Magyar Academiai Értesítő, 1854 (14. évfolyam)
1854 / 1. szám
KIS GYŰLÉS, FEBR. 13. 1854. dalmai közt elég ön- és emberismével tündöklő egyéneiknél épen nem szokott feltaláltatni a' bölcsészeti belszükséggel együtt járó mélység. Kétségen kivüli tény. Ámde nem azon pillanatnyi hatás után vágyó ön- és emberieméről van itt szó, melly a" kedély' lidérczszerü változatainak kilesése és előhozása által tündököl; hanem azon szellemi önismeretről van itt szó, melly Socratesben, még a' méregpohár' kiürítése után is , nyugalmasan értekezett a' léleki halhatatlanságáról. A' szellemi önismeretet szintúgy mint a' bölcsészetet mélység jellemzi. Mindegyiknek forrása a' szellem. A' szellem pedig valóságos feneketlenség. Szabadjon itt egy kissé azokról emlékeznünk, a' mik már eddig mondattak. Mondva jön a többi közt, hogy a' szellem, mint önmagában megkülönített egység, ment azon elvontságtól, melylyet a' psychologiai álláspont' védői rá erőszakoltak. Mondva jön továbbá, hogy a' szellemi lét legfőbb fejlési fokát teszi azon bennünk élő középlénynek, melly a' lelki és éni fejlésfokok' meghaladása és öszszerítése után igenli csak és ragadja meg önmagát igazán mint szellem. Roppant tehát már a' tartalom, mellyet a' bennünk önmagát szervező középlény mint szellem talál, midőn magát, mint öntevőt, lényeges viszonyainak közepette megragadja és önmagának szellemi megismerésére szabadon elhatározza. Mondva jön végre, hogy az önmagát szabadon tevő szelem mindenben, a' mit tesz, önmagánál van; mert épen az önmagának lét teszi azon sajátságot, melly őt kiválólag jellemzi. Voltak, kik ezek hallása után azt vélték, hogy itt amaz idealismus pártoltatik, melly az önmagát tevő emberi szellemet teremtőnek, a világban feltűnő lényeket pedig olly határozatoknak tartja, mellyeket az önmagát tevő szellem önmagában tárgyiasít. Az emberi szellem nem teremt, nem is teremthet, hanem az önérzés, öntudás és önakarásban érvényített öntevéssel csak a már benne tehetékileg létezőt valósítja meg, 's midőn ezt végrehajtja , magát önmagában szervezi vagy is szellemileg él. Mivel pedig az élet szünet nélküli működés, azért az önérzés, öntudás és önakarás sem más, mint olly működési mód, mellyben a' szellem önmagát a' végből szervezi, hogy azzá legyen, mivé eredeti rendeltetésénél fogva lennie kell. Az eredeti rendeltetés eredeti határozottság nélkül nem gondolható. Akár érezzen, akár tudjon, akár akarjon tehát a szellem, midőn önmagának tevése által