Magyar Akadémiai Értesítő, 1857 (17. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - Számok - 1857 / 5. szám
A POSITÍV ÉS NEGATÍV PHILOSOPHIARÓL. 235 saját magából, a tárgyilag ítélő a fölfogott bölcseletből veszi azon alapot, melyen az ítélet megfordul. Az alanyilag ítélő a bölcsészetet alkalmazza önmagához, a tárgyilag ítélő önmagát alkalmazza a bölcselethez. Hogy ilyszerűleg aztán sem az egyik, sem a másik nem fog egykönnyen az egyoldalúságon fölülemelkedni , a dologhoz értő azonnal átláthatja. A bölcsészet dolgábani biztosabb eligazodhatás végett is rendén látszik lenni, hogy e tárgyat egy kissé fontolóra vegyük. Lássuk, tehát először az alanyilag, azután a tárgyilag ítélőket. Az alanyilag ítélők sorában első a már többször említett praktikus bölcs, ki a negativismus első fokát, mint rá nézve megnyugtatót, elfogadhatónak, a második fokot ellenben, mint rá nézve nyugtalanítót, el nem fogadhatónak ítélte. Ha ő, az alkalmilag fölmerült nézeteknél fogva majd helyeslőleg majd ócsárlólag itél a harmadik fokról, annál kevesebbé lehet váratlan, minél természetesebb. Midőn azt hallja, hogy Fichténél az érzéki világ tárgyai a tudat határain kivül sehol sem léteznek valódilag , következőleg midőn azt hallja, hogy épen azon tárgy világ fosztatik meg valódi létezéstől, mely az ő kedvelt életfolyásának szükségképi föltéte : nem ítélhet mást ellenmondás nélkül, mint azt, hogy Fichte, negativ bölcseletével együtt, szánakozásra méltó tévedésben sínlődik. Midőn pedig más alkalommal tulajdon éveinek páraként ellebbent élvezéseire gondolván úgy találja, hogy azok egész folyománya e két szóba foglalható „volt, nincs;" továbbá midőn a multak közöl majd ezen majd azon élvezési tünemény vonulván át elméjén, igazán megnyugtató pontra sehol sem talál, Fichtétől meg azt hallja, hogy mind mit mi valódilag létezőnek tartunk, nem más, mint tudatunkbani kép és képek képe : ismét nem ítélhet mást ellenmondás nélkül, mint azt, hogy, akárki mit mond, Fichtének mégis csak igaza volt. Az alanyilag itélők közé sorozandók továbbá azok, kikben az elvont értelem túlnyomósággal bír az érzés fölött. Közös bélyegök az önálló gondolkodásbani szűkölködés ; sajátlagos ellenben az ingatagság és makacsság. Azok, kikben főleg az ingatagság tűnik föl, ma ilyen holnap amolyan itéletüek, a mint t. i. az itt vagy amott fölkapott nézet inkább hat gondolataik menetére. Az elfogadott nézetek közötti belső ész-