A Hét 1992/2 (37. évolyam, 27-52. szám)

1992-09-25 / 39. szám

HÍRMONDÓ Zászlóbontás jó pillanatban A Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány A már létező, regisztrált Palóc Alapítvány és Scherer Alapítvány mellett hamarosan egy har­madik is megkezdi működését Losoncon, még­pedig a Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány. Erről határozott augusztus 25-én a Csemadok székházában a környék magyarságának krémje. A munkaértekezletre meghívták az önkor­mányzatok, a politikai pártok és mozgalmak, a kulturális szervezetek és intézmények, az iskolák, az egyházak, valamint az ipar, a mezőgazdaság és a magánvállalkozók képviselőit, akik ezúttal nem is annyira a felsorolt intézményeket és szervezeteket, hanem inkábbb egy-egy szakterü­letet képviseltek. A megbeszélésen az alapítványtevő, azaz a Rákóczi Szövetség részéről megjelent annak elnöke, dr. Halzl József és főtitkára dr. Göndöcs László. Halzl József tolmácsolta a Rákóczi Szövetség üdvözletét. Elmondta, hogy a szlovákiai magyar­ság kultúrájáért már sok mindent tettek, de mégsem elégedettek, mert a támogatás sok esetben szervezetlenül történt. Ezért új utakat keresnek. Erre a zászlóbontásra, mely új korsza­kot hivatott nyitni, érzése szerint jó pillanatban — közvetlenül a Magyarok Világtalálkozója után, a magyarok 'összeszedése" jegyében — került sor, s talán meghozhatja a rendszerváltozás során elmaradt katarzis élményét. Új fejezet kezdődik a magyarság önépítésének könyvében, de ahhoz, hogy ez a magyarság jövőépítése is legyen, ahhoz félre kell tenni a torzsalkodást és pártérdekeket. Göndöcs László — Losonc szülöttje — magáról az alapítványról (annak gondolatáról) beszélt, mely a vidék magyarságát hivatott összefogni. Az alapítvány körül csoportosulna a tevékenység azon társadalmi erők közreműködé­sével, melyek rendelkezésre állnak. A Rákóczi Szövetség semmiképpen sem kíván beleavatkoz­ni, vagy beleszólni a kuratórium munkájába. Részükről ez csupán szolgálat! A továbbiakban sokan elmondták, milyen érzéseket váltott ki belőlük ez a koncepció... Böszörményi István a gyakorlati dolgok iránt érdeklődött, s hangsúlyozta, hogy az alapítvány mentőövként jelentkezik ott, ahol az állam támogatása megszűnt. Külföldön ez már bevett szokás és csodák csodája: működik. Dr. Szabóné Haltenberger Kinga fontosnak tartotta, hogy az alapítvány pártokon felülálló legyen. Hogy a magyarság összefogjon, ahhoz kompromisszumkészség kell. A vállalkozók szélesebb bekapcsolásáról Má­­zik István, az ifjúságéról Csák István szólt. Dr. Balogh Barnabásné megelégedve nyug­tázta, hogy a jelenlevők nagy része a Füleki Gimnáziumban érettségizett, vagy másként kö­tődik hozzá. Dr. Puntigán József amellett tört lándzsát, hogy a támogatást csak benyújtott pályázat alapján lehessen elnyerni. Akinek szüksége van segítségre, az kétjen, ugyanakkor legyen vele tisztában, hogy mit és mire kér! Figyelmeztetett: eddig bizony nem volt ritka, hogy sokan egyéni érdekek kielégítésére használták fel az alapítvány által nyújtott támogatást. Az anyaország ezen szép gesztusát Somogyi Alfrédné köszönte meg. ("Most már köteles­ségünk a helytállás!'). A Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány ügyvezető titkára Hahn József, titkárai Böször­ményi István és Mázik István lettek. Hogy nem lett volna-e okosabb két különálló alapítványt működtetni — egyet Losonc és vidéke, egyet meg Fülek és vidéke részére — azt, mint annyi más dolgot, a jövő dönti el! Ardamica Ferenc Edward Evans képei Az amerikai Edward Evans képeit au­gusztus végéig láthattuk a pozsonyi Pálffy-palotában. Ha meggondoljuk, hogy Edward Evans világhírű képzőművész, a marshalli kép­zőművészeti egyetem professzora, tulaj­donképpen semmi okunk lelkendezni e Pozsonyban kiállított műveken, amelyek kétségtelenül érdekesek, hatásosak, s tegyük hozzá: szépek. Szépek, akárcsak a legkülönbözőbb korok európai festőnagyjainak "drapériái”, amelyek egy-egy kép, főleg portré három­­dimenziójúságát voltak hivatottak érzékel­tetni. Edward Evans képein ugyanis lényegében a drapéria kel önálló eletre, a drapéria gyűrődései, hullámzásai — Közlemény A Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztő­sége 1992 januárjában két kategóriában írt ki pályázatot: a) hangjátékok — és b) humoros monológok, jelenetek, tréfák kategóriájában. A pályázat a következőképpen zárult: A hangjátékok kategóriájában — amely jeligés volt — a szakmai zsűri az 1. és 2. díjat nem osztotta ki. Viszont két harmadik díjat ítélt oda: Rácz Olivérnek, a "Kertünket kell meg­művelnünk" című művéért, Kőszegi F. Lászlónak "Klapka György éjszakája" című munkájáért. Edward Evans: Cím nélkül, 1983, kombinált technika A zsűri külön jutalmazta Fiala Ilona "Késői szerelem" című pályaművét. A második kategóriában a pályázat a következőképpen zárult: Az I. díjat Tóth Ferenc "Az áldott jó gyermek" c. monológja, a II. díjat Pöthe István "Disznótor" c. jelenete, a III. díjat Dócs Péter "A sztrájk" c. jelenete kapta. A zsűri külön jutalmazta Tóth Ferenc, "Hogyan tanultam angolul", "Szeretlek Barbie", "Józsi" cimű műveit is. Papp Sándor főszerkesztő egyszóval mozgása az, amit a művész figyelemre és megörökítésre méltónak tart. A háromdimenziójúság illúzióját két­ségtelenül sikerült megteremtenie, még­hozzá — ismerjük el — magas művészi színvonalon. Csakhogy ezt az illúziót sokkal régebbi korok festői is megterem­tették, még ha festészetüket nem is nevezték "illuzív festészetnek". (Ami egyébként alighanem fából vaskarika, mert hiszen melyik festészet nem illuzív? Gondoljunk csak belel) S ne menjünk térben-időben nagyon messzire: ugyan­ilyen illúziót képes kelteni például a batik. Persze az nem amerikai... (ver) / \ Határon túli magyarok A Magyarok Világszövetsége tagszervezeteinek nyilvántartás­ba vétele szerint 32 ország 248 egyesületében 722 ezer 106 magyart tartanak nyilván, közü­lük aktív tagdíjfizető 272 ezer 650 fő. A tagság területi meg­oszlása a következő: Magyaror­szágon 17 ezer 698, a Kárpát­­medencében 164 ezer 236, Nyugat-Európában 2 ezer 344, míg a tengerentúli országokban 87 ezer 322 szövetségi tag ól. A Magyarok Világszövetségébe felvételüket kérők száma egyéb­ként folyamatosan növekszik. V_____________________________________ A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék