Magyar Academiai Értesítő, 1853 (13. évfolyam)

1853 / 6. szám

364 MAGYAR ACADÉMIAI ÉRTESÍTŐ, helyre csak amúgy futtában ügyelt, hamar csinálhat olly véle­ményt , melly szerint az itt-ott alkalmilag beszőtt és néhol meg is nyomatékosított elemek közt némi összeférhetlenség mutatkozik. Az illy egyén következőleg fog okoskodni. Állítva jön a' dolgozat' egyik czikkelyében, hogy a' bölcsé­szet' eszméjét csak a' szellemi önismeret' fokainak segedelmével lehet a' maga valódiságában méltányolni. Az előbbi szakaszokban pedig az volt igényelve, hogy a' bölcsészet olly nyugpontokat mu­tatand föl az önmagával meghasonlott ember előtt, mellyek a' ter­mészet, emberiség és isten'irányában támadt kérdésekre nézve nem csak tájékoztatók, hanem ki is elégítők. De hogyan fogja mindezt a' bölcsészet végrehajtani, ha még azon tárgy sincs a' maga tisztaságában kellőleg megállapítva, melly körül a' bölcsész­kedés szükségképen forog? Hogy azon tárgy, legalább az érteke­zés' eddigi folyamán keresztül, nincs a' maga tisztaságában kellő­leg megállapítva, azt, ha más nem is, az imént előhozottak elég világosan tanúsítják. Két tárgy jön érintve : az önmagát tevő emberi szellem és a' mindenség. Mellyik tehát ezek közöl a' bölcsészet' valódi tárgya ? Ha az emberi szellem­­ hogyan és miféle oknak erejénél fogva ho­zatnak tisztába a' természet' országaira, a' sokoldalúlag fejlődő emberiség' életére és a' mindent átható isten' tökélyeire vonatkozó kérdések? Ha a' mindenség : hogyan lehetne a' bölcsészet' esz­méjét csak az önismeret' fokainak segedelmével méltányolni a' ma­ga valódiságában ? így az ellenvetés. Lássuk, ha létalaposan-e. A' már eddig is több oldalról felvilágosított álláspont szerint akár az önmagát ismerő emberi szellem akár a' mindenség legyen a' bölcsészetnek tárgya, mindegyik esetben ugyanaz leend a' bele­szükségiileg végrehajtott bölcsészkedés' eredménye. Az emberi szellem, a'rajta keresztülvonuló általányos szellemnek, mint ál­talányos igazságnak erejénél fogva tükre az egész mindenségnek : ha tehát önmagát egész ésszerüségében megismeri, közvetve is­meretére jut a' mindenségnek is. Nem mindenkép teljes ismeretére ugyan, mert a' mindenség' teljes ismeretével csak az általányos, vagy is azon szellem bírhat, kiben a' lét mindenkép azonos a' tu­dattal. Ez az emberi szellemben nincs, nem is lehet így. Igaz, hogy létileg ez is birtokolja a' mindenséget, de nem tudatilag is egyszersmind. A' léti és tudati birtok között nagy a' különbség. Onnan, hogy valami létileg ben van az én szellememben, koránsem­ következik, hogy az meg is van már általam tudatolva. A' léti bir­tokot közvetlenség, a' tudatit ellenben közvetettség jellemzi. A' léti birtok ránk nézve adottság, a' tudati szerzettség. M Mivel pedig a' szerzés időbeni működés, látni való , hogy az emberi szellem csak időbeni önismerés által teheti azt, hogy az, a­­mi benne létt-

Next