Magyar Academiai Értesítő, 1855 (15. évfolyam)
Számok - 1855 / 2. szám
82 HORVÁTH CYRILL, lapjain csakugyan figyelemre méltó pont az 1841-dik év. Ez évben hivatott meg Schelling Münchenből Berlinbe, hogy ott újabb philosophiai rendszeréből nyilvános előadásokat tartson. Nagy volt a' figyelem, melly e' meghívást követte; még nagyobb a' várakozás, melly a' nyilvánosan tartandó előadások' eredménye iránt a' tudósok' világában különbféle szempontokból gerjesztve lőn. A' berlini tudósok már akkor is nagyban űzték a' felekezést. Ki erre, ki amarra hajlott, a' mint vagy az innen vagy az amonnan kölcsönözött elv' párthíve volt. Ogy egyén, kinek önálló ereje által az áradozó törekedések öszpontosulásba hozattak volna, nem találkozott. Hegel már nem élt; Schelling több évtizeden keresztül hallgatott. Pedig épen Schelling volt az , ki után a czélzólag módosított közvélemény tudakozódott. Schelling lángelme volt. Ezt az ellenfél szintúgy állította mint követői. Szított legyen tehát akármilly elvhez valaki, a' tudomány' közérdeke hozta úgy magával, hogy Schelling' nyilvános előadásainak eredménye iránt feszült várakozásra gerjedjen. Azok, kik valódi követői közöl az előbbi rendszer irányában eszmélkedtek, vágyakodának előadásai után, mert azokból a hegelismus által megingatott oldalakra nézve kellő felvilágosítást reménylettek. Hogy Schelling az előbbi rendszeren mindenkép túl adott legyen, a hihetetlen dolgok közé tartozónak vélték. Pedig az úgynevezett naturphilosophiának, mint korszerűleg határozó rendszernek ideje már akkor lejárt; de koránsem azon elvé is egyszersmind, melly őt a' bölcseletek' sorában valódilag éltette. Más ugyanis a' bölcseletnek, mint korszerűleg határolt előkormánynak, és más az abban érvényült elvnek életköre. A' bölcselet, mint ollyan, azonnal letűnik a' váltakozó élet' színvonaláról, mihelyt egy magasabb álláspontu által igazán meghaladtatott ; csalatkoznék mindamellett, ki az időszerűtlenné vált bölcselettel együtt azon elvet is örökre letűntnek vallaná , mellynek időszerű hatályával az örök igazság is megnyilatkozott. Letűnt mint önmagát egyes alakitmányban érvényesítő elv, de nem mint szükségképi tag a' bölcsészetnek folyvást gyarapuló nagy egészében. Tanú erre a' philosophia' története.