Magyar Academiai Értesítő, 1850 (10. évfolyam)
1850 / 5. szám
KIS GYŰLÉS, OCT. '28. 1850. 275 És méltán. A' „nyit" szóval kifejezett gondolat fölötte nagy fontosságú. Annak, ki e' közmondás' tartalmát legelőször fogta föl, helyes tapasztalás mellett mély belátással is kellett bírnia. Tapasztalá, hogy a' szemei elött elvonuló dolgok sokban különböznek egymástól. E' tapasztalás azután szükségképen ösztönözétt bizonyos kérdések' föltevésére. Tudni akará, hogy mi legyen mindenik dolog' sajátlagos különbségének oka ? É.s hogy mik legyenek a' lényegben összehangzó dolgok közötti különbözés' sokféleségének előhozó és fentartó végső okai ? Három szempontból meríthette az e' kérdésekre adandó választ : a' dolgok' természetéből, önmagából, vagy mind a' kettőből. Hogy az önmagában fölélesztett lelki tüneményeknek nem lehetett kiváló helyet nem adnia, az emberi természet' kifejlődését ismerő könnyen át fogja látni. Ámde miután a' dolgok közötti különbözés' okait a' saját belsejében fölzsendített tünemények' önkényleges öszszeillesztéséből teljesen ki nem tudta magyarázni, a' rá folytonosan munkáló dolgok' létezését az azokban feltűnő különbözetekkel együtt tárgyilag kezdte vizsgálgatni. Eredményül pedig annak mindinkábbi megismerését nyeri , hogy a dolgok, már eredeti állapotukban, oly egyediségekkel vannak ellátva, melyek által meg van ugyan mindenik lény a többitől különböztetve ; de azért a lények közötti folytonosság sehol sincs lényegileg megszakasztva. Megvan tehát minden dolognak a' maga nyitja, mellyet a' magyar a' különbféle dolgok' méltatása és kezelésekor mindig szem előtt tartandónak itél. Hogy annyiféle a' nyit, a' hányféle a' dolog, magától értetik. De épen e' sajátság miatt annál nehezebb a' nyit' felfogásának valódi létalapjához eljutni. Az nem szenved kétséget, hogy e'létalap magában a'dologban lesz fölkeresendő. Úgy de minden dolgot három szempontból lehet tekinteni : a' sok , egy és a' kettő' öszszegének szempontjából. A' sok, mint ollyan, a'dolog'elvontan vett határozatiból származván egység nélkül szűkölködik, és így valódi létalapúl nem szolgálhat. Az egy, vagy külső vagy belső. A' külső egy olly gyülemény, melly a'dolog' határozatinak' külső összeillesztéséből támadoz; a' belső pedig olly egész , melly a'határozatok' belső, azaz olly egyesítéséből veszi eredetét, mellynek kútfeje magában a' dologban működik. A' külső egység kölcsönözhet változékony szempontokat, de nem állandó alaptudást. A' belső egység, ha elvontan fogatik föl, élettelensége miatt nem felel meg a' dolog' valódiságának. Tehát nem az elvontan vett sok, sem az elvontan vett egy, hanem a' kettő' áthatottsága által föltétezett összeg teszi azon egészet, melly bizonyos, egyedileg meghatározott, középponttól hozatik elő és tartatik fen. E' középpont, miután a' dolog' valamennyi határozatán előhozólag átömlött, ismét önmagába tér vissza 's ezen folytonos átömlés és visszatéréssel tünteti föl a' létalapot, mellyre a' nyit' természetszerű felfogása és megértése biztosan támaszkodhatok.