Magyar Academiai Értesítő, 1855 (15. évfolyam)
Számok - 1855 / 2. szám
A' POSITIV ÉS NEGATIV PSILOSOPIZIÁRÓL. 83 Egészen más szempontokból indultak ki a' hegelisták. Voltak, kik saját elveikhez híven fogván fel a' viszonyokat, Schelling' berlini előadásait a' tudomány' érdekében mulhatlanoknak tartották. Ezek közé tartozott a' naplójában így szóló Rosenkranz : „Schelling Berlinbe? Miért ne? hiszen épen azt mutatja a' történelem, hogy a' szükségképiség valamennyi véleményen keresztül szokott törni. Pedig csakugyan szükségképivé lett már annak tudása, váljon Schelling valami jobbat és mélyebbet fog-e nyújtani, mint Hegel? München nem látszik azon helynek, hol e' tudás megvalósítható legyen. Mióta tart már ott Schelling előadásokat, és még most sem tudjuk valódilag, hogy ugyan miből áll az az új tan." így Rosenkranz. Mások a tartandó előadások iránt más véleménynyel voltak. Hogy Schelling valami újjal és rájuk nézve valami meggyőzővel léphessen föl, azt annál kevesebbé gondolták : minél több okuk volt állíthatni, hogy a' berlini előadások' tartalma nem ismeretlen dolog már a'világ előtt. Hiszen mindazt, amit a' hegelismus ellen részint maga Schelling a' Cousin' munkájának fordítmányához csatolt előszóban fölhozott, részint tanítványai, az ő rendszerének iránya szerint megtámadólag elősoroltak, a' hegelisták nem csak ismerték, hanem derekasan meg is cáfolták, így állott a' felekezők' két legérdeklettebb tábora. Hogy Kant, Fichte és Schleiermacher követői sem maradhattak közönyösek az elhírlelt meghívás ügyében, magától értetik. Hát Schelling? Schelling a meghívást elfogadta, Berlinbe ment és előadásokat tartott. „Ha nem volnék arról meggyőződve, illy gondolatokat nyilvánított egyik előadásában, ha nem volnék arról meggyőződve, hogy ittlétem által a philosophiának lényeges és sokkal nagyobb szolgálatot tehetek most, mint azelőtt tehettem, nem állanék önök között. Birtokában lévén egy, nem semmit meg nem magyarázó, hanem olly philosophiának, melly régen óhajtott és sürgetve várt, valódi fölvilágositásokat nyújtva emelendi fölül jelen korlátain az emberi tudatot, kétségbe nem hozható kötelességem parancsolta, hogy negyven éviglenes hallgatásomat teljesen félbe szakaszszam, és most, midőn már az időt eljöttnek lá