Magyar Academiai Értesítő, 1855 (15. évfolyam)
Philosophiai és társadalmi tud. osztályai - A' positiv és negativ philosophia, Horváth Cyrilltól. II.
366 HORVÁTH CYRILL. a' földön akár a' mennyben, akár benned, akár kívüled. Abstracálj, de mitől? Mindentől, a' mi közvetlenség. És miért ? Azért, hogy a' csalszínbe öltöztetett közvetlenségnek elhagyása után az abstractiók' világába fölemelkedhessünk, ott a' sok elő- és balitéletekből kitisztuljunk és végre kiábrándult elmével visszatérvén itt, mind magunk mind mások' számára, a' lehető legnagyobb biztossággal kijelölhessük azt, a' mi a' közvetlenségben igaz és nem igaz. Vagy nincs-e mind ez helyén ? Ha igen, félre már egyszer az abstractiók elleni zsörtölődéssel! Qui vult finem, debet velle et media. Magától értetik, hogy itt, hol épen a negativ philosophiáról leszen szó, reflexió és abstractio nélkül még csak hangot sem ejthetünk. Ennyit előnyilatkozatúl. Most már pillantsunk egy kissé vissza. A már előbb felhozottak után világossá lőn , hogy a' közvetett ismeret' határai közt mozgó positiv philosophia saját kebelében hordja azon elemet, mellynek hiányossága miatt egyedüli érvénykedésre soha számot nem tarthat. Virágozhatik hosszabb időn keresztül, ujabb meg ujabb rendszerekben adhatja jeleit a' tartalmi gazdagságnak, irányadó gyanánt léphet föl az életnek mind anyagi mind szellemi oldalán, szabályozhatja a' gondolkodásmódot a' művészet és tudomány' mezején szintúgy mint az egély' körében, sőt az állam' egyes viszonyainak minősítésekor is űzheti az eldöntő befolyást ; nem fogja mégis azt teljesen kieszközölni soha , hogy az egyoldalúság' közös sorsára ne jusson. E' sors, az alakbani elenyészés. Be kell pedig e' sorsnak azonnal következnie, mihelyt az önmagát egyoldalúlag érvényitő elv , saját tartalmának fokonkénti kimerítése után, ollyszerű hiányt hoz napfényre, mellynek más elv általi kiegészítése valódi szükséglet. De hát épen nem található a' positiv philosophiában valamelly pont, melly őt ama' közös sors' törvénye fölé emelhetné? Azok után ítélve, a' miket eddig a' már felhozottakban érintettünk, nehezen található ilyen pont. Legalább nem hajthatná azt végre az általános lét, mert ez , mint bölcsészeti elv, saját folyamlásának eredményében önmaga szakaszta félbe az egyedüli érvénykedhetés' fonalát. A' tudattalan és tudatos valóságok sem, mert ezek, az e'