A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-30 / 40. szám
Fiúk egy éjszakára A gyorsvonat éppen elindult a berlini Lichtenburg állomásról, amikor a fülkébe egy fiatal férfi lépett be... — Épphogy elértem, vetette oda csehül. Mindketten azon gondolkodtunk, vajon honnan ismerjük egymást. Szaloniki — jutott hamarabb az eszébe. Öt évvel ezelőtt találkoztunk a nagyvásáron. David a Jawa motorbicikliket mutatta be a csehszlovák pavilonban. A prágai mérnököt a "pártfejes" családból mindig más-más gyönyörű nő kísérte... — Ma is kísérgetnek — mondta a vonatban, amely a cseh határ felé tartott... Csak ma jól megfizetnek érte — nevetett fel. Nem volt kifogása ellene, hogy feltegyek pár kérdést. — Mivel kezdődött mindez? — 1989 novemberével, mi mással... Épp hazatértem a görög nagyvásárról. Apám egy jó kis állást talált nekem, erre beütött a forradalom. Persze vele együtt az elsők között rúgtak ki, de különben ő ma több nyugati cég tanácsadójaként dolgozik. Énrám várt a katonaság, ezt már apuci nem tudta elintézni. Kimenőkor itt-ott Karlovy Varyba is eljutottunk. Nem volt pénzünk, így a fiúkkal fogadtunk egy üveg whiskyben, hogy elcsábítom a legidősebb hölgyet. Húsz percbe sem tellett, a hotelszobában kötöttünk ki, és reggel nemcsak névjegykártyát, hanem pénzt is találtam az asztalon... — Te huszonnégy éves voltál... — ... a hölgy meg ötvenkilenc. De ha arra gondolsz, "az" nem okozott gondot. — De még nem voltál... hm... dzsigoló? — Gondot okoz, hogyan nevezz meg? Azt mondják ránk, hogy férfi prostituáltak, hímringyók, dzsigolók, fiúk egy éjszakára, callboysok vagyunk... Olvastad Balzacot? Tudod hány olyan történetet írt, amelyekben a gazdag hölgyek fiatal férfiakat tartottak ki... Alena igazi dáma volt, megnyitotta előttem a barátnői hálószobájának ajtaját is... — Valóban mindig csupán szexről volt szó? — Természetesen nem... A szex gyakran a legutolsó helyen szerepelt. Kemény iskola volt. Többet kellett tanulnom, mint a főiskolán — társalgást, illemet, nyelveket, megismerkedtem az irodalommal, a képzőművészettel, a zenével, de tanulmányoztam például a "házi orvos, házi gyógyítás" könyveket is. Ezenkívül értenem kellett a divathoz, a kozmetikához... — Hogyan lettél profi? — Két évvel ezelőtt az őszt egy dámával Mallorcán töltöttem. Meglepődtem, hány "kollégával" találkoztam, s akkor jöttem rá, hogy én még amatőr vagyok. Ott a német, a svéd, de a rideg angol és amerikai nők is csapatokba verődve keresik a társaságot. A fiatal spanyolok vagy a német és olasz profik pedig a legjobb minőségben adnak meg nekik mindent. Pálmában ismerkedtem meg a fiatal berlini Jürgennel. Szó szót követett, és 1993-ban megalapítottuk a cseh—német ügynökséget, amely hivatalosan "társaságot és társadalmi szolgálatokat" kínál. — "Dolgozol" is vagy csak társtulajdonos vagy? — Az, hogy társtulajdonos vagyok, még nem jelenti, hogy nem kell dolgoznom. A férfi prostitúció az európai országok közül Németországban a legelterjedtebb, és már nálunk is virágzik. Több konkurens cégről is tudok más cseh városokban. Az igények nagyok , nem elég, hogy valaki csak "jókora darab" férfi legyen. Alapvető követelmény a kellemes megjelenés, a jó fellépés és a legalább 120 IQ-s intelligenciahányados. A nőknek gyakrabban van szükségük egy-egy kedves szóra, simogatásra, arra, hogy valaki megértse őket. A férjeknek, különösen ha vállalkozók, kevés az idejük, elhanyagolják a feleségeiket. Mi megadjuk nekik az illúziót, a nők imádják a szép hazugságokat. Magányosok és gyakran kielégítetlenek is... De már többször megtörtént, hogy egy-egy ilyen nőt Shakespeare szonettjeivel nyertem meg, nem pedig szexuális tudással. Ma már pontosan tudom, hogy mi hiányzik a nőknek — egy kellemes ■ társ, gyertyafényes vacsora, gitárzene, 10