A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-30 / 40. szám
versszavalat, figyelmes partner, kedves kis ajándékok, gyengédség a szex előtt. Mindezt természetesen az ügynökségünk biztosítja, persze borsos árat kell érte fizetni. De hát az illúzió is pénzbe kerül. Berlinben egy éjszaka kb. 1000 márka, Prágában mintegy a fele, de cseh koronában. Az árak változóak, más az ár nyáron, más télen, és a kívánalmaktól függenek (a szadomazochistákat is kielégítjük). — Bizonyára jól megfizetteted az illúziót nyújtó szolgálataidat... Mit gondolsz az ügyfelekről? Mit jelent neked a szerelem? — Minden nő más, de a klienseink sokban hasonlítanak egymásra. Nem csupán szexuális kielégítetlenségről van szó az esetükben. A mintegy 300 nő közül, akikkel dolgom volt, talán tízen akartak mindjárt a lényegre térni — ahogy azt általában a teremtés koronái teszik... A hozzánk forduló nőkben közös az érzelmi éhség, a kielégítetlen anyai ösztönök, úgy érzik, hogy a férj elhanyagolja őket, és persze sokan a barátnőjük előtt is dicsekedni akarnak egy fiatal hódolóval... Hogy mit gondolok róluk? Alapjában véve mindannyian igazi hölgyek, s szinte azon csodálkozunk, honnan kerültek elő ilyen gyorsan? Főként a vállalkozói körökből valók, de sok köztük a művész is. Valamennyi ügyfelet tisztelni kell, máskülönben nem működik a dolog. — Hány férfit foglalkoztatsz? — Nyolc állandó munkatársunk van, további huszonöt pedig bedolgozik. A legidősebb ötven lesz, a legfiatalabb húsz, az átlagéletkor hamincöt körül mozog. A saját ügyfeleinken kívül szolgáltatást nyújtunk a Németországból, Svédországból, Angliából érkező hölgyeknek is — az amerikaiaknak csak ritkán, mert ők a legrosszabb kliensek. Elégedetlenek, veszekedősek, beképzeltek. — Nem válaszoltál arra a kérdésre, hogy mit gondolsz a szerelemről? Találkoztál már az igazival? Szerelemből szeretnél megnősülni? — ... (nagyon hosszú hallgatás után) ... a szerelem nem létezik, ebben a mai világban egyszerűen nem létezhet. Az emberek tudatosan megölik magukban, nincs rá szükségük — a mi ügyfeleink is csak illúziót keresnek. Lehet, hogy a szerelem gyönyörű játék, de a valós élethez nem sok köze van. Megmondom neked az igazat, az az ember, akivel szavak nélkül is nagyszerűen megértem magam, akire mindig számíthatok — az Jürgen... A "pártfejes" apám egy társaságban azt kiabálta, hogy meleg vagyok. Természetesen Jürgennel nem volt dolgom, de ki tudja, hogyan alakul. Tudod a ginekológusok is azt mondják, annyit láttak már, hogy megutálják a nőket... Engem ma a nők csak mint potenciális ügyfelek érdekelnek. Van egy ügynökségem, és azzal foglalkozom, ami ma érdekel — lehet, hogy pár év múlva abbahagyom, vagy valami egészen másba kezdek. Ma jól keresek, Klausnak magas adót fizetek, szabad vagyok, egészséges, nem félek az AIDS-től. Mi mást akarhatnék még? — Nem hiszem, hogy nem érzed a foglalkozásod visszataszító oldalát. Hiszen belül nem lehetsz elégedett... A mondatot nem fejezhettem be, mert a fülkébe egy feltűnően jól öltözött dáma lépett. David rám mosolygott, eloltotta amerikai cigarettáját, felpattant, lesegítette a hölgy kabátját, és felajánlotta a helyét az ablak mellett... Feldolgozta: Tóth Edit FIGYELŐV ET MICSODA CSODASZÉR Ki ne ismerné a Szlovák Televízióból azokat a reklámműsorokat, amelyekben a Holíči Csomagküldő Szolgálat ismerteti az általa forgalmazott termékeket. Amikor először volt szerencsém végignézni a jónevű "Jan" színművész és valami mesterszakács teljesítményét, azt hittem, paródiát látok. Jókat nevettem Jan felkiáltásain, amikor például sikerült a vizet némi kávéval sűrű habbá felvernie az Easy Mix-szel. Na, gondolom, ilyen szét a valóságban is kitalálhatnának. Egy kis idő elteltével azonban újra láttam a műsort. Méltatlankodtam, hogy ilyen gyorsan ismétli a tévé a reklámparódiát. S akkor jöttem rá, hogy azt a sok hülyeséget, ami a műsorban elhangzott, komolyan gondolják. Legalábbis azt, hogy mindenáron rá akarják szedni a nézőt, hogy rendelje meg az oly olcsó és mindentudó masinát. Nemsokára gőzvasalót, "levegőszippantót" és még sokféle csodaizét reklámoztak, s bár minden alkalommal ébredezett bennem a kíváncsiság és a vágy, hogy nekem is legyen olyasmim, nem rendeltem semmit. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy ezek a csodás szerkezetek csak a reklámfilmekben működnek olyan nagyszerűen, a valóságban nem. Ezért inkább, ha valóban venni akarok valamit, először alaposan szemügyre veszem a terméket kívül-belül. Zsákbamacskát nem vásárolok! Ezért aztán az említett reklámokat teljes közömbösséggel nézem, oda se figyelek, inkább újságot olvasok, amíg valamelyik műsorra várok. A minap azonban felkaptam a fejem, amikor az Easy-Shave borotvát próbálták rátukmálni sok százezer tévénézőre. Hm! A problémás helyeken is leszedi a sörtét! Hm, a klasszikus módszerrel végzett borotválkozás után is talál még kapirgatnivalót. Az utcán is használható! Tévénézés közben is! Hát ez nagyszerű! Rögtön tudtam, hogy serdülő fiam számára ez lesz a legjobb ajándék. Úgyis kapkod minden reggel, a borotválkozást majd elintézheti, amíg az autóbuszra várakozik. Vagy akár az autóbuszban, a villamoson. Különben is közeledik a születésnapja, eddig még sose kapott ilyen komoly ajándékot — épp nemrég ajánlotta figyelmembe ezt a tényt — hát most összekötjük a kénytelen-kelletlent a hasznossal. Ábrándozásom azonban hamarosan véget ért. Nem azért, mert netán Jan nagyszerű alakítását hiányoltam (a borotvát ugyanis nem ő reklámozta). Csupán azért, mert végre kibökték: az Easy-Shave 1980 koronába kerül , amíg a készlet tart (ha kifogy, már drágább lesz), így aztán maradunk a 380 koronás könyvnél, amelyet a fiam kiválasztott magának, s melynek az árát eredetileg felettébb sokallottam. De a kétezres tételhez képest ez igazán elenyésző összeg. Azt mondja a fiam — és igaza van —, hogy lám, mégis jók valamire ezek az "izé"-reklámok. FIALA ILONA Az agresszivitás ördöge — Milyen motivációk alapján követik el tettüket a szexuális bűnözők? — A szexuális bűncselekmények hátterében ugyanazok az okok fedezhetők fel, mint általában a törvényellenes tettek mögött: e bűncselekmények is az agresszivitás megnyilvánulásai, csak sajátos helyzetben és eszközökkel. Az agresszivitás akkor tör utat, ha az enyhén, a szűkebb vagy a tágabb környezetében tanult minták alapján úgy látja, hogy más módon nem képes akaratának érvényesítésére. A tudomány rég bebizonyította, hogy agresszivitás minden emberben megtalálható, a kérdés csak az, e lappangó erő konfliktushelyzetben milyen irányban és formában tör felszínre, ezt minden esetben az egyénbe táplált társadalmi normák kódjai határozzák meg. Az olyan családban, szukkörnyezetben élő gyermeknél, ahol az erőszak "mindennapos érvként" dönti el a vitás ügyeket, ott ennek megfelelő viselkedési normák alakulnak ki. Természetes, hogy e kis vagy nagyobb közösségek tagjai aszerint cselekednek, s ha másként nem megy, erőszakkal szerzik meg azt, amit szeretnének. A társadalom ősidők óta védekezik e magatartás ellen, és szankcionálja az írott és íratlan közösségi szabályok megszegését. Már a Biblia is büntetéssel fenyegeti a felállított normák megsértőit csakúgy, mint a későbbi korok büntető jogszabályai. Ez nyomon követhető a szexuális erőszak elkövetőivel összefüggésben is. — Tehát meghatározó szerepük van a tanult viselkedési normáknak a törvényes keretek áttörésében? — Igen, a tanult mintáknak, szerepeknek, a követendő példáknak óriási az erejük. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy milyen meghatározó ereje van a családi példamutatásnak, a társadalom konfliktusmegoldó képességének. A leghatározottabban ellenezzük az erőszak különféle formáinak népszerűsítését, bemutatását, legyen szó tv-ről, rádióról, írott sajtóról vagy filmről. Ezért különösen jelentős az újságírók, a filmesek felelőssége, mivel rajtuk sok múlik. Számos országban e téren valódi cenzúra működik, és nem szégyenkeznek miatta, ugyanis a legveszélyeztetettebb rétegről, a gyermekekről és védelmükről van szó. Nálunk is ezt az utat kellene követni, ha a jövő nemzedékét, gyermekeinket meg akarjuk óvni a bűnözés terjedésétől, attól, hogy a bűn útjára tévedjenek. — Van-e védelem az agresszió ellen? — Természetesen nincs és nem is lehet a pszichológusnak erre alkalmazható receptje. Azt azonban elkerülhetetlennek tartom, hogy gondolatban és valóságban is fel kell készülnünk és védekeznünk egyénileg, de társadalmi méretekben is az agresszió különféle formáival szemben. DR. N. CSERFALVI ILONA :