Magyar Academiai Értesítő, 1852 (12. évfolyam)
1852 / 1. szám
KIS GYŰLÉS, JAI. 26. 1852. 9 tozik. Ennek áll érdekében oda törekedni, hogy az egyoldalúság és a' szokástól eltorzított ismetárgyak saját eredeti tisztaságukban legyenek fölmutatva. Lássuk e' fölmutató törekvés' gyümölcsét a' bizonyosságnál, melly, mint már az eddigiekből tudva van, a' bölcsészet' eszméjének egyik lényeges oldalát teszi. Mi voltaképen a' bizonyosság és minő álláspontokról kelljen azt tárgyalni, hogy kibontásával a' bölcsészet' eszméjének tartalmazása mindinkább öregbüljön, az igazság' bárhol kezdendő nyomozása tévakadályoktól tisztuljon, és a'bölcsész által czélba vett megnyugtatás biztosítottá váljék : még mindig olly föladat, melly végérvényes föloldásra vár. A' bölcsészeti rendszerekben, valamint egyéb munkákban is , sokfélét találhatni , mik e' tárgyra közelebbről vonatkoznak; de olly gondolati szövedéket, melly ez irányban tetemes fogyatkozottságot nem láttatna, nehezen tudunk fölmutatni. Az ennek okait fürkésző előtt azonnal előtűnnek a' bölcsészeti rendszerek' különködései, meg az egyes munkáknak igazán tiszta tudás helyett, mellékes érdekekre czélzó törekvései. Számtalanszor, mint már megtörtént, föltéve, sokszor pedig követelve jön , hogy a' bizonyosság' fogalma iránt mindenki saját erejüleg jőjön önmagával tisztába. Szinte fölöslegesnek tartatott az olly tárgynáli veszteglés, mellynek szükségelt megeszmélését a' mozgásba hozott kedély' sugalmai is ösztönzőleg elősegítik. A' készakarva 's majd nyilván majd alattomban történt elhomályosítás vagy eltorzítás itt csak annyiból említendő, amennyiben az illy szándékkal is annál hathatósabban kiemeltetett a' bizonyosság' természeti állása, minél nagyobb gond fordíttatott annak illő helyébőli kimozdítására. Eljön mindenkitől ismerve, ha mindjárt nem mindenkitől vallva is , hogy a' bizonyosság szükségképi viszonyban áll az emberi szellemhez. Annyi legalább tagadhatatlan, miszerint a' bizonyosság, a' hajdani bölcsészektől kezdve az maiakig, mindenkor olly tárgy volt a' bölcsészet' határain belül, melly különös figyelemmel vizsgáltatott. Hozatott is föl irányában több bölcselet, összehangzók alapban , de nagyon eltérők eredményben. Ha különködési pontjaikat mellőzve azon oldalaikat tartják szem előtt, mellyekben egymással megegyeznek, valamennyi a' dogmatismus, scepticismus és synthetismus alá sorozható. Feladatunkat illetőleg a' dogmaticus igy gondolkodik : az igazság van 's mi arról meggyőződhetünk, másokat is meggyőzhetünk. A' scepticus ellenben igy szól : az igazság van ; de mi arról meg nem győződhetünk, sem másokat meg nem győzhetünk. A' syntheticus végre, békét akarván az eltávozó felek között létesíteni, következőleg nyilatkozik : az igazság van,s mi arról részben meggyőződhetünk , részben pedig nem ; részben másokat is meggyőzhetünk, részben pedig nem.