Magyar Academiai Értesítő, 1856 (16. évfolyam)
Számok - 1856 / 1. szám
•14 HORVÁTH CYRILL. Látható volt az előhozott idézetből, hogy Protagorasnál is felmerült már e kérdés, azonban ő a' negativismus' első fokán nem adhatott rá eldöntő választ. Kiválólag furcsán hangzott a' mentegetődzés' oka. Mélyen érezte, hogy az istenekre vonatkozó kérdést el nem távolíthatja, érezte, hogy akármit tegyen, válaszolnia kell, és ámbár nyoma őt saját negativizmusának tévsúlya,inkább akart mégis tétovázni, mint tulajdon elvének hiányosságát bevallani. Ámde ha mindjárt úgy volna is , ha mindjárt az első fok nem adhatott is eldöntő választ az általános igazság' meg- vagy meg nem ismerhetésének irányában, méltán lehet itt újra kérdezni: vájjon következik-e azért onnan, hogy a' tudatos én a' negativusmus' egy magasabb fokáról és így egy magasabb elvből se legyen képes az adott kérdésre válaszolni? Soha se vesződjünk bizavval, fogja itt közbeszólólag mondani az első fok practicus embere, hiszen valamennyi oldalról be vagyunk az áttörhetetlen korlátok közé szorítva, mire való tehát az az általános igazság utáni kapkodás? Álmot hüvelyezzünk-e mindig ahelyett , hogy az exact tudományok' segedelmével a'viszonylagos igazságot megragadnók? Csak ez igazán a' miénk, a' mi ezen túl van, nem tartozik hozzánk. Ragadjuk meg tehát a' közvetlen valóságot, tisztogassuk azt eszünk'szelével, a'mint tetszik, és ne bíbelődjünk mindig azokkal a'subtilis szőrszálhasogatásokkal. Igaz, adjuk ezen practicus okoskodásra válaszúl, igaz, hogy a' fa' levele sem mozog szél nélkül; de kérdezzük a' practicus bölcset, fogja~e cizci szél a' fának levelét mozgatni, ha előbb azt a' levelet a' fa saját magából elő nem fejlesztette? Vagy mozgathatunk-e okszerűleg és tisztogathatunk-e természetszerűleg valamelly tagot a szervezetben, ha magának az azt előhozó szervezetnek czélirányos ismeretével nem bírunk? És ugyan miért igaz az, amit viszonylagos igazságnak nevezünk, ha nem azért, mert abban és az által az általános igazság nyilatkozott meg? Nem az aprólékok utáni léha kapkodás, hanem a' mindenik tagot becsénél fogva méltányló és az egészlethez bensőleg viszonyító fölemelkedettség az, a' mi az igazság' ügyének tisztogatásában valódi kötelesség. Ehhez