Magyar Akadémiai Értesítő, 1858 (18. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - Philosophiai és társadalmi tudd. osztályai - A positiv és negativ philosophiáról, Horváth Cyrilltől. VII.
122 HORVÁTH CYRILL, annak meghatározása még most idő előtti. De hogy azon valami soha sem lehet valamely akárhol és a csapongó önkénynek akármely irányában fölkapható dolog , az érvényesítéshez , mint a philosophiában mindig nagyfontosságú szóhoz, csatolt gondolat is eléggé gyaníttatja. De ha az a mérlegbe vetendő valami csakugyan nem lehet akármely útféli dolog, még kevesebbé lehet olyan az alap, melyen az imént tett kérdésekre adandó feleletek súlyossága nyugvandik. E súlyalapra nézve legfölvilágosítóbb útmutató a bölcsészet országának egyik főtörvénye. A bölcsészet országa rendszerezett ország , sehol sem érvényesülhet tehát benne igazán oly uralkodás, melyet valódi jogosság nem előnyösít. Következőleg bármily eszmének folyamlása kerekedjék ott felül a többi tényező folyamlásán, sajátszerűlegbe tartozik bizonyítani, hogy azon fölülkerekedéshez valódi joga van. Mivel pedig a bölcsészetileg valódi jog nem valamely külső, esetleges járulék, hanem belső, lényeges határozottság, azt is be tartozik bizonyítani, hogy az a folyamlás, melyet más tényezők folyamlásán fölül érvényesít, öntermészetének szükségképi következménye. Továbbá mivel azon tényező, mely a bölcsészet országában a többi tényező között saját magának érvényesítésekor belszükségileg hatályoskodik, éltet is egyszersmind, azt is be tartozik az eszme bizonyítani, hogy az ő uralkodása az alája rendelt mozzanatokra nézve nem külsőleg dermesztő, hanem igazán fejlesztő. Szóval, be tartozik bizonyítani, hogy ő az egésznek lelke. Bebizonyítandja pedig ezt az egészen keresztül, ha a többi tényezőt, mint saját működésének egymást kiegészítő mozzanatait felöleli, áthatja, vagyis ha azokban önmagát, mint szükségképi tartalmat, azokat meg önmagában, mint önegészének szükségképi tagjait szervezőleg érvényesíti. És így azon jogalap , melynél fogva az önmagát szervezőleg érvényesítő eszme az öntette mozzanatok fölött uralkodik , nem lehet más, mint a belső szükségképiség. Következőleg az önmagát ilynemű határozottsággal tevő eszmének határain belül egyetlen egy mozzanat sem fordulhat elő, mely a szükségképiség által át nem volna hatva. Miből most már az is eléggé