Magyar Academiai Értesítő, 1853 (13. évfolyam)
1853 / 6. szám
364 MAGYAR ACADÉMIAI ÉRTESÍTŐ, helyre csak amúgy futtában ügyelt, hamar csinálhat olly véleményt , melly szerint az itt-ott alkalmilag beszőtt és néhol meg is nyomatékosított elemek közt némi összeférhetlenség mutatkozik. Az illy egyén következőleg fog okoskodni. Állítva jön a' dolgozat' egyik czikkelyében, hogy a' bölcsészet' eszméjét csak a' szellemi önismeret' fokainak segedelmével lehet a' maga valódiságában méltányolni. Az előbbi szakaszokban pedig az volt igényelve, hogy a' bölcsészet olly nyugpontokat mutatand föl az önmagával meghasonlott ember előtt, mellyek a' természet, emberiség és isten'irányában támadt kérdésekre nézve nem csak tájékoztatók, hanem ki is elégítők. De hogyan fogja mindezt a' bölcsészet végrehajtani, ha még azon tárgy sincs a' maga tisztaságában kellőleg megállapítva, melly körül a' bölcsészkedés szükségképen forog? Hogy azon tárgy, legalább az értekezés' eddigi folyamán keresztül, nincs a' maga tisztaságában kellőleg megállapítva, azt, ha más nem is, az imént előhozottak elég világosan tanúsítják. Két tárgy jön érintve : az önmagát tevő emberi szellem és a' mindenség. Mellyik tehát ezek közöl a' bölcsészet' valódi tárgya ? Ha az emberi szellem hogyan és miféle oknak erejénél fogva hozatnak tisztába a' természet' országaira, a' sokoldalúlag fejlődő emberiség' életére és a' mindent átható isten' tökélyeire vonatkozó kérdések? Ha a' mindenség : hogyan lehetne a' bölcsészet' eszméjét csak az önismeret' fokainak segedelmével méltányolni a' maga valódiságában ? így az ellenvetés. Lássuk, ha létalaposan-e. A' már eddig is több oldalról felvilágosított álláspont szerint akár az önmagát ismerő emberi szellem akár a' mindenség legyen a' bölcsészetnek tárgya, mindegyik esetben ugyanaz leend a' beleszükségiileg végrehajtott bölcsészkedés' eredménye. Az emberi szellem, a'rajta keresztülvonuló általányos szellemnek, mint általányos igazságnak erejénél fogva tükre az egész mindenségnek : ha tehát önmagát egész ésszerüségében megismeri, közvetve ismeretére jut a' mindenségnek is. Nem mindenkép teljes ismeretére ugyan, mert a' mindenség' teljes ismeretével csak az általányos, vagy is azon szellem bírhat, kiben a' lét mindenkép azonos a' tudattal. Ez az emberi szellemben nincs, nem is lehet így. Igaz, hogy létileg ez is birtokolja a' mindenséget, de nem tudatilag is egyszersmind. A' léti és tudati birtok között nagy a' különbség. Onnan, hogy valami létileg ben van az én szellememben, koránsem következik, hogy az meg is van már általam tudatolva. A' léti birtokot közvetlenség, a' tudatit ellenben közvetettség jellemzi. A' léti birtok ránk nézve adottság, a' tudati szerzettség. M Mivel pedig a' szerzés időbeni működés, látni való , hogy az emberi szellem csak időbeni önismerés által teheti azt, hogy az, ami benne létt-