A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-16 / 16. szám

Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN — KOMÁROMI JÁRÁS EKEL (Okolicaná na Ostrove) Első említése az okiratokban 1229-ben tűnik fel Ekl alakban, s ez időben az Ekly nemzetség birtoka. A századok folyamán Kolos Jánost, Thury Györgyöt, a pannonhalmi apátságot, az Esterházyakat és a Csehyeket jegyzik fel mint itteni földbirtokosokat. A reformáció alatt lelkésze, Száki János, vértanúhalált halt, élve megégették. A község szülöttje, később refor­mátus lelkésze Hetényi János (1786—1853) bölcselettudor, a Magyar Tudományos Aka­démia tagja. A temetőben lévő síremlékén kívül, az iskola mellett emlékmű áll tisztele­tére. 1819-ben a falu háromnegyed része leégett. Református temploma 1803-ban épült, de már előtte is állott toronnyal ellátott imaháza. Katolikus temploma 1830-ban épült. Felekezeti megoszlás: 717 katolikus, 353 református, 23 evangélikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok is (126 tag, szervezettség 9 %). Itt működött több mint 10 évig az ország két legjobb népművészeti együttese, a Tátika és a Summások, sajnos már mindkettő két éve felbomlott. A község polgármestere Fehér Miklós, a Csemadok­­alapszervezet elnöke Nagy László. Iskolája teljes tervezettségű magyar alapiskola, 8 osztály 159 tanulóval és a helybelieken kívül a nagykeszi és megyercsi tanulók látogatják. Hozzátartozik Štúrová 126 lakosával, valamint Viharos és Ekelipuszta. Népszámlálási adatok: 1980: 1670 lakosból 1520 magyar (91 %) 1991: 1488 lakosból 1361 magyar (91 %) GUTA (Kolárovo) Ősrégi település, már az Árpádok alatt benépesítették jászokkal. Első okleveles em­lítése 1268-ból származik villa Guta alakban, ez időben az esztergomi érsekség a földesura. A XIV. században határában földvárat emel­tek, erősség volt maga Guta is a XVII. és XVIII. században. 1551-ben különféle kivált­ságokat kapott, s lakosait jórészben felmen­tették a jobbágyság alól. Sok sérelmes ügyük volt a szabad polgároknak, megtörtént, hogy I. Ferenc császár határozatát egyenesen I. Napóleon császárhoz fellebbezték. A török időkig két Guta szerepelt Nagy és Kis jelzőkkel. A török alatt elpusztult, és az újratelepítés során egyesült. Ősi katolikus templomát a község nagy részével 1715-ben tűzvész pusztította el. Mai temploma 1724-ből való úgynevezett vártemplom lőrésekkel és bástyafalakkal. 1965-ig az ország legnagyobb községe volt. Az 1965-ös árvíz itt okozta a legnagyobb károkat, 768 lakóház dőlt romba, 1958 megrongálódott, és csak 107 hajlékot kímélt meg az ár. Ennek helyén nőtt ki a járás legfiatalabb városa. Legismertebb üzemei a Bebetta motorkerékpárgyár és a bútorgyár. Az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak tiszteletére emlékműveket emeltek a városban. Itt áll Nagy János szobrászművésznek az 1965-ös árvízre emlékeztető alkotása is. Felekezeti megoszlás: 7042 katolikus, 501 evangélikus, 129 református. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak, és aktív tevékenységet fejt ki a Csemadok is (445 tag, szervezettség 5 %). Évente megrendezik a "Szól a nóta" elneve­zésű területi népdal- és nótaestet. A Csemadok hagyományőrző csoportja évente megrendezi és feleleveníti a "Pünkösdi sortáncjárást". A város polgármestere Harsány­ Imre, a Cse­­madok-alapszervezet elnöke Kicsindi Károly. Két teljes szervezettségű magyar alapiskolája van, az egyik 18 osztályos 499 tanulóval, a másik 16 osztályos 434 tanulóval. A hozzá­tartozó településeken kívül még ide járnak az ifjúságfalvai, bálványi, kisszigeti és kamocsai tanulók is. Hozzátartozik Nagysziget, 427, Császta 176, Nagygúta 156, Pacsérok 115 és Králka 58 lakosával. Népszámlálási adatok: 1980: 11 295 lakosból 9265 magyar (82 %) 1991: 11 088 lakosból 9116 magyar (83 %) HETÉNY (Chotín) Ősrégi település, határában bronz és vaskori lelőhelyek vannak. A római korban lakott hely volt, és Anonymus szerint Hetény vitéztől nyerte nevét. Első okleveles említését 1075- ből ismerjük Vaghetum alakban. 1223-ban az esztergomi érsekség birtoka, majd 1240-ben a komáromi és a banai vár tartozéka. 1245-ben villa Heteny, majd 1305-ben Hetyn néven található az okiratokban. A­ török időkben elpusztult, majd 1856-ban és 1882-ben tűzvész pusztította. 1792-ben épült református temp­lomában márványtábla őrzi Sajószentpéteri Márton gályarabságra hurcolt református lel­kész emlékét. A XIX. század derekán itt élt Vég Mihály refomátus lelkész, az ő felesége volt Vajda Júlia, Csokonai Lillája. A község híres szülöttje Tarczy Lajos (1807—1881) természettudós és szépirodalmi író, Jókai és Petőfi kedvelt pápai professzora. Heténynek a századfordulón mezőgazdaságán kivül híres háziipara volt. A férfiak fonott bútorokat, a lányok és asszonyok pedig a híres toledó és a zsúros kézimunkát készítették. Népviselete az 50-es évek elején szűnt meg. A határában lévő rezervátumban ritka homoki növényzetet és Európában egyedülálló rovarokat találunk. Felekezeti megoszlás: 836 református, 246 katolikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak. Aktív tevékenységet folytat a 314 (24 %) tagot számláló Csemadok, évente megrendezik a Hetényi Kulturális Napokat. A község polgármestere Lucza Imre a KRÓNIKA közelmúltban elhunyt, a Csemadok alapszer­vezetének elnöke Nagy Gábor. Iskolája teljes szervezettségű magyar alapiskola (8 osztály, 147 tanuló). Népszámlálási adatok: 1980: 1564 lakosból 1344 magyar (86 %) 1991: 1468 lakosból 1292 magyar (88 %) IFJÚSÁGFALVA (Dedina Mladeže) A járás legifjabb települése, 1949-ben építették a fiatalok, amikor megkezdték a több mint 1000 hektáros terméketlen mezőgazdasági terület lecsapolását és termővé tételét. Temp­lom a községben nem épült. Felekezeti megoszlás: 257 katolikus, 37 evangélikus, 13 református. Hozzátartozik Kissziget 149 lakosával. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak, Csemadok-alapszervezet nincs és nem is volt. A polgármester Varga Imre. Magyar tanítási nyelvű alapiskolája Kisszige­­ten működött, 1979-ben szűnt meg, utolsó igazgató-tanítója Földes Lajos volt. Jelenleg a tanulók Gútára járnak iskolába. Népszámlálási adatok: 1980: 674 lakosból 470 magyar (70 %) 1991: 544 lakosból 382 magyar (70 %) ÍMELY (Intel) Ősrégi települőhely, a határában talált kelta leletek bizonyítják, hogy itt már a honfoglalás előtt is népes település volt. Közel hétszáz esztendőn át háborítatlanul az esztergomi érsekség uradalma volt. A XIII. század végén tűnik fel első neve Inő alakban, de egy XV. század elejéről származó oklevél már Eme néven említi, majd néhány évtized múltán Imecre fejlődik. A nép nyelvén ma is Imő alakban használják a község nevét. A Nyitra völgyének aránylag fontos hadászati helyén fekszik, így mindig a hadak útjában állott. A török időkben teljesen elpusztult, s így telepesei szlovákok voltak, de ezek utódai a környező ingoványokból visszatérő menekült magyarság hatására nagyrészt elmagyarosod­­tak. Katolikus temploma 1800-ban, református temploma pedig 1888-ban épült. Az 1831-es kolerajárvány halottainak emlékére Borsányi Imre 1833-ban Szűz Mária szobrot emeltetett. A község szülöttje volt Blaskovics József (1910-1990) turkológus, a prágai Károly Egyetem tanára. Felekezeti megoszlás: 1797 katolikus, 143 református, 36 evangélikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok is (160 tag, szervezettség 14 %) aktívan tevékenykedik, éneklőcsoportja és szólistái állandó résztvevői rendezvényeinknek. A község polgármestere Vrábel Vendel, a Csemadok-alapszervezet elnöke Krivanek Rozália. Magyar tanítási nyelvű iskolája 1969-ben szűnt meg, utolsó igazgató-tanítója Patai Viktor volt. Népszámlálási adatok: 1980: 2411 lakosból 1136 magyar (47 %) 1991: 2283 lakosból 1177 magyar (52 %) összeállította: Kiss Mihály (Folytatjuk) A HÉT 11

Next