Magyar Academiai Értesítő, 1854 (14. évfolyam)

1854 / 1. szám

KIS GYŰLÉS, FEBR. 13. 1854. dalm­ai közt elég ön- és emberismével tündöklő egyéneiknél épen nem szokott feltaláltatni a' bölcsészeti belszü­kséggel együtt járó mélység. Kétségen kivü­li tény. Ámde nem azon pillanatnyi hatás után vágyó ön- és emberieméről van itt szó, melly a" kedély' li­dérczszerü változatainak kilesése és előhozása által tündököl; ha­nem azon szellemi önismeretről van itt szó, melly Socratesben, m­ég a' méregpohár' kiürítése után is , nyugalmasan értekezett a' léleki halhatatlanságáról. A' szellemi önismeretet szintúgy mint a' bölcsészetet mélység jellemzi. Mindegyiknek forrása a' szellem. A' szellem pedig valóságos feneketlenség. Szabadjon itt egy kissé azokról emlékeznünk, a' mik már ed­dig mondattak. Mondva jön a­ többi közt, hogy a' szellem, mint önmagában megkülönített egység, ment azon elvontságtól, mely­lyet a' psychologiai álláspont' védői rá erőszakoltak. Mondva jön továbbá, hogy a' szellemi lét legfőbb fejlési fokát teszi azon ben­nünk élő középlénynek, melly a' lelki és éni fejlésfokok' megha­ladása és öszszerítése után igenli csak és ragadja meg önmagát igazán mint szellem. Roppant tehát már a' tartalom, mellyet a' bennünk önmagát szervező középlény mint szellem talál, midőn magát, mint öntevőt, lényeges viszonyainak közepette megra­gadja és önmagának szellemi megismerésére szabadon elhatá­­rozza. Mondva jön végre, hogy az önmagát szabadon tevő szel­em mindenben, a' mit tesz, önmagánál van; mert épen az önma­gának­ lét teszi azon sajátságot, melly őt kiválólag jellemzi. Voltak, kik ezek­ hallása után azt vélték, hogy itt amaz idealismus pártoltatik, melly az önmagát tevő emberi szellemet teremtőnek, a­ világban feltűnő lényeket pedig olly határozatok­nak tartja, mellyeket az önmagát tevő szellem önmagában tárgyi­asít. Az emberi szellem nem teremt, nem is teremthet, hanem az önérzés, öntudás és önakarásban érvényített öntevéssel csak a­ már benne tehetékileg létezőt valósítja meg, 's midőn ezt végre­hajtja , magát önmagában szervezi vagy is szellemileg él. Mivel pedig az élet szünet nélküli működés, azért az önérzés, öntudás és önakarás sem más, mint olly működési mód, mellyben a' szel­lem önmagát a' végből szervezi, hogy azzá legyen, m­ivé eredeti rendeltetésénél fogva lennie kell. Az eredeti rendeltetés eredeti határozottság nélkül nem gondolható. Akár érezzen, akár tud­jon, akár akarjon tehát a­ szellem, midőn önmagának tevése által

Next