Magyar Academiai Értesítő, 1852 (12. évfolyam)

1852 / 4. szám

226­3 MAGYAR ACADEMIA! ÉRTESÍTŐ. 's helyesen éneklék, mint a' közönség tapsviharral fogadá azokat. Ez ösztönül szolgált Egressy Béninek, hogy a' népdalok' szokott egyszerű rövidségével felhagyva , részint több magyar zeneművet forrasztott öszve, hogy azokat hosszabb dalokká alakítsa, és új szö­veget készítvén reájok, színpadra hozta, — részint egészen új, hosszasabb magyar népzene-szellemű dalokat készíte, mellyek egy Hollósy Kornélia 's La Grange Anna asszonyság által előadatva, le­írhatlan lelkesedést gerjesztenek, s a közönség­ részvétét olly nagy mértékben megnyerék, hogy (mi azelőtt hallatlan volt) jelenleg nemcsak a' közép­osztály' szűk szállásain, hanem grófok és bercze­gek'dísztermeiben is ugyanazoknak családtagjaik által énekeltetnek, vagy pompás hangversenyeikben vendégeik és magyar művészeink' ajkairól hangzanak , minek legközelebb is örvendetes bizonyítványát tapasztaltuk, midőn f. é. april' 25-én ő cs. kir. föherczegsége Al­brecht fenséges kormányzónk' fényes budai lakán adatott esti hang­versenyben Füredi Mihály, nemzeti színházunk' dalmű­vésze, sze­rencsés volt ő fensége 's mélyen tisztelt fenséges hitvese előtt nagy számú vendégkoszorú' jelenlétében magyar népdalokat énekelni *)· — 'S e' tekintetben mondhatni, h­ogy Egressy Béni új korszakot te­remte a'magyar dalok' világában, s az elfogulatlan hazafi méltán kesergi kora elhunytát, kivált miután ügytársa, Szerdahelyi József, is boldogabb életre szenderült, ki szintén, mint amaz, a' magyarabb néptörzsek között jártas lévén, a' magyar zene' jellemeivel köze­lebbről megismerkedhetett. Ez érzékeny veszteség után mindazáltal ne essünk kétségbe. Az ügy kedvezőleg van megindítva. Kövessünk el részünkről min­dent, mi előmozdítását segítheti. Szerezzünk pártolókat, gyámolít­suk a' vállalkozókat ne csak szép szóval, de tettel is! Hiszen még elegen vagyunk , kiktől a' sors meg nem tagadá a' tevékenység' ál­dását, mellynek mozgásba tétele által mégis csak többet hagyha­tunk e'részben is utódink' számára, mint a'múlt századiak, kik régibb népdalaink' emlékét, úgy szólván, csak némi töredékes ha­gyományokban engedék hozzánk a' nép' ajkairól átzengeni. Hogy a' magyar nép szeretett énekelni, több hazai és külföldi író említé már. Örökös kár, hogy a' hajdani magyar népdalok' szö­vegeit legalább, írásba nem foglalák. — Magyar troubadouraink' egyike, Tinódi Sebestyén, a' XVI. század' első felében jött azon jó gondolatra, hogy az általa szerzett történeti daloknak nemcsak szö­vegeit, hanem dúdjaik' hangjegyeit is kinyomatta Kolosvárott 1554-ben. Nem említem azok' némellyeinek későbben újabb megjelente­ket, meg kell jegyeznem, hogy ítéletem szerint az említett dalra­­ '­ Hasonló szerencsében ré­szesült ugyanez évi jul. 6-án azon pompás zenees­tély­ alkalmával , melly ő cs. kir. ap. felsége' tiszteletére szintén ő cs. kir. főherczegségénél adatott. Füredin kivül ez úttal Lonovics-Hollósy assz. is szerencsés volt ugyanott magyar dalokat előadni.

Next