Magyar Academiai Értesítő, 1852 (12. évfolyam)

1852 / 1. szám

8 MAGYAR AC­ADÉMI­AI ÉRTESÍTŐ. Hogy a' bizonyos szót épen olly befolyásos gondolat' kifeje­zésére szokta a' magyar használni, akár az élet' közönséges viszo­nyait akár a' nyelv' tudományos kezelését tekintjük , a' tapasztalás kétségbe nem hozhatólag tanúsítja. Különösen ama' követelési súly, mellyet a' magyar ''szó'hangoztatásakor éreztet, világosan jelenti, miszerint az általa kifejezett gondolat mindenkép tutható érvényes­séggel működik az élet­ közönséges viszonyaiban. Ki az illy viszo­nyok közt saját bizonyosságára hivatkozik, az bánásmódjának súly­pontját nem a' külsőség' folytonosan változó tárgyaiba, hanem a' szellem' bensejébe helyezi. Mi pedig a' bizonyos szó' tudományos kezelésének foganatát illeti, ez a'tudományok' történeti lapjaiból eléggé ismert. Mióta van már, hogy a' tudósok a' hivés' és tudás' köreinek meghatározatlansága m­iatt mindegyre felekeznek ! És ha gyökerében ragadjuk meg e' visszalökő tüneményt, okát azon té­továzásban találjuk, melly a' bizonyos szó által kifejezett gondolat körül folyvást uralkodik. A' tudósok' egyik felekezete az emberi ismeret' valódi becsét egyedül a' tudástól függeszti föl; mig a' má­sik felekezet csak akkor véli az igazságot legbiztosabban elértnek, ha azt hivés' alakjában birtokolja. Mellyik felekezetnek legyen igaza : mindaddig bizonytalan, mig a' bizonyosság' fogalma kellőleg tisztába nem hozatott. Ugyan­azt sürgeti a' bizonyos szó'­használási módjai körül mutatkozó za­var és közönyösség is. Magától értetik, hogy ezen zavar' és közö­nyösség' okaira nézve annál sürgetőbb az eligazodás : minél jóté­konyabb , ha sikerülten, és minél kártékonyabb, ha balul fogatik föl a' gondolat és használt szó közötti összefüggés. Tegyük, hogy valaki zavartságban van a' bevett szó' használási módjai körül, nem látszik-e mindjárt , hogy az olly egyén nem hozta még illő tiszta­ságba a' módok által kifejezendő gondolatot ? Vagy ki mondhatná, hogy a'bevett szónak módjai iránt közönyös egyén kívántan átvizs­gálta legyen ama' gondolatot, mellynek kifejezhetése végett a' szó elfogadtaték ? Azonban a' bizonyos szó iránti közönyösség sem mutatkozik nálunk egyenlő hiánynyal. Vannak, kik használási módjaival ügye­sen tudnak bánni. Illyenek a' műgondos iró és a' nyelvész. Amaz, hogy a' módok' helyszerü alkalmazásával az irálynak kecsegtető változatosságot kölcsönözzön ; emez , hogy a' nyelv rejtettebb sa­játságainak kiszemelése után a' nyelvtant ujabb szabálylyal gazda­gítsa. Mindeniknél kitűzött, de különb a' czél. A' mügondos iró a' nyelvi szépség, a' nyelvész a' nyelvi helyesség után törekszik. A' mügondos írónál egyedül a' nyelv' külső, a' nyelvésznél egyedül a' nyelv' belső oldala forog kérdésben. De épen ez az, mi miatt sem az egyik sem a' másik nem juthat azon ponthoz, melly a' bizonyos szó'­használási módjait valódilag előidézte. E' pontnak fölvilágosítása a' bölcsész' kötelességei közé tar.

Next