. Szeptembertől kezdve napról napra javult az ellátás. Még a táborból is kijárhattak dolgozni. Mindez a foglyok hangulatában is tükröződik. Szeptember 9. Másfél hete amerikai koszton vagyunk. Minden nap egy szelet csokoládé is jár. Ma 135 drb lengyel cigarettát, két szappant, pú­dert, fogport, brillantint, egy szivart, csokoládét kaptunk. Ebéd: tojásos krumpli, borsó, húsos paradicsomos szaft, feketekávé. Vacsora: zöldség­leves, tejberizs, fekete. Október 1. A hosszú őszi estéken nagy az unatkozás. A legénység citerát készített, muzsikált. Egy-két fiú kifesti magát, felöltözik lánynak és folyik a tánc. A kapott három doboz púdert viccből egymásra öntözzük. A táborban folyton azt rebesgetik, hogy nemsokára mennek haza. A foglyok egyik helyi újságból tudomást szereznek arról, hogy a Passauban levő csehszlovák összekötő tiszt fel­szólítja a magyar és német nemzeti­ségű csehszlovák állampolgárokat, hogy összeírás végett jelentkezzenek Passauban. A határidő szeptember harminc. Ha addig elmulasztják a jelentkezést, elveszítik jogukat a ha­zatérésre. Hohenfelsből 132 fogoly jelentkezett. A hazatérésre október 18-án került sor. Október 18. Kiengedtek a hohen­­felsi fogolytáborból. Három tábla cso­koládét, negyedkiló sajtot és kenyeret kaptunk útravalóul. Passauba délután kettőkor érkeztünk meg. Október 19. Úgy hírlik, a hazaszál­lításokat beszüntették, mert Magyar­­országon forradalom van, s az oro­szok megszállták a Dardanellákat. Tomoryék így gyalog indultak útnak. Hat társával együtt szekéren, vona­ton, csónakkal és gyalogszerrel nyolc nap alatt tette meg a több mint ezer kilométeres utat. Október 28-án ér­kezett haza Rimasimonyiba. Tomory Lajos tanító kálváriája ezen a napon ért véget. És ezen a napon fejeződik be a napló is. Az utolsó bejegyzés egy bibliai idézet: "Hagyjad az Úrra a te útadat és bízzál benne, majd ő teljesíti... Zsolt. 37. 5. o. Tomory Lajos simonyi tanító naplóját S. Forgon Szilvia dolgozta fel Fotó: Könözsi KINCSÜNK AZ ANYANYELV Van-e alkalmatossági vizsga? Hazai hetilapban olvastam még tavaly a szlovákiai magyar diákok magyarországi továbbtanulási lehetőségeiről szóló cikkben ezt a jelzős kifejezést: alkalmatossági vizsga. Arról a vizsgáról volt szó, amelyet a magyarországi egyetemre vagy főiskolára jelentkező hazai diákoknak még itthon kellett letenniük. A cikkben egyszer előfor­­dult az alkalmassági vizsga kifejezés, különben következetesen alkalmatossági vizsgát emlegetett a cikk írója. Elismerem, hogy valószínűleg még az alkalmassági vizsga sem egészen helyes megjelölés, de jobb híján elfogadható, mert legalább annyi kiderül belőle, hogy valaki­nek a valamire való alkalmasságát vizsgál­ják. Tudjuk, hogy van úgynevezett képes­ségvizsgálat vagy alkalmassági vizsgálat, amelynek például a pilótajelölteket vetik alá. Ennek az a célja, hogy megállapítsák, alkalmas-e valaki bizonyos testi-lelki tulaj­donságokat kívánó munka végzésére. Az egyetemi, főiskolai felvételre jelentkezőket valójában nem szokás képességvizsgálatnak alávetni, de mivel esetünkben az a vizsga, amelyet le kellett tenniük, végül is a tanulmányokra való alkalmasságukról dön­tött, jobb kifejezés híján, nevezhető alkal­massági vizsgának. Aki az alkalmatossági vizsga szókapcso­latot kitalálta, az talán egy kicsit ódzkodott az alkalmassági vizsga kifejezéstől, éppen a már említett okokból. Csak azt nem tudta, hogy az alkalmatossági melléknévvel egyáltalán nem oldotta meg a helyes megnevezés problémáját, hanem szinte nevetséges hatást keltett. Kezdjük azon, hogy az alkalmatos mel­léknév, amelyből az alkalmatossági mel­léknév származik, régiesnek és irodalmi jellegűnek minősíthető. Jelentése: alkalmas, azaz megfelelő, képes, valamely célra használható, valamivé alakítható, valamely helyzethez, körülményekhez illő. Például lehet valaki alkalmas katonai szolgálatra, van alkalmas eszköz, valamire alkalmas idő stb. A mai köznyelv ebben az értelemben nem használja az alkalmatos melléknevet. Legföljebb stilisztikai eszközként van helye irodalmi szövegekben, esetleg a beszélt nyelvben. Az alkalmatosság főnév szintén régies, illetve tájnyelvi. Első jelentése: az alkal­matos melléknévvel kifejezett tulajdonság, képesség, azaz mai szóval alkalmasság. Második jelentése a következő: valamire alkalmas használati vagy kényelmet bizto­sító készülék, eszköz, berendezés, bútor. Például: fekvő alkalmatosság, ülő alkalma­tosság. Ebben az értelemben, ha nem is valami gyakran, de használja ezt a szót a köznyelv. A harmadik jelentés is inkább népies, de használja a köznyelv is. Járműre, alkalmi fuvarra, kocsira szoktuk néha­ ­ mondani, hogy alkalmatosság. Például: Milyen alkalmatossággal jöttél? A szó negyedik jelentését bízvást tarthatjuk telje­sen elavultnak. Alkalom értelemben ma már nem mondunk alkalmatosságot. Katona József szövegében még így olvashatjuk: "Köszönöm, Nagyasszonyom, hogy... al­kalmatosságot szerzel nekem sok édes mulatságra". Ma ez így hangzanék: alkal­mat szereztél stb. Az alkalmatosság főnévből képzett al­kalmatossági melléknév pedig a mai köz­nyelvben merőben szokatlan; ennek jelzői használatát igazán nehéz volna kimutatni. Különösen visszatetsző mint jelző a vizsga főnév mellett, mert egy teljesen köznapi, reális dolgot emel valamiféle régies, nem is irodalmi, hanem irodalmiaskodó szintre, és ezzel szinte érthetetlenné teszi a fogal­mat, amelyre vonatkozik. Az alkalmassági vizsga jelzős kifejezés érthető, de az alkalmatossági vizsga szókapcsolat zavar­ba hozza az olvasót. A cikk kétségbe vonja a szóban forgó vizsga jogosságát, ezért még arra is gondolhatnánk, hogy ironikusan használja az elavult alkalmatossági jelzőt. Ám ha ez így volna, ennek valamiből világosan ki kellene derülnie, csakhogy nem derül ki. Ezért kell azt feltételeznünk, hogy a cikk szerzője nem volt tisztában vele, hogy helytelen szót használ. Mayer Judit A HÉT 11

Next