A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
OTTJÁRTUNK CSOKONAI- ÉS LILLA-EMLÉKEK DUNAALMÁSON Csokonai Vitéz Mihály születésének 220. évfordulójára emlékezünk november 17-én. Annak a magyar költőnek a jubileumára, aki — dr. Szilágyi Ferenc irodalomtörténész szerint — "a felvilágosodás európai rangú magyar költője, aki szívében Rousseau-val, fülében a magyar népdal újonnan fölfedezett hangjaival, elméjében a világosság századának legmerészebb gondolataival járta végig az ország útjait...''. Míg Petőfi emlékét Magyarország-szerte számos helyi múzeum őrzi, előfutárának, Csokonainak kevesebb az emlékhelye. A Komárom és Neszmély között található Dunaalmáson rendeztek be először múzeumot Csokonai és múzsája, Lilla emlékének. Hiszen a helységben szájhagyomány útján terjedő anekdoták és Lilla sírja a Dunára néző temetőkertben alapul szolgálnak a helybeli Csokonai-kultusznak. Dr. Ferenczy Miklós orvos-teológus-helytörténész pedig megteremtette a hajlékot is ezeken az alapokon, így 1971-ben megnyílt a Csokonai és Lilla Emlékszoba a költő nevét viselő művelődési házban. Ferenczy doktorra nagy hatással volt a hely szelleme — a "genius-loci" —, melynek eredményeképpen már több könyvet (Csokonai Lillája — 1968, Csokonai Komáromban — 1973, A Lilla-per — 1983, Csokonai Lillája — második kiadás — 1985, A Lilla-per— második kiadás — 1985) írt az említett témakörben. (Emellett megjelent a Dunaalmás 1848/49-ben és az Emlékek a szabadságharcról 1848/49- ben című munkája 1975-ben, illetve 1978-ban.) Nehéz dióhéjban összefoglalni a magyar nép egyik legkedvesebb poétéjának az életét: Csokonai Debrecenben született és diákoskodott. Társai közül kitűnt ragyogó tehetségével. Önképzőkört szervezett, ahol modern nyelveket tanultak, hogy a korabeli külföldi irodalmat tanulmányozhassák. Az iskolai latin és görög mellett olaszul, franciául és németül tanult. Azonban szabadgondolkodása miatt gyakran került összetűzésbe a tanári karral. Végül 1795 júniusában — röviddel Martinovicsék kivégzése után, ahol maga is jelen volt — fegyelemsértés címén kizárták a Kollégiumból. Búcsúbeszédében — a hagyománytól eltérve — magyarul szólt diáktársaihoz. Ezután Sárospatakra ment jogot tanulni, de fél év múlva ettől a várostól is megvált. Pesten, majd Komáromban keresett kiadót verseinek, amelyeket már közölt a Magyar Hírmondó és az Uránia is. Reménytelen próbálkozásai után a pozsonyi országgyűlést szerette volna felhasználni verseinek publikálására. Azonban hiába indította el saját költségén a Diétái Magyar Múzsa című füzet-sorozatot, Pozsonyban sem talált pártfogóra. 1797 áprilisában Komáromban próbálkozott irodalmi terveinek megvalósításával: Nyájas Múzsa címmel akart folyóiratot indítani Péczeli 1792-ben megszűnt Mindenes Gyűjteményének folytatásaként. Az év júliusában ismerkedett meg Vajda Juliannával, akit Lillaként tett halhatatlanná műveiben. A lányt feleségül akarta venni, ezért először álláshoz szeretett volna jutni Keszthelyen, a Festetics György által szervezett Georgikon főiskolán. A várt állást nem kapta meg, és közben szerelme — szülei akaratára — a dunaalmási Lévai István fakereskedő felesége lett. A költő belebetegedett a csalódásokba, és sokáig baráti házaknál lábadozott, majd 1799—1800- ban a csurgói gimnáziumban tanított. Csurgóról gyalog tért haza Debrecenbe, ahol hátralevő éveinek nagy részét töltötte. 1801—1802-ben ismét Komáromban járt, ahol valószínűleg még egyszer találkozott Lillával. 1805. január 28-án halt meg szülővárosában. A dunántúli évek jelentős termékei a "Dorottya", "Cultúra", "Az özvegy Karnyóné", "A magyar verscsinálásról". Ez utóbbiban először foglalta össze a magyar verselés törvényszerűségeit. Művei közül életében csak Kleist "A tavasz" című fordítása és a "Dorottya" jelent meg. A "Lilla", az "Anakreoni dalok" és az "Ódák" című alkotás csak halála után látott napvilágot. Dunaalmáson 1966. október 2-án avatták fel a költő fehér mészkőből készült szobrát, Szabados Béla szobrászművész alkotását. Ki volt Lilla? Vajda Péter komáromi kereskedő lánya, Lévai István dunaalmási kereskedő, annak halála után pedig Végh Mihály hetényi református esperes felesége. Állítólag mindkét házassága boldogtalan volt. 1855. február 20-i halálakor mellette nem találtak mást, mint Csokonai búcsúlevelét, a Lilla-dalok első példányát, valamint imádságos könyvét. Bár első férjével közös sírban nyugszik a dunaalmási temetőben — "a tyrann törvény buta-vak ereje elrabolta a kedves, drága lélektől'', ám a végsőkig hű maradt Csokonai emlékéhez. Csokonai és Lilla "egymásra talált" az 1971-ben átadott dunaalmási emlékszobában, ahol helytörténeti és irodalmi emlékek kaptak helyet. Köztük a híres matrikula, amelybe Vajda Juliannát Csokonai Lillájaként jegyezték be 1844-ben, valamint a Lilla által 1825-ben a református egyháznak adományozott kehely. A látogatók megtekinthetik eredetiben és fénymásolaton Csokonai műveit és a Lillával foglalkozó írásokat, Domby Márton "Csokonai Vitéz Mihály élete és munkái" című könyvét, amely Lilla hetényi házából került elő, továbbá láthatók római korabeli cserépedények, falusi kéziszerszámok, a 48-as szabadságharc különféle tárgyi emlékei, Mária Terézia kori pénzérmék, Lévai István ezüst gombjai és egyéb ereklyék. Dunaalmás irodalmi emlékhely, amelyet egyre többen keresnek fel a költészet szerelmesei közül. Aki teheti, a Csokonai-évforduló alkalmából zarándokoljon el "Lilla-falvába"! (miskó) Fotó: a szerző A költő szobra Dunaalmáson Lilla portréja (W. Egger, 1825) Részlet a Csokonai- és Lilla-emlékszobából 2 A HÉT